Kétezer éves szupernóvarejtélyt oldottak meg a NASA teleszkópjai

Kétezer éves szupernóvarejtélyt, egy csillagrobbanás első dokumentált esetét oldották meg az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA űrteleszkópjai segítségével.

Kínai asztronómusok Kr.u. 185-ben rejtélyes “vendégcsillagot” észleltek, amely nyolc hónapon át ragyogta be az égboltot. A szakemberek csak az 1960-as években jöttek rá, hogy szupernóva-megfigyelés első dokumentált esetéről van szó, és a kínaiak által észlelt égi objektum egy távoli csillag erőszakos halálát adta hírül – olvasható a Space.com (http://www.space.com) űrkutatási hírportálon.

Az RCW 86 katalógusjelű ókori szupernóva 8000 fényévnyire van a Földtől, ám míg “tartózkodási helye” közismert volt, rengeteg titok övezte az égitestet. Az egyik rejtély, hogy a csillag gömb alakú maradványai sokkal nagyobbak, mint az várható lenne. Ha ma robbanna fel, s a szupernóvát infravörös fényben észlelnék, akkora területet foglalna el az égen, mint a telihold.

A NASA infravörös műholdjainak, a Spitzer és a WISE űrteleszkópoknak a legújabb felvételei arról tanúskodnak, hogy a csillagrobbanás az űr egy olyan szegmensében történt, ahol viszonylag kevés volt a gáz és a por. Ennek köszönhetően a csillagrobbanás maradványai sokkal gyorsabban terjedhettek és sokkal messzebbre juthattak el, mint egyébként feltételezhető.

“A szupernóva-maradványok igazán nagyra +felfúvódtak+, és igen gyorsan terjedtek. Kétszer-háromszor nagyobb volt, mint azt egy szupernóva esetében feltételeznénk, és végre megfejthettük ennek az okát” – hangsúlyozta Brian Williams, az Észak-Karolinai Állami Egyetem csillagásza, az Astrophysical Journal online kiadásában részletesen ismertetett új tanulmány vezető szerzője.

A kutatók – a Spitzer és a WISE adatait a Chandra NASA-műholdnak, illetve az Európai Űrügynökség XMM-Newton röntgencsillagászati űrteleszkópjának a felvételeivel egybevetve – megtalálták a puzzle hiányzó részeit. Kiderült, hogy az RCW 86 az úgynevezett Ia típusú szupernóva, amely a Naphoz hasonló csillag viszonylag békés halálával jött létre. Ez a tömör csillag, egy úgynevezett fehér törpe folyamatosan szippantottal el egy másik égitest anyagát. A folyamat egészen addig tartott, amíg a fehér törpe át nem lépte az úgynevezett Chandrasekhar-határt (a Nap tömegének 1,44-szeresét), és saját gravitációja alatt össze nem roppant. Az ekkor beinduló szénfúzió a csillagot teljesen szétszakította, fényes szupernóvaként robbant fel.

A vizsgálatok első ízben mutatták ki, hogy a fehér törpék képesek “kitakarítani” a körülöttük lévő teret, egyfajta “üreget” képezve, mielőtt felrobbannának. “Az ‘üreg’ léte magyarázhatja meg, hogy az RCW 86 maradványai miként terjedhettek a +kitakarított+ térben olyan gyorsan és olyan messze” – emelte ki Williams.