Rejtélyes felvillanások a Holdon

Két rövid, ám rendkívül fényes villanás kavarta fel az éjszakai égbolt kutatóinak figyelmét: október végén és november elején ismeretlen eredetű fényjelenségeket rögzítettek a Hold felszínén. A legvalószínűbb magyarázat meteorbecsapódás, de a jelenség ritkasága tudományos vitát váltott ki arról, mennyire értjük valójában a Holdat érő kozmikus hatásokat.

Október 30-án japán idő szerint kora este Daichi Fujii, a Hiratsuka Városi Múzeum csillagásza különös fényt észlelt a Hold délnyugati peremén: egy rövid, ovális fényfolt villant fel a felszínen, majd azonnal eltűnt. Még két nap sem telt el, amikor Fujii második alkalommal is megpillantotta a jelenséget, ezúttal a Hold horizontja közelében. A két, egymást követő felvillanás kivételes esemény: a csillagász 15 éves megfigyelési tapasztalata alapján ilyen közeli időpontban bekövetkező kettős becsapódás rendkívül ritka.

A tudományos közösség jelenlegi álláspontja szerint a felvillanásokat a Taurida meteorraj okozhatta, amely minden évben október végén és november elején keresztezi a Föld pályáját. A meteorok eredetét a Encke-üstökösből hátramaradó törmelék alkotja, és bár a Föld légkörét ezek a kődarabok többnyire ártalmatlanul „csillaghullássá” fékezik, a Holdon nincs atmoszféra, amely lassítaná őket. A becsapódás így közvetlenül fényvillanással és extrém hővel jár – ez az egyetlen pillanat, amikor láthatóvá válnak.

Fujii több távcsövet használt, két japánországi helyszínről rögzítve a jelenséget, speciális mozgásérzékelő és robbanásvizsgáló berendezéssel kiegészítve az optikát. A csillagász nem először dokumentált ilyen eseményt: eddigi pályafutása során mintegy 60 becsapódás fényét regisztrálta a Holdon, ám ezek nagy része egyedi és időben ritkán ismétlődő jelenség. A mostani két, egymást követő esemény különösen figyelemre méltó a gyakoriság és a fényesség miatt.

Az október 30-i felvillanást a hatalmas Gassendi-kráter közelében észlelték, egy 68 mérföld széles, óriási becsapódási struktúra mellett, amely a Mare Humorum nevű bazaltmező északi peremén fekszik. A november 1-jei fényjelenség a Hold egyik legkiterjedtebb lávamezője, az Oceanus Procellarum nyugati részén villant fel. A becsapódások sebességére csak következtetni lehet, de a Taurida-meteorraj köveiről ismert, hogy akár 60 000 mérföld/órával száguldanak, sőt bizonyos esetekben 160 000 mérföld/órás ütközési sebességet is elérhetnek. Mivel a Hold nem rendelkezik légköri védelemmel, a becsapódások több tonnányi energiát szabadíthatnak fel egyetlen másodperc alatt.

Bár a jelenség egyes internetes találgatások szerint „ismeretlen látogatók” vagy mesterséges objektumok jelenlétére utalhat, a csillagászok egyértelműen cáfolják ezeket a hipotéziseket. A két becsapódás időpontja egybeesik a Tauridák idei csúcsaktivitásával, és az ilyen villanások az ismert fizikai folyamatokkal teljes mértékben összeegyeztethetők.

Ugyanakkor a meteorzápor tudományos vonatkozásai aggodalomra is okot adnak. Az Acta Astronautica folyóiratban megjelent friss tanulmány arra figyelmeztet, hogy a Taurida-raj bizonyos évekre – különösen 2032-re és 2036-ra – veszélyesen megnövekedett aktivitást mutathat. A Jupiter gravitációs hatása ugyanis a raj nagyobb tömegű törmelékdarabjait összetömörítheti, ami azt eredményezi, hogy a Föld pályáját nagyméretű, eddig nem észlelt kőzetblokkok is keresztezhetik. A kutatók szerint ezek akár “levegőben robbanó” légköri detonációkat, vagy súlyos esetben felszíni becsapódásokat is okozhatnak, amennyiben sűrűn lakott területek felett haladnak el.

facebook:

0 Komment