Varró Dániel igazán különleges megnyitója az idei Könyvhéthez

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 2025. június 12. és 15. között rendezte meg a 96. Ünnepi Könyvhetet és 24. alkalommal a Gyermekkönyvnapokat. Olvassák el Varró Dániel fantasztikus megnyitóversét, önmagáért beszél, így aztán NO COMMENT!

Varró Dániel:

Tisztelt ünneplő közönség, könyveket szerető hölgyek és urak és gyerekek!
És mindenki más, ki csak erre járt éppen és nem oldott azonnal kereket,
Noha talán a térre csak fagyiért, és nem a könyvújdonságokért özönlött,
A 96. Ünnepi Könyvhéten mindenkit örömmel köszöntök.

Nem tudom, hogy feltűnt-e már az a némileg szokatlan körülmény Önöknek,
Hogy a beszédem lüktető ritmusú és benne helyenként rímek is zönögnek.
Csak remélni tudom, hogy az, hogy egy költő egy verset mond megnyitó beszédül,
Az nem sokkol annyira senkit, hogy ettől a műanyag székéről leszédül.

Nem szívesen tetszelgek komoly és gyakorlott ünnepi szónokok pózában,
És emiatt mondom el azt, amit gondolok, versesen inkább, mint prózában.
Meg azért, mert bár sokan gondolják úgy, hogy a rím és a ritmus csak tarka lom,
Én makacsul meg vagyok győződve arról, hogy maga a forma is tartalom.

A könyveket jöttem most dicsérni, amiket temetni ugyancsak divat ma,
Hogy a helyüket betöltsék, arra, mint tudjuk, az íbukok volnának hivatva,
Sőt, aki az írói vénával generált tartalmat annyira nem csípi,
Annak bármikor rittyent egy verset vagy regényt a felhőből csevegő GPT.

Egy a nyomdafestéket túlzottan nem tűrő vélemény jut erről eszembe,
Mit egy tanárom mondott, és ebbe az ünnepi versbe most pirulva teszem be,
Mert pikáns, és biztosan lesz, aki efölött megrovó szigorral törvényt ül,
Hogy az íbuk az szerinte olyan, már bocsánat, akár egy vagina nő nélkül.

Ha nem is túl fennkölt, de annyiban szerintem szemléletes ez a hasonlat,
Hogy a papírra nyomtatott könyvnek a bája az elbűvöl minket és bezsongat.
Van karcsú vagy gömbölyded derekuk, illatuk, kecsesen kartonált szép fülük,
És az életünk, ha egyszer itthagynak bennünket, rendkívül üres lesz nélkülük.

Mert kétlem, hogy bárkit is elfogna mondjuk a testetlen, lelketlen AI-tól
Egy kezünkbe fogható könyv által okozott gyönyörhöz fogható kéjmámor,
És bár ezt a legtöbbünk ebben a rohanó világban kevéssé észleli,
A könyvek a gyarló kis emberi életünk nagyonis releváns részei.

Szóval habár az olvasás egy olyan szenvedély, aminek magam is hódolok,
Most nem fogom Önöket traktálni azzal, hogy olvasni miért is jó dolog.
Hanem inkább, a klasszikus formákat illető elfogultságomnak engedve,
Csak azzal, hogy mi volna akkor, ha könyv már a klasszikus formában nem lenne.

Ha nem lenne könyv, akkor hiába próbálnánk verseket olvasni szépelgőn
Egy százezer forintos, tökélyre fejlesztett, papírlap hatású képernyőn,
Mert a képernyő fényétől vonzva ott röpködne köröttünk légyből egy csapatnyi,
És ha nem lenne könyv, akkor nem lenne mivel a zümmögő legyeket lecsapni.

Ha nem lenne könyv, akkor hallgatnunk kéne az örökös gyermeki unszolást,
És hiába mondanánk azt, hogy na jó, akkor megnézzük dián a Sün Balázst,
Mert ha nem lenne könyv, akkor ott állnánk ilyenkor bambán a fejünket vakarva,
Hogy mit tegyünk a diavetítő alá, hogy jó szögben vetítsen a falra.

Ha nem lenne könyv, akkor hiányoznának a nélkülözhetetlen könyvstócok,
Amik tartják az összetolt székekből épített bunkira borított pokrócot.
Hisz azt mindenki tudja, hogy legjobb egy pokróccal befedett bunkiban aludni,
De ha nem lenne könyv, akkor lecsúszna róla és fejünkre borulna a bunki.

Ha nem lenne könyv, akkor a kedvenc írónkhoz, aki még élő és eleven,
Hiába mennénk a Dugonics térre ki június közepén Szegeden,
Hogy kérjünk a könyvünkbe tőle egy személyes, kézzel írt ajánlást emlékbe,
Mert megakadályozna ebben a megdedikálandó könyvnek a nemléte.

Ha nem lenne könyv, hogyha összehoz minket egy lánnyal a metrón a véletlen,
Aki hiába tetszik, mert nincs rá sok esély, hogy látjuk még ebben az életben,
Pedig annak a könyvsorozatnak a hatodik kötetét olvassa jelenleg,
Miből nekünk a hetedik kötet is megvan, mi eddig csak angolul jelent meg,

Akkor hiába adódna tálcán a könyvkölcsönadás mint szerelmi praktika,
Mert ha nem lenne könyv, akkor nem tudnánk ezzel az ürüggyel elhívni randira,
Csak áttolnánk emailen, és aztán soha nem szövődne közöttünk szerelem –
Ha nem lenne könyv, akkor nekem most speciel nem lenne három szép gyerekem.

Ha nem lenne könyv, akkor hiába érné az embert egy akkora szerencse,
Hogy ifjan és bohón egy szerencsét hozó négylevelű lóherét szerez be,
Mert mikor az ifjúság elszáll, és mindenért küzdünk már foggal és körömmel,
A megsárgult lapok közt nem lelnénk meg azt a lepréselt lóherét örömmel.

Ha nem lenne könyv, akkor nemcsak az élet, a tér is most üresnek tűnne, mert
Ha nem lenne könyv, akkor ezen az ünnepen nem lenne jelen az ünnepelt.
Most nem venne körül itt sok szép új regény és zsebkönyv és album és lexikon,
És nem mondhatnám, hogy a 96. Ünnepi Könyvhetet megnyitom.

(Budaörsi Infó / Copyright: A szerző)

facebook:

0 Komment