Elkezdődött a Budaörs Fesztivál

(Budaörs, 2025. május 8. – Budaörsi Infó) A Városházán Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas, érdemes művész, képzőművész, grafikus és festőművész, performer kiállítás-megnyitójával indult el az idei Budaörs Fesztivál. Immár 27. alkalommal rendezik meg városunk legnagyobb ingyenes programsorozatát. 

A kiállításmegnyitó ünnepségen Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere beszédében elmondta, hogy idén egy nagyon sokoldalú művészt sikerült megnyerni, aki a kortárs magyar képzőművészet kimagasló alakja.

„Szurcsik József grafikus, festőművész és performer, de egyúttal a legendás Magyar Képzőművészeti Egyetem volt rektor-helyettese, tanár is, a Grafika tanszék docense, korábban tanszékvezetője. Nem mellesleg Munkácsy Mihály-díjas és Érdemes Művész is. 

Egy művészettörténész úgy beszél róla, mint a kortárs hazai képzőművészeti élet egyik legizgalmasabb, összetéveszthetetlen hangú képviselője.”

Egy másik pedig így: Világa egyből felismerhető, különleges, szürreális, és mintha idegen lényektől kapta volna az inspirációt és a formanyelvet az alkotáshoz.
Ráadásul kísérletező alkat, aki litográfiákat, szitanyomatokat, rézkarcokat, nagy méretű pasztellképeket, ceruza- és tollrajzokat is készít.

De például ő tervezte Vámos Miklós nagy sikerű Apák könyve című művének a borítóját is…

Szurcsik József kiállításának címe: Szelíd valóság.

„ … Bízom benne, hogy ezek a vizuálisan rendkívül izgalmas képek sokakat késztetnek majd megállásra, akik örülni fognak, hogy rászántak néhány percet ezeknek az elgondolkodtató és néha provokatív képeknek a szemlélésre. 

Nagyon köszönöm Szurcsik Józsefnek, hogy műveit a fesztivál rendelkezésére bocsátotta.”

Szurcsik József köszöntő beszéde:

Szeretettel köszöntöm Önöket itt, a budaörsi Városháza aulájában a Budaörs Fesztivál első rendezvényén!

Először is engedjék meg, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet a Budaörs Fesztivál szervezőinek, akik idén is egy veretes programsorozatot állítottak össze az itt lakók és az idelátogatók nagy örömére, gratulálok hozzá!

El kell mondanom Önöknek, hogy az itt látható műveim valamennyien a közelmúltban készültek, és ezek a papír-alapú alkotások még sosem voltak kiállítva eddig, sem külön-külön, sem pedig így, együtt.

De nézzük, mit is látunk a képeken?

Előszőr néhány mondatban az alkotások technikai hátteréről beszélnék.

Ezek a művek sajátos, különleges merített papírra készült nyomatok. Számomra izgalmas kihívás volt a Vinczemill papírmerítő manufaktúrával történő együttműködés. Vincze László és fia, Vincze Máté a kézzel merített papírok magyarországi vezéralakjai megkeresésére kezdtem el kísérletezni ezzel az anyaggal. Rajzoltam, festettem, nyomtattam rá, gyűrtem, kentem, vágtam, téptem és mindent csináltam vele, hogy megismerjem. Bevallom, hogy kezdetben nehezen tudtam ráhangolódni erre a sajátságos papír-típusra, mert minden egyes lapnak valamilyen egyedisége volt, ami távolságtartásra késztetett engem, valami tartózkodásra, valami bizonytalanságra. De aztán megbarátkoztunk és nagyon megszerettük egymást. Mára merített-papír függő lettem, nem csak megszerettem a finoman karakteres papírlapokat, hanem egyenesen rajongva dolgozom és kísérleteztem velük tovább. Így alakítottuk ki ezt a sorozatot is közösen a papírmerítő műhely munkatársaival. Ők direkt nekem, az én munkáim számára készítették ezeket a lapokat, én pedig addig fejlesztgettem, építgettem saját képi világomat, amíg – például az itt kiállított – munkáimat ezeken a merített papírokon meg is tudtuk jeleníteni. A pályán eltöltött sok évtized alatt saját szakmai életem úgy alakult, hogy minden létező grafikai eljárást tanulmányozhattam: például a linómetszet, papírmetszet, rézkarc, hidegtű, litográfia és szitanyomás a kedvenceim. Ezek mellett ma már szívesen alkalmazom a digitális lehetőségeket is a képalkotásban. Kidolgoztam egy egyéni eljárást is, ahol egy elektronikus ceruzával egyenként, vagyis külön-külön elkészítem egy grafika rétegeit, amelyeket nem egyesítve és nem egyszerre, hanem külön-külön printerek a papírlapra egymás után, vagyis egymásra a kellő beállítások meghatározása után, ezzel követve a tradicionális nyomtató eljárásokat.

Ennél a sorozatomnál a saját, hagyományos képalkotói technikáimat fejlesztgettem, módosítgattam tovább úgy, hogy bizonyos képi mintáimat beemelve, azokat új elemekkel kiegészítve rajzoltam meg a nyomtatásra szánt képeimet.

Ezeket a merített papírokra kikísérletezett tintanyomatokat kis példányszámban készítettük el, amely művek különböző mértékű egyedi beavatkozás után nyerték el végső formájukat. Az egyedi beavatkozás minden lap esetében más és más jelent. A tintanyomatok kiegészültek esetenként kevés szénrajzzal, színes ceruza vagy pasztell használatával, vizes bázisú festék pl. akvarell festéssel és végül fixálás után lettek ilyenek, amilyennek most Önök látják ezeket a képeket.

 És akkor most ejtsünk szót a képek tartalmi vonatkozásairól.

Sz. Molnár Erika művészettörténész írásából szeretnék idézni egy rövid részletet, melyben az itt kiállított sorozatról is árnyaltan beszél, miközben ismerteti a „művész” alkotói attitűdjének és szándékának lényegét.

“A művész érzékeny szenzorai befogják a külvilágból érkező, nyugtalanító hatásokat és sajátos transzformációkon keresztül, a realisztikus elemeket belső, fantázia szülte vizuális jelekkel ötvözve szürreális víziókként jeleníti meg azokat. A jelenben eluralkodó káosz, a környezetünkből hozzánk elérő agresszív megnyilvánulások ellentételezéseképpen felmutatja a másik oldalt, az ellenpólust, a szelíd létezőket, az együttérzőket, a gondolati elmélyülésre és a lélek felemelkedésére vágyókat. Színes lapjairól a szelíd valóság magukba révedő vagy szemrehányó, kérdő tekintetű, esendő lényei néznek vissza ránk.”

   Az idézett sorokat kiegészítve elmondanám, hogy műveim témakörét mindig úgy határozom meg, hogy egy adott alkotói ciklusban éppen mit tartok fontosnak, mi vált ki belőlem fokozott figyelmet, érzelmet. Az itt látható sorozattal a különböző valóságok egyidejűségét, azok felfoghatóságát járom körül saját értelmezésem szerint. Az én olvasatomban a „valóság” tartalmi vonatkozásaiban kifejeződhet az igazság, sőt sokféle igazság is egyidejűleg, ám a rafinált hazugságok halmaza is kérlelhetetlenül benne foglaltatik. A „szelíd valóság” cím ebben a kiállításban egy bizalmi szintet fogalmaz meg, voltaképpen egy vágyat, ami a világ szörnyűséges létén valahogy képes felülemelkedni és az ember akár saját bajáról is szeretettel tud mesélni. Nem tudom, hogy létezik-e ilyesmi, hogy lehetséges-e a sokféle gonoszság ellenére a jóságnak megmaradnia, hogy lehet-e szelídnek megélni a valóságot. Minden esetre fontos lenne nyitottsággal és szeretettel fordulni egymás felé – szerintem „csakazértis”. Én is ebben a világban élek, így igen, tudom és tapasztalom én is nap, mint nap, hogy a valóság meglehetősen összetett, sok rétegű. Ezek a rétegek fedik és takarják egymást, nem mindig átláthatók, bizonyos nézőpontokból, más pozíciókból viszont közéjük lehet tekinteni. A rétegek között hatalmas különbségek vannak.

Van olyan is, amikor minden akadály nélkül átléphetünk a szelíd valóságból a brutálisba vagy fordítva, a brutális valóságból a szelídbe.  

   Az a gigantikus és mérhetetlenül elsöprő morális, erkölcsi, etikai válság-cunami, ami keresztülvonul az emberiségen csakis akkor fog eltűnni az életünkből, ha mi magunk elsőként saját hozzáállásunkon változtatva, gyanakvás nélkül kinyitjuk a szelíd valóság kapuját és őszinte bizalommal, hittel, kitartó elszántsággal elkezdünk jót cselekedni. A nyitottságban nagyon sok tanulság és rengeteg öröm rejlik, ráadásul a jó példa is „ragadós”, az egészség is „megfertőzheti” a beteg világot.

Végezetül megköszönöm Selmeczi Ágnesnek és a Budaörs Fesztiválnak a meghívást! Köszönöm, hogy eljöttek a „Szelíd Valóság” című kiállításom megnyitójára!

Érezzék jól magukat! Szurcsik Józsefet hallották, köszönöm a figyelmüket!

Éljen a szabadság! Éljen a művészet szabadsága! Békét és biztonságot mindenkinek!

A kiállításmegnyitót koncertek követték.

Az esős időjárás miatt sajnos a kültéri programok beltérre szorultak, így a PostART belső színpadán lépett fel a Budapest Bár Kiss Tibivel, Mező Misivel, Ferenczi Borával és Keleti Andrással.

Mindeközben a Zichy Majorban Testbeszéd címmel egy csoportos kiállítás nyílt meg a BUM művészeinek és barátainak közreműködésével.

A Fesztivál első napját Bodor Áron (Esti Kornél) koncertje zárta.

A programok ma tovább folytatódnak, vasárnapig ingyenes koncertekkel várnak minden érdeklődőt Budaörsön.

Mai program:

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment