Külföldi lapok Magyarországról – Amerikai és francia lapkommentárok

A The New York Times Szembeszállt a szovjetekkel, aztán Putyin felé tolta Magyarországot címmel közölt riportot internetes kiadásában.

 

Az írást jegyző Rick Lyman és Alison Smale kifejtette: negyedszázaddal azután, hogy Orbán Viktor új politikai csillagként bátran követelte a szovjet csapatok kivonulását, Magyarország NATO- és EU-tag, ő maga pedig harmadszor is miniszterelnök.

“De ami egykor olyan utazás volt, amely megtestesíthette volna a demokratikus kapitalizmus diadalát, egy ország sokkal bonyolultabb történetévé vált, és egy  olyan  vezető történetévé, aki az azóta eltelt idő során arra jutott, hogy megkérdőjelezze a nyugati értékeket, felszítsa a nacionalizmust és nyíltabban modellként tekintsen Oroszországra” – írták.

A szerzők úgy látják, hogy Orbán lefektetett egy filozófiai elképzelést és indoklást “tekintélyelvűségre hajló” szemléletmódjához, amely hosszú távú elkötelezettséget sugall az iránt, hogy Magyarországot valami mássá változtassa, mint amire a Nyugat egy negyedszázada számított.

A cikkírók szerint még a legkíméletlenebb bírálói is elismerik, hogy Orbán “meg sem közelíti” Putyint az ellenfelek elhallgattatásában, senki sem vetettek börtönben a kormány bírálata miatt, nincs nyílt cenzúra és nemrégiben egy internetadó elleni tömegtüntetést folytatódni hagytak. “A nyugati bírálatok ennek ellenére erősödnek” és a lap úgy látja, hogy “még egyes konzervatív támogatói kissé bizalmatlanok annak mértékével kapcsolatban, ahogy Orbán módszeresen egybegyűjtötte a hatalmat”.
http://www.nytimes.com/2014/11/08/world/europe/viktor-orban-steers-hungary-toward-russia-25-years-after-fall-of-the-berlin-wall.html?hp&action=click&pgtype=Homepage&module=second-column-region®io=top-news&WT.nav=top-news&_r=1

A Le Soir című, francia nyelvű, baloldali liberális beállítottságú brüsszeli lap szombati száma egész oldalas riportban számolt be a magyarországi helyzetről annak kapcsán, hogy nemrégiben Budapesten járt a Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) nevű szervezet küldöttsége, az Egyesült Államokban élő Kati Marton vezetésével.

A Jean-Paul Marthoz által készített beszámoló – amely a “Hogyan viszi távolabb Orbán Magyarországot Európától” címet viseli – főként a média magyarországi helyzetéről írt bíráló hangnemben, illetve idézett magyarok által megfogalmazott bírálatokat, de több más közéleti kérdést is érintett, részben a liberális, illetve illiberális demokrácia fogalmával kapcsolatos kijelentésekhez kötődően.

A lap szerint a Fidesz kettős beszédet folytat. Erre egyrészt olyan példát hoz fel, hogy “a Fidesz demokratikusnak mondja magát, de rehabilitálja Horthy Miklóst”. Az egykori kormányzó korszakát a Le Soir Horthy “elnökségének” nevezi, és magát Horthyt “a magyar Pétain”-ként minősíti, hogy a francia közegben otthonos olvasó is értse, milyen történelmi alakról van szó. A Le Soir által felhozott másik példa, hogy a magyar kormányzó párt zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben, ám olyan hazafias emlékművet emel Budapest központjában, amely jelentéktelennek állítja be Magyarország felelősségét a zsidók második világháború alatti deportálásáért.

Tényleg annyira káros “Darth Vader”? címmel közölt publicisztikát Navracsics Tibor uniós biztosi szerepéről honlapján a Le Monde.

A francia balliberális lap szerint Navracsics kinevezése a kulturális tárca élére “egyetlen dologra szolgált: megtudtuk, hogy létezik ilyen poszt”. A lap kitért arra, hogy a magyar biztos kinevezése “cikk- és publicisztikalavinát” indított el, miután “Orbán Viktor igazságügyi minisztereként a sötét oldalra billentette el a mérleget, egy olyan rezsimben dolgozva, amely semmibe vette a szabadságjogokat, beleértve a kultúrát is”. “Navracsics esküszik, hogy megváltozott, mintha Darth Vaderből angyal lett volna”. Kárt mindazonáltal a cikkszerző Michel Guerrin szerint nem tud okozni, miután nem miniszter, nincs kinevezési jogköre, sem lehetősége műveket cenzúrázni. Elsősorban pénzosztó szerepe lesz: 2014 és 2020 között 1,4 milliárd euró felett rendelkezhet. Ennek több mint a fele a filmgyártásra és -forgalmazásra jut, a több pénzből pedig fesztiválokat, színházakat, nemzeteken átnyúló tevékenységeket felkaroló, hálózatokat építő, képzéseket szervező és művészeket segítő alapítványokat támogat Brüsszel.

Bernard Foccroulle, az Aix-en-Provence-i Operafesztivál vezetője elmondta a lapnak: Navracsics “felügyelet alatt lesz”, egy rossz szavára vagy mondatára mindenki ugrani fog, beleértve saját kozmopolita adminisztrációját. Ezenkívül Brüsszel kulturális céljai célzottak: a multikulturális rendezvények előnyben részesítése, az innováció, a sokszínűség, az Európai Unió közös kulturális öröksége. A pályázatokon nem könnyű pénzt szerezni, s azokról az Európai Bizottság független szakértői döntenek, a támogatottaknak pedig minden fillérről el kell számolniuk, tevékenységükről több mint száz oldalas jelentést kell leadniuk. “Röviden Navracsicsnak egy szabályozott, kompetensnek és szigorúnak tartott gépezettel kell dolgoznia, ami azt jelenti, hogy a kulturális biztos inkább jóváhagy, mintsem döntéseket hoz – hangsúlyozta a lap.
http://www.lemonde.fr/idees/article/2014/11/07/si-nuisible-dark-vador_4520214_3232.html

facebook:

0 Komment

Válasz küldése

Be kell jelentkeznie, a komment írásához.