A budaörsi Fidesz-KDNP megemlékezése a Nemzeti Összetartozás Napján

(Budaörs, 2025. június 5. – Budaörsi Infó) A Nemzeti Összetartozás Napján, június 4-én megemlékezést tartottak a Fidesz-KDNP budaörsi szervezetei, valamint a helyi KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) a budaörsi Trianon-emlékműnél a Templom téren.

Köszöntőt mondott: Incze Árpád, Székelyföldért Társaság elnöke

Beszédet mondott: Czuczor Gergely, választókerületi elnök

Közreműködött: Ambrus András, színművész, Berente Imréné és Nobilis Johanna.

A résztvevők a nemzeti összetartozás jeleként, egy közös koszorút helyeztek el az emlékműnél.

Czuczor Gergely beszéde: 

„Tisztelettel köszöntöm a budaörsi egyházak elöljáróit! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Emlékezők! Kedves Barátaim!

Móricz Zsigmond 1926-ban azt írta „A magyarság a történelme folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és Trianon. Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás, mindenik elég arra, hogy egy faj elvérezzen bele, hacsak az életereje nem olyan roppant szívós, hogy kiheverje…” Az elmúlt 105 év alapján azt mondhatom, hogy a határon túli magyarság Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken, Őrvidéken és a Felvidéken példát mutatott nekünk és történelmi küldetéstudatra tanított bennünket. A kisebbségi sors kemény iskoláját végigjárva, a határon túli testvéreink előbb belső titkos ellenállással, halkan, magyarul mondott őseinktől tanult imákkal, később ha kellett góbé-furfanggal, amolyan székely erővel, vagy a bátor nemzeti hitvallással, mint Márai Sándor, Kós Károly, Esterházy János, Márton Áron püspök és még sokan mások mutattak életerőt, életpéldát a helytállásukban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Idehaza, a megcsonkított ország maradékán 1945 után, egészen 1990-ig nyilvánosan alig-alig volt szabad beszélni arról, hogy mi történt az elvesztett első világháború után az ezeréves Magyarországgal. Emlékszem, még csak 10 éves voltam, amikor a családi könyvtárban 1988-ban kezembe került az Erdély története vaskos trilógiája, amely élmény tovább terelt a történelem iránti vonzalmam felerősödésében, és a határon túli magyarság iránti érzéseim kiteljesedésében. Emlékeznek még 1990-re, amikor Antall József néhai miniszterelnök, lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánt lenni? Sokat jelentettek akkor ezek a szavak a Kárpát-medencei magyarságnak. Átszakadt végre a hallgatás gátja és kinyíltak az elszakított magyar közösségek közötti bezárt ajtók.

Az otthonról hozott hazafias neveltetésnek, a határon túl érkezett barátaimnak is köszönhetően, egyetemistaként 2001-ben a Leuveni egyetem helyett, én a kolozsvári Bolyai egyetemre mentem kutatni ösztöndíjas diákként. Hét hónap alatt bejártam nem csak Erdélyt, hanem Kárpátalját, majd később már tanárként a Délvidéket és közben többször utaztam felvidéki rokonaimhoz. Jártam Nagyváradon, a tordai hasadékban, laktam Marosvásárhelyen, ettem pisztrángot Kézdivásárhelyen, voltam látogatóban a csíksomlyói Szűzanyánál, táncoltam Munkácson lakodalomban, kutattam Magyarkanizsán és Zetelakán, tanárként vittem diákokat Pozsonyba a koronázótemplomba. Megannyi kézfogás, örömteli mosoly, büszkén elénekelt népdal, vagy katonanóta. Nekem tehát megadatott az elmúlt csaknem harminc év alapján, hogy átérezzem mit jelent a nemzeti összetartozás érzése itt a Kárpát-medencében.

Tisztelt Budaörsiek! Kedves Barátaim!

Akinek vannak határon túli, a Kárpát-medencében élő rokonai, vagy barátai, az tudja miért tiltakozunk az ellen a politikus ellen, aki Nagyváradot, vele a Partiumot és Erdélyt „román földnek” nevezi. Magyar Péter idézett vállalhatatlan kijelentése, a tiszás EP-képviselő Kollár Kinga hazánk érdekeivel szemben Brüsszelben elhangzott mondatai, minden jó érzésű magyar hazafit elborzasztanak és tiltakozásra ösztönöznek. Ezért amikor a román csendőrök védik meg az ellentüntetőktől Magyar Pétert Nagyváradon, akkor mi is oda kell álljunk azok mellé az erdélyi, partiumi magyarok mellé, akik „Menj haza!”, „Hazaáruló” – kiabálásokkal fogadták Magyar Pétert a nagyváradi várban.

Móricz Zsigmond idézett Öt sebek! című írásának végét így zárja „A magyar faj eddig a história folyamán öt krisztusi sebet kapott. A Krisztus életét azonban a hatodik oltotta ki, a lándzsaszúrás a bordák közt, a szívbe. Vigyázzon a magyarság, hogy ezt a hatodik szúrást meg ne érje!”

Vigyázzunk kedves Barátaim, hogy miként döntünk 2026 tavaszán! Rossz döntéssel elveszhetjük a hazaszeretetből fakadó nemzetpolitikánkat, például a Határtalanul programot, amellyel eddig 600 ezer magyarországi diák ismerkedhetett meg a határon túli nemzettársaival, elveszhet a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program, amelyben eddig 900 határon túli bölcsőde és óvoda újult meg, eltűnhet a Szülőföldön magyarul program, amelyben 227 ezer határon túli magyar diák kapott eddig támogatást tanulmányaihoz, és elveszhet a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési program, amelyben 4000 külhoni magyar vállalkozás pályázott sikeresen.

Tisztelt Honfiak és Honleányok! Kedves Emlékezők!

Most itt a lehetőség a nemzeti összefogásra! Székelyföld és benne Parajd a mi segítségünket kéri. Nemzetünk, lelkünk, identitásunk egy darabja omlik éppen össze, veszik kárba. Több száz család került nehéz helyzetbe, veszítheti el a munkahelyét, megélhetését, otthonát, reményét.  Ki-ki a maga lehetőségeit számbavéve, segítsen a bajbajutott magyar testvéreinknek! Aki teheti anyagi támogatással, aki teheti tárgyi eszközök felajánlásával, szakértelmével, munkaerejével, imájával járuljon hozzá a parajdi károsultak megsegítéséhez. Amikor bajban van a nemzet egy része, akkor az egész nemzet egyként mozdul, és a közös felelősségből születik meg a remény. Fogjunk össze és együtt mutassuk meg, hogy a nehéz időkben mit jelent a nemzeti összefogás ereje! Isten óvja a magyarságot!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment