Elkezdődött!
- Budaörsi Infó
- 2017 március 21.
(Budaörs, 2017. március 21. – Budaörsi Infó) Egy tavaly szeptemberi cikkünk nyomán a budaörsi Farkashegyen található emlékmű-maradvány újjáépítését határozta el a Magyar Repülő Szövetség (MRSZ), amire a budaörsi városvezetés és a Parkerdőség is rábólintott. Az Aeroklub Farkashegy (ACFH) néhány pilótája a munkálatok elkezdéséhez szükséges tereptisztításkor elszállítatta a rongált szárnycsonk maradványait.
A 2017-es, hőmérséklet szempontjából az első tavaszi napon (2017. március 4-én ugyanis országos melegrekordok dőltek meg) vitorlázórepülő-pilóták maroknyi csoportja felment a sportszenvedélyük történelmi helyszínére, a budaörsi Farkashegyre, hogy lehozza az ócskavassá rongyolódott vitorlázó-emlékmű megmaradt utolsó szárnymaradványát.
A Budaörsi Infó kedves olvasói minden bizonnyal értesültek már a hajdanán kiemelkedő látványosságként pompázó, immár vagy egy teljes évtizede az alapjáig lerongált emlékmű körül zajló civil kezdeményezésről, aminek ez a március eleji akció csupán csak a kezdő lépése volt.
A kuriózumnak számító – a sárga sávval jelölt turistaösvénynek egyik legszebb kilátó részén található –, két fémszárnyból állt emlékmű története és az általa szimbolizált esemény sajnos elhomályosult a kortársak tudatában, a fiatalabb generáció ebből pedig nem tud épülni. Ebből a helyzetből adódik, hogy a tavaly szeptemberi számunk megjelenéséig, amelyben bemutattuk a helyszín történetét, pusztán találgatások történtek az egykori emlékmű jelentőségét illetően.
Budaörs felett kezdődött a magyar vitorlázórepülés – élve a képzavarral – első szárnycsapása, egészen pontosan 1929-ben. Az emlékmű jelenlegi helye körül hangárok és műszaki objektumok épültek, a közeli Szekrényesen pedig még ma is látható azon betonból készült indítórámpa, amelyről gumikötél segítségével indították a korai vitorlázógépeket.
Az egykor teljesen kopár felszínen pár száz méterrel északra található az egykori repülős iskolaépület, amely a rendszerváltás óta magánterület, és az alatta elterülő hatalmas, füves lejtő, amely miatt a repülősök között korán elnyerte a helyszín a Katlan megnevezést, ez lett végül is a vitorlázórepülés kő-bölcsője.
A második világháború pokla elpusztította az épületeket, miközben a repüléstechnológia elavulttá tette a nyílt pilótaüléses, faszerkezetű vitorlázórepülőket és a gumiköteles indításokat. Az áramvonalas fémszerkezetek megjelenése és a csörlős felhúzás funkcióvesztésre ítélte a Katlant, a repülőklubok leköltöztek a mai helyszínükre, a Budakeszi felé vezető út mellé, a tájat pedig visszafoglalta a természet.
Ötven évvel az első farkashegyi repülések után, 1979-ben pilóták és repülős műszaki szakemberek elhatározták, hogy az elhagyott helynek emlékművet állítanak – két darab, id. Rubik Ernő által tervezett Esztergom vitorlázórepülő fémszárnyat az ismert V-alakban –, hogy jelképezze és hirdesse a hely repüléstörténeti jelentőségét, amit évtizedekig el is látott, majd a rendszerváltás utáni, meggondolatlan ifjúi hév és a fémgyűjtő szenvedély tönkretette és végül elhordta.
Az évek óta magányosan, nem az eredeti helyén álló egyetlen szárnydarab maradványt a 2017-es emlékmű megújítási munkálatok első stációjaként egy közeli reptérre szállították, hogy később a két új szárny alapjának helyet biztosítsanak.
(Ez a cikk a Budaörsi Infó márciusi számában jelent meg nyomtatásban.)
(Budaörsi Infó)
facebook:
0 Komment