Máltai amazonok – Megújult környezetben a Gondviselés Háza Budaörsön

(Budaörs, 2024. október 10. – Budaörsi Infó) A Máltai Szeretetszolgálat Egyesület immár tizennégy éve látja el a szociális alapszolgáltatásokat Budaörsön. Budaörs Város Önkormányzatának döntése értelmében a Gondviselés Háza megújult környezetben a lakótelepen a Patkó utca 9. szám alatt kapott helyet az idősek napközijének működtetésére. 

2024. október 9-én felszentelték az új szolgáltatási helyet. A szertartást Kelényi József Atya tartotta. A hivatalos átadó ünnepségre a későbbiekben kerül sor.

Az idős klub tagjai színes énekes műsorral kedveskedtek az ünnepség résztvevőinek.

Verset mondott Godó Károly.

Batta György: Egy mondat a szeretetről

Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában,
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned – a mérget –
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak – dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza – és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben –
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan,
Edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp – igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek-emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod – szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István-látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak –
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál-sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan
Úri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll
Veled is munkál – fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükbol a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst-fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen –
Nincs menekvés földön-égen?
Kérded esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel verten a létkereszten
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor fénylik fel Isten
Lelkedben, minden sejtedben
Általa emberré épülsz,
Már csak a jóra készülsz,
Röpít a kegyelem
Gyorsan, aranyló hit-burokban,
Virágzó, békét sugárzó,
S mint betlehemi fényözön
Elönti bensődet az öröm
Hogy benned szeretet van – kiapadhatatlan
Látod, hogy növi be a világot
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van
Remény és jövő van

Az ünnepség egyik érdekessége az volt, amikor az idősek felolvastak két, az ünnepi alkalomra írt saját verset.

Ecseri Erzsébet: Fészek avató margójára

Kedves vendégeink, köszöntjük önöket,
Kik e ünnepségre a körünkbe jöttetek.
Van országunkban egy szeretetszolgálat, melynek neve Málta,
Ezt a szép napot, már minden tagja nagyon várta.
És hogy én most milyen jogon szólok,
A Málta-kórusnak egyik tagja vagyok.
Több éve már, mikor a Covid támadott,
Sok-sok jó ember nagyon összefogadott.
Családsegítő, szoc. iroda, Vöröskereszt, Málta,
Intézni valónkat mind-mind megcsinálta.
És mire a vírus lecsengett a világba,
Kezdtünk lejárni többen a Máltába.
A Clementis utcába már sokan lejártunk,
Ahol otthonpótlóra, barátokra találtunk.
Keddenként pedig nagyokat nótáztunk,
Szerdától már az újabb keddet vártuk.
Sajnos a Clementis épülete már öreg nagyon,
Felújítása sok lenne, szinte egész vagyon.
Aztán a Hivatal összedugta fejét,
És megtalálta a Málta gyönyörű új helyét.
Bizony csodálhatjuk a kezük munkáját,
Senki sem húzhatja savanyúra száját.
És most mindenki előtt ígéretet teszünk,
Itt is csak jó kedv lesz, mi majd azon leszünk.
Mert e pár órában amit itt eltöltünk,
Sok bánatot, fájdalmat bizony elfelejtünk.
A gondozónők szinte jóbarátok,
Minden gondban-bajban, számíthatunk rájuk.
Szeretetet adni, ők sosem félnek,
Ha leülnénk, szinte megfújják a széket.
Köszönjük a Hivatalnak, hogy megtalálta helyünk,
Ha körbenézünk, szinte könnyes lesz a szemünk.
A ház lakóinak a sok-sok türelmet,
A zajt a port és a tömérdek szemetet.
Ígérjük, hogy nem lesz ezután sok baj velünk,
Jó barátok és nagyon jó szomszédok leszünk.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment