Mallorcán tekert nagyot a Fillari Team Budaörs három bringása

(Budaörs, 2026. április 28. – Budaörsi Infó) Nem mindennapi kerékpáros kalandban volt része a Fillari Team Budaörs Kerékpáros Sportegyesület három tagjának: Horváth László, Kiss András és Lóránd László teljesítették a sokak bakancslistáján szereplő Mallorca 312 versenyt. A budaörsi közösségi sportcsapat beszámolója egyszerre szól komoly állóképességi teljesítményről, váratlan helyzetekről, gyönyörű tájakról és arról a sajátos bringás élményről, amikor az ember a határai közelében is tud nevetni saját magán.

Kukászsák, hajnali rajt és a zöld szektor

A nap korán kezdődött: 5:12-kor ébresztő, hűvös hajnal, sötétben indulás, lámpával, és a beszámoló szerint „kukászsák ruhával” készülve a 12 fokos reggelre. A rajtig még hét kilométert kellett gurulni, a hangulat pedig a start közelében egyre erősödött: gyűltek a bringások, szólt a zene, de a budaörsi csapatnak a leghátsó, zöld szektorba kellett eljutnia, ami önmagában is külön kalandnak bizonyult.

A rajt előtt egy kisebb dráma is akadt: Kiss András otthon hagyta a kulacsait, ezért félútról vissza kellett fordulnia. Kérdéses volt, hogy időben odaér-e a chipkontrollos zöld zónába, de végül a csapat megoldotta a helyzetet, és együtt indultak el 6:52-kor.

Gyönyörű tengerpart és az első szétszakadás

A verseny elején Port de Pollença előtt a tengerpart a felkelő nappal különösen emlékezetes pillanatot adott. A tempó sem volt éppen kirándulós: a beszámoló szerint 40 km/órás sebességgel haladtak.

A mezőny azonban hatalmas volt, így már 10 kilométernél megtörtént az első elszakadás: egy körforgalmat Horváth László balról, Kiss András és Lóránd László jobbról vett be, és a rengeteg kerékpáros között egy időre elvesztették egymást. Néhány kilométerrel később sikerült újra összezárni, és együtt haladtak tovább.

Az első komoly emelkedőn még hárman nyomták a tempót, de Lóránd László jelezte, hogy neki ez már nem esik jól, inkább tartalékolna, majd leszakadt. Később Horváth László is levált Kiss Andrásról, amikor a tempó tovább erősödött.

Hegyek, sziklafalak és a Puig Major

A beszámoló egyik legszebb része a mallorcai táj leírása. A versenyzők hosszú, de nem túl meredek emelkedőkön haladtak, gyönyörű sziklafalak között, nyugati filmeket idéző hangulatban, tengerrel és köddel a háttérben.

A Puig Major mászás 8 kilométer hosszú volt, nagyjából 5 százalékos átlagos meredekséggel. A csúcs után jött az ereszkedés Sóller felé: tökéletes aszfalt, 50 km/órás átlagsebesség, de teljes koncentrációval. Útközben balesetet is láttak, mentővel és árokba került bringásokkal, ami jól mutatta, mennyire komoly odafigyelést követel egy ilyen verseny.

A lejtőkön Horváth László tapasztalt bringások mögé állva igyekezett biztonságosan és gyorsan haladni, majd újabb emelkedők, újabb bolyok és újabb találkozások következtek.

Holland profik, tengeri panoráma és az első nagy frissítés

A Coll d’en Bleda emelkedőnél különleges élmény is érte: utolérte őt Marianne Vos és holland társasága, beszélgetős tempóban. Egy ideig sikerült is velük haladni, de amikor erősebbre váltottak, elengedte őket.

A sziget északi partvidékén hatalmas sziklafalak, gyönyörű öblök, Deia, Banyalbufar és Estellencs környéke következett, miközben dimbes-dombos emelkedők és lejtők váltották egymást. A 101. kilométernél, Sa Bastidánál jött az első tervezett nagyobb frissítés. Ekkor már majdnem 2000 méter szint volt a lábakban.

A frissítőpontnál narancs, mandula, víz, izó és zselé következett. A tervek szerint Horváth László az első két frissítőt kihagyta, hogy a tömeg oszoljon, és csak itt állt meg először. A logisztika azonban itt sem volt teljesen egyszerű: zseléből többre lett volna szüksége, mint amennyit elsőre adni akartak, így végül több embertől kérve oldotta meg az utánpótlást.

Hőség, hosszú órák és a „roló”

A verseny középső szakaszán a tempó sokáig tartható volt, de a hőség és a szintemelkedés egyre jobban éreztette hatását. A napsütéses részeken 27 fokot mértek, miközben árnyékos, erdős és sziklás utak után újabb hosszú szakaszok következtek.

A 158. kilométernél, Sa Granjánál újabb frissítés jött, ekkor már 3000 méter szint és közel hatórányi menetidő volt mögöttük. Ezután sikerült egy gyors bolyra felugrani, amellyel 40 km/órás tempóban haladtak egészen 194 kilométerig. Végre valódi versenyhangulat alakult ki.

Aztán jött a nehéz rész. A 218. kilométernél a csapatok szétszakadtak, a mezőny nagyobb része másik táv irányába ment, Horváth László pedig szeles, rossz útminőségű, kietlen szakaszon maradt egyetlen társával. A beszámoló szerint itt érkezett el a „roló”: már a 220 wattos teljesítmény is kínszenvedésnek tűnt, hányinger kerülgette, az evési-ivási ritmus szétesett, és minden apró technikai kellemetlenség felnagyítódott.

A bérelt kerékpár kulacstartója különösen sok bosszúságot okozott, a hosszú táv pedig kihozta a bike setup hiányosságait is: a bal térdhajlat fájdogálni kezdett.

Újjáéledés koffeines zselével

A 244. kilométernél, Arianyban újabb frissítőpont következett. Innen még nagyjából 70 kilométer volt hátra, ami abban az állapotban szinte beláthatatlannak tűnt. Víz, zselék, banán, narancs, mandula, majd egy hideg vizes felfrissülés és koffeines zselé után azonban újra megjött az erő.

A beszámoló szerint ekkor ismét „visszatöltődött” a 300 watt, az emelkedőkön kiállva újra az elsők között ért fel. A fáradtság persze újra és újra visszatért, de a verseny vége felé a hangulat is egyre erősebb lett.

Népfesztivál Artà-nál és befutó a boldog fáradtságba

A 285. kilométernél, Artà-nál az utolsó frissítőállomás inkább már népünnepélynek tűnt. Hangos zene, sörrel kínáló helyiek, ételt osztó pincérek, ünnepi hangulat – végül Horváth László csak egy koffeines zselét vett magához, de a helyszín energiája láthatóan sokat adott a folytatáshoz.

A végén még akadt egy majdnem balesetes helyzet egy lila mezes versenyzővel, amely után bocsánatkérés és engesztelő vezetés következett. A cél felé újra gyors boly alakult ki, széles főutakon 45 km/órás tempóval. A befutóban két lány még sprintelt, Horváth László ezt már elengedte, és harmadikként gurult be mögöttük.

A célban extázis, fáradt, de boldog bringások, majd Lóránd László bevárása következett. A nap végén pestós tészta, sör, masszázs, majd békés hazatekerés a naplementében zárta a mallorcai kalandot.

Budaörsi teljesítmény nemzetközi mezőnyben

A Mallorca 312 nemcsak a távja miatt különleges, hanem a hangulata, a nemzetközi mezőny, a látványos hegyi utak és a komoly fizikai kihívás miatt is. A Fillari Team Budaörs három versenyzője nemcsak végigment ezen az embert próbáló úton, hanem egy olyan élménybeszámolót is hozott haza, amelyből jól látszik: az országúti kerékpározás egyszerre teljesítmény, taktika, önismeret, társas élmény és kaland.

Horváth Lászlónak, Kiss Andrásnak és Lóránd Lászlónak gratulálunk a teljesítéshez.

(Budaörsi Infó / Forrás, képek: Fillari Team Budaörs Kerékpáros Sportegyesület)

facebook:

0 Komment