A közösségi oldal nélküli pingpong hercegnő – Pergel Szandra

(Budaörs, 2014. november 7. – Budaörsi Infó) Pergel Szandráról már biztosan sokan hallottak, hisz ha Budaörssel kapcsolatban asztaliteniszről esik szó, akkor az ő neve biztosan az elsők között szerepel. Már 20 éve pingpongozik, és nem is tudná elképzelni az életét másként. Játszott már csapatban Budaörssel BL-döntőt, az Európa bajnokságon csapatban 5-ek lettek, de voltak harmadikok is. Nyert már több magyar bajnokságot csapatban, és párosban is.  Azonban kicsit mégis máshogy él, mint a korabeli fiatalok. Az életéből száműzte a közösségi oldalakat, és úgy döntött, hogy inkább legyen néhány igaz barátja, mint többszáz ismerőse.

Szandra 6 éves kora óta pingpongozik, és évről évre egyre feljebb jut a ranglétrán. A cél természetesen nála is az olimpia, és elmondása szerint addig fog küzdeni, amíg ezt el nem éri. Laikusként azt gondolnánk, hogy ez a játék nagyon egyszerű, hisz csak egy kis labdát kell ütögetni, azonban ez nem így van.

„Ez egy nagyon nehéz sport. Fontos hozzá a jó reflex, az állóképesség és a gyorsaság. Én heti kilencszer edzem ahhoz, hogy ilyen szinten tudjak játszani. Természetesen ez mellett az is nagyon fontos, hogy egy sportoló mögött egy jó csapat, és egy határozott edző álljon, úgy mint mögöttem. Nagyon sokat köszönhetek apukámnak, és az egész budaörsi stábnak, de különösen Somlyó Gergőnek. A reggelt edzéssel kezdem, majd haza megyek tusolni és ebédelni, pihenek kicsit, és már mehetek is vissza edzeni. Így nem sok időm marad magánéletre.”

Ennek ellenére, ha újra kezdhetnéd ugyanezt az életet választanád?

„Biztos ugyanezt csinálnám, de amit gyerekként hibáztam, azon javítanék.  Nekem a sport az életem, és ezt pedig édesapámnak köszönhetem, hogy megmutatta nekem ezt a csodás világot.”  

Milyen távlati terveid vannak?

„Természetesen az elsődleges cél az olimpia, de majd szeretnék családot, és gyerekeket is, de ez a második kicsit nehézkesen megy a sok elfoglaltság miatt, és azért is mert nagyon nehéz manapság normális párt találni.

Ezt sajnos nem csak én érzem így, hanem a barátaimnak is ez a tapasztalata. Bár én jól elvagyok egyedül is, hisz nekem nincs arra szükségem, hogy bárki is eltartson, megállok a saját lábamon is. Ha lesz majd valakim, nagyon fogok neki örülni, de ha nem sikerül, akkor sem keseredek el, mert nagyon szeretem a családomat, és nagyon sok barátom van. Úgy érzem, hogy ezek a kapcsolatok sokkal többet érnek egy fiúnál.”

Sokan a közösségi oldalakon ismerkednek, de te annak ellenére, hogy egyedülálló vagy mégis száműzted ezt az életedből. Milyen megfontolásból tetted ezt?

„A számítógépezés nekem nagyon kiesett az életemből. Nem is érdekel az egész. Fent voltam a Facebook-on egy ideig, de engem nagyon idegesített, hogy egyfolytában írtak olyan emberek is, akiket egyáltalán nem ismerek.  Hogy mindenki a selfieit töltögetett fel. Én még csak selfit se nagyon tudok készíteni.

Én ha fotózok, akkor az unokahúgomat fényképezem, és nem magamat. A baráti társaságom sem olyen, hogyha beülünk valahová, akkor mindjárt fényképezzük le amit eszük, vagy amit csinálunk. Ez szerintem nem feltétlenül normális.

Március óta nem vagyok fent ezen az oldalon, és határozottan érzem, hogy jobbak a mindennapjaim nélküle. Mondtam pár barátnőmnek is, hogy próbálják ki, ők is leléptek, és azt mondták, hogy teljesen igazad van. Néhány ismerősöm pedig azt mondja, hogy azért nem törli le magát, mert akkor nem kap meghívókat különböző rendezvényekre.

Én úgy gondolom, hogyha valahová meg akarnak hívni, akkor, akkor is megfognak hívni, ha nem vagyok fent a Facebook-on. Ez nem ezen múlik. Aki számít nekem, az úgyis tudja hogy mi van velem, hogy hol vagyok és mit csinálok, ehhez nem kell egy közösségi oldal. Az hogy nekem írjanak 500-an a szülinapomra, de abból 400 embert nem is ismerek arra nincs szükségem.”

További sok sikert kívánunk Pergel Szandrának, és kívánjuk, hogy még sokáig öregbítse Budaörs hírnevét, és hogy sikerüljön ehhez az életvitelhez egy megfelelő társat találnia.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment