Sztereotípiákat felszaggató új szemlélet – A jobb agyféltekés rajzolás terápiás alkalmazása

Egyedülálló módon, Magyarországon elsőként pszichiátriai betegek körében terápiás céllal próbálták ki Veszprémben a jobb agyféltekés rajzolást. Az eredmény a szakembereket is meglepte.

A hagyományostól eltérő – más néven “művészi” vagy sztereotípiáktól mentes – látásmód bárki számára elsajátítható, és ami a legfontosabb: a rajzolás tartós sikerélményt, önbizalmat ad függetlenül attól, hogy egészséges vagy valamilyen mentális problémával küzdő emberről van szó.

Kintről nézve teljesen hétköznapi épület a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Pszichiátriai Gondozója. Különleges hét áll az itt kezelt betegek mögött: hétfőtől öt napon át rajzolni tanultak más egészséges emberekkel együtt, napi hat órában, tizenhatan.

A módszert Betty Edwards és Roger W. Sperry kaliforniai professzorok dolgozták ki – avat be Zabó Kitti, az egyik oktató a jobb agyféltekés rajzolás történetébe.

A rajztanárként dolgozó Edwards vizsgálatokat végzett olyan diákokon, akiknek nehézséget okozott a látott tárgyak lerajzolása. Azt tapasztalta, hogy ezek a diákok nem ugyanazt látják, mint a rajzolni tudó társaik. Kidolgozta a jobb agyfélteke dominanciáján alapuló rajzolás oktatási módszerét, és megállapította, hogy a globális rajzkészség elsajátításához öt érzékelési módot kell megtanulni: szélek, terek, viszonyok érzékelése, fények és árnyékok, végül az egész érzékelése, ami már automatikusan kialakul. Az észlelés fejlesztésével megtanulták úgy látni a dolgokat, ahogy valójában vannak, és pontosan le tudták rajzolni, amit láttak. A Rajztanfolyam.hu Kft. vezetője azt is hozzáteszi, hogy a módszerről szóló könyv 1979-ben jelent meg az Egyesült Államokban, és ott azóta a közoktatási program része lett.

– Mit jelent az, hogy “jobb agyféltekés”?
– Nem csak a rajzolás lehet jobb agyféltekés. Minden olyan tevékenység, amely annyira kikapcsol és ellazít, hogy közben nem tudunk másra figyelni, jobb agyféltekésnek számít. A külvilág megszűnik, maga a cselekvés vagyunk. Tehát lehet az a kertészkedés, kocogás vagy bármi más is.

Zabó Kitti elmagyarázza, hogy amikor valaki számol vagy beszél, a bal agyféltekéjét használja. Az agynak ez a része a verbális, elemző, logikus oldal. Amikor képekben gondolkodunk, fantáziálunk vagy éppen egy virág illatát élvezzük, akkor ezt a jobb agyféltekénk teszi lehetővé. Megtudom azt is, hogy nincsen jó vagy rossz oldal, a két agyfélteke harmonikus egyensúlya biztosítja igazán a boldog életet. A bal az anyag, a jobb a szellem, a bal adja a tanulás, a jobb az érzelmek és a metakommunikáció képességét.

– Mit tanultak meg az itt részt vevő pszichiátriai betegek és az egészségesek?
– Megtanulták többet, jobban kihasználni a jobb agyféltekéjüket, és fenntartani ezt az “aktivált állapotot”. Amikor a jobb agyfélteke működésbe lép – átveszi az irányítást -, más tudatállapotba kerülünk. Elveszítjük az idő-tér érzékelésünket, ezért van az, hogy alkotás közben nem érezzük például az éhséget sem. Az alkotás tevékenysége bárkit sikerélményhez juttat, és ez a tanfolyam az eredeti tematika szerint négy napon belül látványos változást eredményez a betegek önértékelésében és önmaguk elfogadásában. Ezzel a problémamegoldó képességük is fejlődik. A gyakorlatok lényege, hogy a fejükben élő sztereotípiákat, szimbólumokat kizárjuk, és próbálunk elvonatkoztatni. Eközben a vonalvezetéssel, különböző satírozási technikák elsajátításával a ceruzával készült rajzokba mindenki belevitte a saját egyéniségét.

Hozzáfűzi, hogy a végén mindenki mást visz haza a tanfolyamból. Van olyan, akinek az élete az emberi kapcsolatain keresztül megváltozik, akad, aki a módszer megtanulása után festeni kezd, és új hivatást választ magának. Szavai szerint a veszprémi az első olyan alkalom, ahol pszichiátriai betegeknél terápiás céllal próbálták ki a jobb agyféltekés rajztanfolyamot a Horgony Pszichiátriai Betegekért Alapítvány és a Rajztanfolyam.hu Kft közötti együttműködésnek köszönhetően. – Az ötletgazda Statkievitz Pál – említi meg.

Csapatmunkával hidat lehet építeni

A tanfolyam befejezését követően az egyedülálló kezdeményezésről Balczár Lajost, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórházban működő pszichiátriai gondozó főorvosát kérdezem.

– Gondozottaink többségében krónikus pszichiátriai kórképük miatt rokkantnak számító súlyos betegek – mondja. – Tudomásunkra jutott, hogy a jobb agyféltekés rajzolás belátható időn belül látványos eredményt hoz a rajzkészség területén. Örömmel vettük, amikor lehetőség adódott betegeink számára, hogy kipróbálhassák ezt a gyors változást hozó módszert. Az ember bio-pszicho-szociális lény.

A hagyományos szemléletű pszichiátriai gondozás elsősorban a problémák biológiai aspektusaira koncentrál, de szemléletünk szerint ezeket a szociális összefüggésekkel együtt kell kezelni. A csak szociális és a csak biológiai megközelítés közé csapatmunkával, szakemberek segítségével hidat lehet építeni. Az egyéni kezelésen túl a csoport közös élményt is ad, ezen a tanfolyamon betegek, egészségesek közösen vettek részt. A csoportfoglalkozáson az alkotás során szerzett élményeket megoszthatták egymással, a kommunikáció folyamatosan biztosított volt.

A főorvos nagyon hasznosnak tartja, hogy a közös nyelv a művészet volt, az alkotás folyamán nem volt érdekes, hogy ki a beteg és ki az egészséges. És valóban: belépve a Hóvirág utcai épületbe elmélyülten rajzoló embereket és nem betegeket lehetett látni.

– Hosszú távú célkitűzéseink között szerepel, hogy csökkentsük a pszichiátriai betegek stigmatizációját, ami eléggé kártékony módon benne él a köztudatban. Ez a jobb agyféltekés rajztanfolyam – amely a sztereotípiákat felszaggató új szemlélettel dolgozik – egyben lehetőséget adott betegeinknek kiemelkedni a “beteg szerepéből”, önmaguk elfogadására és elfogadtatására – hangsúlyozza a főorvos.

Arra a kérdésre, hogy a hagyományos pszichiátriai ellátásba milyen módon lehet bevonni ezt a fajta kezdeményezést, még nem tud konkrét választ adni. Tájékoztatása szerint a szocioterápiás eszköztárban szerepel a művészetterápia: az alkotó tevékenység jótékony volta régóta ismert Magyarországon is, a jobb agyféltekés rajzolás pszichiátriai betegekre gyakorolt hatása azonban még nem.

– Magyarországon változás van folyamatban a pszichiátriában: az osztályos, intézeti kezelésről az ellátás hangsúlya a családhoz, lakóhelyhez közeli, rehabilitációs személetű, felépülés alapú járóbeteg-ellátásra tolódik át – magyarázza Balczár Lajos. – Régebben a mentális problémákkal küzdő embert kiemelték a társadalomból, kórházban kezelték, és akár évekig a külvilágtól elzárt rehabilitációs intézetben tartották.

Amikor ez a terápia véget ért, kiderült, hogy nincsen hová visszamenniük, nem tudnak beilleszkedni a “normális” hétköznapi életbe. Még ma is vannak olyan intézmények, ahol a szociális háttér nélküli pszichiátriai betegek külön kis társadalomban élnek, ahonnan gyakorlatilag nincs visszaút. Az újfajta és egyre uralkodóbbá váló gondozási szemléletben a közösségi típusú gondozás és a rehabilitációs szemlélet egyszerre jelenik meg.

Ránézésre nem lehet megállapítani, ki a beteg és ki egészséges

– Lenyűgöző eredményeket hozott ez az öt nap, az elkészült rajzok önmagukért beszélnek – foglalja össze tapasztalatait Veres Zsuzsa pszichiáter, aki maga is részt vett a tanfolyamon. – Egyrészt a látásmódjukat, kreativitásukat fejlesztette, másrészt – mivel itt pszichiátriai kliensekkel is foglalkoztunk – nyitottá tette őket.

A közösségi élmény csapattá formálta a betegeket és egészségeseket. Közben jelentősen javult a kommunikációjuk, amit a hagyományos, rövidebb csoportos terápiához képest gyorsabban elértünk. A közös cél, az alkotás hihetetlen érzelemgazdagságban feloldotta a feszültségeket. Ránézésre nem lehetett megállapítani, hogy ki a beteg és ki egészséges.

Veres Zsuzsa szerint – aki több mint 40 éve praktizál – egészséges embereknél nem tapasztalható meg az, hogy a csoporton belül ennyire erősítsék és bátorítsák egymást.

Balczár Lajos végül megjegyzi, hogy a rajztanfolyam kézzel fogható eredményeit hosszú távú stratégiájukba illesztik, miután a betegeiken nyomon követték, feldolgozták a változásokat.