Miért kaszálnak az erdőben? – Szakmai magyarázat a budaörsi önkormányzati erdők állapotáról

(Budaörs, 2026. május 21. – Budaörsi Infó) Budaörs Város Önkormányzata szakmai tájékoztatást tett közzé az önkormányzati erdőkben végzett időszakos kaszálásról és az erdei állapotok változásáról. Az anyag szerzője Dudás Péter erdőmérnök, jogosult erdészeti szakirányító, aki részletesen bemutatja, miért alakult ki korábban a kaszálás gyakorlata, hol van még szükség rá, és hogyan hat a klímaváltozás a budaörsi erdőállományra.

Nem minden erdőrészletben kaszálnak

A tájékoztatás szerint a budaörsi önkormányzati erdőkben két erdőrészletben történik időszakos kaszálás: a 40-es tag nyiladékain, illetve a 40 D erdőrészlet szegélyén és belső részein.

A kaszálás nem új gyakorlat, előzményei a kilencvenes évek végére nyúlnak vissza. Akkoriban a városi lakók részéről jelent meg az igény arra, hogy ne legyen „gazos” az erdő alja és széle. Az Akácos területén tavasszal valóban derékmagasságú fű is kialakult, aminek több oka volt.

Egyrészt a csapadékviszonyok akkoriban kedvezőbbek voltak, mint az utóbbi években. Másrészt az akác később hajt, mint az őshonos lombos fák, ezért tavasszal több fényt engedett az erdő talajszintjére. A ritkuló, pusztuló akácosban nyáron is megmaradt a fű, amely később elszáradt, lefeküdt, és fokozott tűzveszélyt jelentett, különösen a mellette álló feketefenyő-állomány miatt.

A kaszálás célja korábban részben tűzmegelőzés is volt

A kaszálás tehát nem pusztán esztétikai kérdésként jelent meg. Az erdőszegélyek rendezettebb képe mellett szerepe volt a tűzveszély csökkentésében is.

A szakmai tájékoztató szerint a ritkuló akácállomány problémáját lombos fajok beültetésével próbálták orvosolni. Ez több helyen eredményesnek bizonyult: a növekvő fák árnyékolása miatt talajszinten megjelent az úgynevezett „nudum” állapot, vagyis az a helyzet, amikor az erdő talaját főként avar vagy alacsony növényzet borítja, sűrű fű nélkül.

Ez hosszabb távon kedvezőbb erdei állapotot jelent, hiszen ahol a fák megfelelően árnyékolnak, ott már nincs szükség rendszeres kaszálásra.

A pótlásként ültetett fiatal fákat is óvni kell

A tájékoztatás arra is kitér, hogy a korábbi kaszálások nem mindig kímélték a pótlásként ültetett fiatal fákat. Több csemete megsérült vagy elpusztult a fűkasza miatt.

Ez fontos tanulság az erdőkezelés szempontjából: a kaszálásnak, ahol szükség van rá, kíméletesen kell történnie, figyelembe véve a fiatal fák védelmét is. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az akác sorai közé ültetett lombos fák mellett a sorközi kaszálás könnyebben és kisebb kárral legyen elvégezhető, de a gyakorlatban ez nem mindig valósult meg problémamentesen.

Hol nincs már szükség kaszálásra?

A mai állapotok alapján azokon az erdőterületeken, ahol a talajt már csak avar vagy például ibolya borítja, nincs szükség kaszálásra. Ezeken a részeken az erdő természetesebb, zártabb szerkezete már kialakult, a fák árnyékolása pedig visszaszorította a magas fű megjelenését.

A szegélyeken és a még benapozott részeken azonban továbbra is szükség lehet beavatkozásra. Ilyen terület például a játszótér környéke, ahol az erdőszegély használata és állapota külön figyelmet igényel.

A szakmai anyag azt is megjegyzi, hogy ezen a környéken a terület használatát nehezíti a kutyasétáltatás következménye is: sokan szabadon engedik a kutyákat, és az állomány alatt sok helyen kutyaürülék található. Ez nem erdészeti kérdés, de jól mutatja, hogy a városi erdők állapota nemcsak a természeten és az önkormányzati kezelésen múlik, hanem a területet használók magatartásán is.

Az aszály egyre nagyobb gondot okoz

Az erdőmérnöki tájékoztatás egyik legfontosabb része a klímaváltozás hatásaival foglalkozik. Az utóbbi évek aszályai egyre nagyobb nehézséget jelentenek a felszínközeli gyökérzetű fafajok számára.

Érdekes példaként említi a spontán módon megjelent, éveken át termő diófákat, amelyek szinte egyszerre pusztultak el. Ennek termőhelyi oka is volt: a diók nem tudtak megfelelő karógyökeret ereszteni a kedvezőtlen altalaj és alapkőzet miatt. Amikor az aszályok következtében a talaj felső rétege kiszáradt, a fák gyakorlatilag „szomjan haltak”.

Ez komoly figyelmeztetés a jövőbeni fafajpótlás szempontjából. A tájékoztató szerint már olyan fafajok kiszáradása is mutatkozik, amelyek korábban az alföldi területeken is megállták a helyüket.

A fenyőállomány is változik

A fenyőállományban is látszanak a kiszáradás jelei, pedig a telepítés idején a feketefenyő kifejezetten jó választásnak számított. Az erdő azonban idővel változik, és a tanösvényen járók is láthatják, hogy az alsó szintben már megjelentek lombos fajok.

Ezek között fás növények is vannak, főként szél által terjesztett, szárnyas magvú fajok. A sűrűbb részeken már állati nyomok is előfordulnak: rókavár, erdei egér, erdei pocok, madárfészek is található.

A szakmai értékelés szerint a jövő egyik lehetséges iránya az, hogy a ritkuló fenyőállomány alatt felnövekszik egy lombosabb, ellenállóbb erdőállomány. Korábban a kiritkult, gyepes helyeken főként kőris fajokat pótoltak, de természetes úton megjelentek tölgy fajok is, például cser és molyhos tölgy. Ezeket feltehetően madarak terjeszthették.

Ez a folyamat javíthatja az állomány hosszabb távú ellenálló képességét.

Az erdő jövője türelmet igényel

Dudás Péter erdőmérnök szerint a távolabbi jövőről nehéz biztosat mondani. Éppen ezért fontos többféle fafajjal próbálkozni, és hagyni, hogy a természet is kísérletezzen. A klímaváltozás iránya és mértéke sok bizonytalanságot hoz, ezért az erdőállomány jövőjét az segítheti, ha mindig vannak olyan fajok, amelyek az adott körülmények között túlélőnek bizonyulnak.

Az önkormányzati tájékoztató végső üzenete egyszerű, de fontos: az erdőhöz idő, türelem és megértés kell. A városi erdő nem park, nem kert és nem teljesen érintetlen vadon, hanem érzékeny, változó élő rendszer, amelyet egyszerre kell védeni, kezelni és a lakossági használattal összehangolni.

A kaszálás kérdése is ebbe a tágabb összefüggésbe illeszkedik. Van, ahol már nincs rá szükség, mert az erdő zártabbá és természetesebbé vált. Van, ahol még indokolt lehet, főként tűzvédelmi, szegélykezelési vagy használati okokból. A cél azonban nem az erdő „kertté alakítása”, hanem a természetes folyamatok támogatása, a biztonsági kockázatok csökkentése és a városi erdő hosszú távú megőrzése.

(Budaörsi Infó / Forrás: Budaörs Város Önkormányzata, Dudás Péter erdőmérnök, jogosult erdészeti szakirányító)

facebook:

0 Komment