Távozik a Heimatmuseum éléről Dr. Gajdos-Frank Katalin – Egy korszak zárul le Budaörsön

(Budaörs, 2026. április 11. – Budaörsi Infó) Sokakat váratlanul érő hír rázta meg Budaörs közéletét és kulturális életét: távozik a budaörsi Jakob Bleyer Heimatmuseum éléről Dr. Gajdos-Frank Katalin, aki 2011 óta vezette az intézményt, és akinek neve az elmúlt másfél évtizedben gyakorlatilag összeforrt a Heimatmuseum megújulásával, országos rangjával és élő közösségi szerepével.

A budaörsi születésű, a Hölle pezsgőgyár egykori tulajdonosainak leszármazottjaként ismert szakemberről korábbi bemutatások is kiemelték: magyarországi németnek vallja magát, munkáját pedig mindig a múlt megőrzése, a hagyományok továbbadása és a közösségi emlékezet szolgálata határozta meg. Az ELTE bölcsészkarán diplomázott a germanisztika tanszéken. 2013-ban doktorált az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen.

Egy búcsú, amely nem hagy kétséget

Dr. Gajdos-Frank Katalin a búcsújában világosan fogalmazott (lásd a cikk végén lévő írását – a szerk.). Mint írta, a fenntartónak, vagyis a Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata vezetésének az elmúlt években, különösen az utóbbi hónapokban más dolgok váltak fontosabbá, mint az ő múzeumvezetői munkája és a német nyelv ügye. Úgy fogalmazott: a fenntartó figyelmen kívül hagyta az elért szakmai értékeket, rendszeresen kritizálta azokat, ő pedig már nem akarta ehhez a nevét adni, ezért közös megegyezéssel elbúcsúztak egymástól.

Ebben a néhány mondatban egyszerre van jelen a személyes csalódás, a szakmai keserűség és az a fájdalmas felismerés, hogy egy hosszú, tudatosan épített munka értelmezése és megbecsülése körül végleg helyrehozhatatlan különbségek alakultak ki.

Nem egyszerű intézményvezető volt, hanem arca és motorja egy közösségi helynek

A Jakob Bleyer Heimatmuseum hivatalos honlapja szerint a budaörsi intézmény közérdekű muzeális gyűjtemény, történeti és néprajzi gyűjtőkörrel, fenntartója pedig a Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata. Ugyanezen a felületen jól látszik az is, mennyire sokrétű, modern és közösségi szemléletű programmátrix épült fel az intézmény körül az elmúlt években: a hagyományos kiállítások mellett konferenciák, múzeumpedagógiai foglalkozások, gyermekprogramok, városi séták, a „Sprache des Herzens” és a „Brückenbauer” projektek, LEGO-programok, digitális tartalmak és többnyelvű ismeretterjesztő anyagok is a múzeum arculatának részévé váltak.

Ezért sem túlzás azt mondani: Dr. Gajdos-Frank Katalin nem egyszerűen vezette a Heimatmuseumot, hanem újraértelmezte, mit jelenthet egy helytörténeti, nemzetiségi múzeum a 21. században. Az ő irányítása alatt a budaörsi intézmény nemcsak őrzője lett a helyi német múlt emlékeinek, hanem eleven, megszólító, sokfelé kapcsolódó szellemi műhellyé vált.

Díjak, amelyek nem véletlenül érkeztek

A búcsúzó igazgató maga is emlékeztetett rá, hogy az intézmény munkáját rangos szakmai elismerések is visszaigazolták. A budaörsi Heimatmuseum 2018-ban elnyerte az Év Tájháza címet, majd 2020-ban a kis múzeumok kategóriájában az Év Múzeuma díjat is. A Magyar Múzeumok beszámolója szerint az utóbbi elismerést a Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény komplex intézményi megújulásáért, kiemelkedő műtárgyvédelmi és gyűjteménygondozó tevékenységéért, valamint az ismeretátadásban elért teljesítményéért kapta meg. Az Év Múzeuma díj maga a Pulszky Társaság 1996-ban alapított rangos szakmai elismerése. 2023-ban Budaörs önkormányzata részéről Hauser József Városi Közművelődési Díjban részesült.

Ezek a díjak nem egyszerűen vitrinekbe helyezhető oklevelek. Egy vidéki, helyi identitású, nemzetiségi fókuszú intézmény esetében azt jelentik, hogy amit Budaörsön létrehoztak, azt az országos szakma is példaértékűnek tartotta.

Egy személyes történetből épült fel a szakmai küldetés

Dr. Gajdos-Frank Katalin pályájának egyik legfontosabb kulcsa az, hogy számára a Heimatmuseum ügye soha nem pusztán munka volt. Korábbi bemutatásaiban is hangsúlyosan jelent meg, hogy budaörsi születésű, a város német múltjához családi szálakon át is erősen kötődik, nagyapját érintette a kitelepítés, a családi emlékezet pedig meghatározó erővel volt jelen az életében. Saját megfogalmazása szerint fontosnak tartotta, hogy az emberek megismerjék a múltat és ápolják hagyományaikat, mert csak így érthető meg igazán, honnan jövünk és merre tartunk. Ugyanebben a bemutatásban az is szerepelt, hogy célja a fiatalok bevonzása, a nyelvtanfolyamok, előadások és olyan programok szervezése volt, amelyek révén a múzeum nem a kötelező múlt, hanem a megélhető jelen és a továbbadható örökség helye lesz.

Ez a szemlélet végig felismerhető volt a munkáján. Nemcsak kiállításokat akart rendezni, hanem kapcsolatot akart teremteni a múlt és a jelen, a helyiek és az elszármazottak, a német nyelv és a budaörsi mindennapok között.

„Hídépítők” – és ebben benne van minden

A búcsú egyik legerősebb szava talán nem is a kritika, hanem a hála volt. Hosszan sorolta azokat a partnereket, intézményeket, szervezeteket, pedagógusokat, művészeket, diplomáciai és szakmai kapcsolatokat, akik az elmúlt másfél évtizedben támogatták a munkát. Az, hogy ebben a felsorolásban egyszerre szerepeltek budaörsi közösségek, országos német nemzetiségi szervezetek, hazai múzeumok, német és osztrák partnerek, tudományos és kulturális műhelyek, önmagában is lenyomata annak a hálózatnak, amelyet a Heimatmuseum köré felépített.

Amikor azt írta, hogy „jó csapat voltunk, igazi Brückenbauer, hídépítők”, akkor nemcsak a saját kollégáiról beszélt. Hanem arról a kulturális munkáról, amelynek lényege valóban a hídépítés volt: Budaörs és Németország, a helyi emlékezet és az országos közgyűjteményi világ, a gyerekprogramok és a tudományos projektek, az idősek emlékei és a fiatalok nyelve között.

Egy élő múzeumot hagy maga mögött

Búcsújában külön hangsúlyozta, hogy a mottóhoz – „A Te történeted a mi történetünk. Egy épület, melynek múltja van” – hűen több száz program és több tucat kiállítás valósult meg minden korosztály számára. Kiemelte az országos és határokon átívelő tudományos projekteket, a különlegesebb kezdeményezéseket, a LEGO-programot, a múzeumi kabalafigurát, az animációs filmeket, az oldtimeres rendezvényeket, a németországi utazásokat, továbbá a műemléképület teljes felújítását, a múzeumkert rendezését, a Kindermuseumot, a Kräutergartent, a szaletlit és az „Elűzetés” tanösvényt is.

Mindez együtt azt jelenti, hogy nem egy olyan intézményről beszélünk, amelynek működésében nemcsak időnként történtek események, hanem egy tudatosan fejlesztett helyről, amely egyszerre akart hiteles, korszerű, szerethető és nemzetközileg is látható lenni.

Budaörsről most nemcsak egy igazgató távozik

A hír súlyát éppen az adja, hogy Budaörsön a Heimatmuseum nem csupán egy intézmény a sok közül. A helyi németség története, a kitelepítés emlékezete, a német nyelv jelenléte, a budaörsi sváb kultúra továbbélése szempontjából szimbolikus hely. És aki ezt az elmúlt tizennégy évben kívülről vagy belülről figyelte, tudja: ennek az intézménynek Dr. Gajdos-Frank Katalin nemcsak hivatalos vezetője, hanem szellemi arca is volt.

Ezért a távozása túlmutat egy személyi változáson. Kulturális, közösségi és identitásbeli kérdéseket vet fel. Azt is, hogyan gondolkodik Budaörs saját német örökségéről. Azt is, hogy mit tekint értéknek. És azt is, hogy képes-e megbecsülni azokat, akik hosszú éveken át következetesen, magas szakmai színvonalon, nemzetközi kapcsolatokkal és helyi hűséggel dolgoznak érte.

A búcsúzó igazgató mondatai egyszerre személyesek és közösségiek. „Danke, Heimatmuseum! Svábnak lenni jó!” – írta. Ebben benne van a hála, a fájdalom, a büszkeség és a hűség is.

Távozásával egy korszak most lezárul, de amit felépített, az Budaörs kulturális emlékezetének része marad.

(Budaörsi Infó)

Dokumentum:

Gajdos-Frank Katalin írása a Heimetmuseum Facebook-oldalán:

„A fenntartónak (Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata/BNNÖ vezetésének) az elmúlt években, különösen az utóbbi pár hónapban, más dolgok fontosabbá váltak, mint eddigi munkám múzeumvezetőként és nagyszüleink anyanyelve, a német nyelv. És miután az elért szakmai értékeket fenntartónk ugyancsak figyelmen kívül hagyta, rendszeresen kritizálta, ezért, mivel a nevemet már nem akartam ehhez adni, közös megegyezéssel elbúcsúztunk egymástól.

Szakmai munkánkat, az élő múzeumot azonban szerencsére sokan értékelték és támogatták. Ezúton is köszönöm Budaörs Város Önkormányzata, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata, a Nemzetiségi Államtitkárság, a Tájházszövetség, a Német Nagykövetség és az Ifa (Institut für Auslandsbeziehungen), továbbá tisztelt Ombudsfrau, ill. az évek óta együttműködő bel- és külföldi partnereink – többek között a Verein Deutsche Sprache, az Österreichische Landsmannschaft und Schulverein, az ulmi múzeum (DZM), a tatai Német Nemzetiségi Múzeum, a Néprajzi múzeum, a Skanzen, a bretzfeldi partnermúzeumunk, az LDU (Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn), a Budaörser Heimatverein, a Haus der Tiroler Geschichte (Südtirol), a St. Gerhards Werk Stuttgart, a Frauenverband im BdV, a Stiftung der Vertriebenen in Sachsen, a Deutsch-Ungarisches Jugendwerk, a Landsmannschaft der Donauschwaben in Oberösterreich, a Hermann-Niermann-Stiftung, a Neue Zeitung, a Deutsche Bühne, a Sváb archívum, a Lochberg Tánccsoport, a budajenői Magtár, a Magángyűjtők köre, a Deutschklub Tarján -, továbbá az óvodák, iskolák, egyetemek, a PEDAGÓGUSOK, a sváb írók és művészek, kül- és belföldi BARÁTAINK, diplomata partnereink, budaörsi HONFITÁRSAINK – többek között a német nemzetiségi tanárok, a Lyra, Wunderkäfer, Stammtisch, JBG, Kulturverein, Kertbarátok, Budaörs-Bretzfeld baráti kör-, valamint múzeumi KOLLÉGÁIM, a Heimatmuseum-csapat közreműködő segítségét az elmúlt másfél évtizedben.

Jó csapat voltunk, igazi ‘Brückenbauer’, hídépítők, – kedvelt, sikeres projektjeink; élő, támogató kapcsolataink és értékes díjaink (Év Tájháza, 2018, Év Múzeuma, 2020) ezt bizonyítják!

„A Te történeted a mi történetünk. Egy épület, melynek múltja van” mottónkhoz hűen, mely sorok vezetésem óta az egyik kiállító térben olvashatóak, több száz program és több tucat kiállítás került megrendezésre minden korosztály számára (köztük országos, határokon átívelő tudományos projektek ill. különlegességek, mint a LEGO, a múzeumi kabala ‘Csiri’, animációs filmek, Oldtimerek vagy a németországi utazások az iskoláknak), valamint a műemléképület teljes felújítása, a múzeumkert rendbe tétele (benne Kindermuseum, Kräutergarten, szaletli, „Elűzetés”-tanösvény) és jelentős beruházások (a fenntarthatóság jegyében) valósultak meg.

Megtisztelő, hogy vezetésem alatt a Jakob Bleyer Heimatmuseum a magyarországi németség egyik zászlóshajós intézményévé vált. Nem unatkoztam, de ezzel együtt szeretettel gondolok vissza, – talán azért, mert sváb nagyszüleim, dédszüleim gondolatban mindig velem voltak.

Danke, Heimatmuseum! Svábnak lenni jó!

Gajdos-Frank Katalin”

„Für den Träger (die leitenden Mitglieder der Deutschen Selbstverwaltung Wudersch/DSW) sind in den vergangenen Jahren, insbesondere in den letzten Monaten, andere Dinge wichtiger geworden als meine bisherige Arbeit als Museumsdirektorin und die Muttersprache unserer Großeltern, die deutsche Sprache. Da unser Träger die von uns erbrachten fachlichen Leistungen ebenfalls ignorierte, ständig kritisierte, haben wir uns, – da ich meinen Namen nicht mehr damit in Verbindung bringen wollte, im gegenseitigen Einvernehmen voneinander verabschiedet.

Unsere Museumsarbeit, das „lebendige Heimatmuseum“, wurde aber glücklicherweise von vielen geschätzt und unterstützt. Ich danke der Stadt Budaörs/Wudersch, der Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen, dem Staatssekretariat für nationale Minderheiten, dem Verband der Heimatmuseen, der Deutschen Botschaft und dem Ifa (Institut für Auslandsbeziehungen), unserer Ombudsfrau sowie unseren langjährigen Partnern im In- und Ausland – u.a. Verein Deutsche Sprache, Österreichische Landsmannschaft und Schulverein, DZM in Ulm, Museum in Totis, Ethnographisches Museum, Freilichtmuseum Skanzen, Partnermuseum in Bretzfeld, Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn, Budaörser Heimatverein, Haus der Tiroler Geschichte in Südtirol, St. Gerhards Werk Stuttgart, Frauenverband im BdV, Stiftung der Vertriebenen in Sachsen, Deutsch-Ungarisches Jugendwerk, Landsmannschaft der Donauschwaben in Oberösterreich, Hermann-Niermann-Stiftung, Neue Zeitung, Deutsche Bühne, Schwäbisches Archiv, Lochberg Tanzgruppe, Kornspeicher in Jeine, Kreis der Privatsammler, Deutschklub Tarian -, und den Kindergärten, Schulen, Universitäten, den Pädagogen, den ungarndeutschen Autoren und Künstlern, unseren in- und ausländischen Freunden, Vereinen, auch unseren Partnern in der Diplomatie, sowie den Wuderscher Landsleuten – u.a. den ungarndeutschen Lehrern, dem Lyra, Wunderkäfer, Stammtisch, JBG, Kulturverein, den Gartenfreunden, dem Budaörs-Bretzfeld Freundeskreis-, bzw. meinen KOLLEGEN im Museum, dem Heimatmuseum-Team, für ihre tatkräftige Unterstützung in den vergangenen anderthalb Jahrzehnten. Wir waren ein gutes Team, waren wirklich ‘Brückenbauer’, – unsere erfolgreichen, beliebten Projekte, guten, lebendigen Kontakte und wertvollen Auszeichnungen (Heimatmuseum des Jahres 2018, Museum des Jahres 2020) sprechen für sich!

“Eure Geschichte ist unsere Geschichte. Ein Gebäude mit Vergangenheit”, – getreu diesem Motto, das seit meiner Museumsleitung in einem der Ausstellungsräume zu lesen ist, wurden für alle Generationen Hunderte von Veranstaltungen und Dutzende von Ausstellungen organisiert (darunter mehrere landesweite, grenzenübergreifende wissenschaftliche Projekte bzw. weitere Kuriositäten, wie LEGO, Maskottchen ‘Csiri’, Animationsfilme, Oldtimer oder Reisen der Schulklassen nach Deutschland), sowie die Renovierung des denkmalgeschützten Museumsgebäudes, die Instandsetzung des Museumsgartens (mit Kindermuseum, Kräutergarten, Salettl/Gartenpavillon, Lehrpfad “Vertreibung”) sowie umfangreiche Investitionen (alle im Zeichen der Nachhaltigkeit) durchgeführt.
Ich bin unheimlich stolz, dass sich das Jakob Bleyer Heimatmuseum unter meiner Leitung zu einem der führenden Institutionen des Ungarndeutschtums entwickelt hat – und obwohl es nie langweilig war, denke ich daran gerne zurück. Meine ungarndeutschen Großeltern, Urgroßeltern waren in diesen Jahren in Gedanken immer bei mir. Danke, Heimatmuseum! Ungarndeutsch. Ich stehe dazu.
15 Jahre – Begegnungen, Programme, Wohlfühlmomente – in Bildern (ohne Anspruch auf Vollständigkeit) und meine Lieblingsprojekte in Komment.
/PS: Seit Jahren verwalte ich die Facebook-Seite des Heimatmuseums. Meinen ehem. Kollegen helfe ich hier auch in der Zukunft gerne, bleibe erreichbar./
Herzlichst,
Dr. Kathi Gajdos-Frank”

facebook:

0 Komment