Holokauszt megemlékezés Budaörsön

(Budaörs, 2025. január 28. – Budaörsi Infó) 2025. január 27-én Holokauszt megemlékezést tartottak a budaörsi Városházán. A programot a Budaörsi Tanoda és Budaörs Város Önkormányzata szervezte.

A műsorban közreműködtek:

Budaörsi Pro Musica Kórus

Budaörsi Nyitott Kórus

Romano Glaszo – Emberi Hang Művészeti Csoport

Megemlékező beszédet mondott:

Wittinghoff Tamás polgármester

A XX. század borzalmai közül is kiemelkedik a holokauszt, amely egyúttal jelképévé is vált a minden képzeletet felülmúló emberi kegyetlenkedéseknek.
A holokausztnak hatmillió európai zsidó polgár esett áldozatul, akiknek legalább egytizede magyar származású volt.

Máig felfoghatatlan, hogy ez az államilag megtervezett üldöztetés, amely végül tömeggyilkosságokba torkollott, Európa szívéből, a fejlett és művelt Németországból indult ki.

Mint ahogyan az is nehezen érthető, hogyan találtak szerte a kontinensen több millió együttműködőt ennek az ördögi tervnek végrehajtásához. A katonák, rendőrök, hivatalnokok, vasutasok mellett ott voltak minden országban azok a szomszédok, ismerősök és ismeretlenek, akik feljelentették a zsidókat és ezzel halálba küldték őket. Majd ezek után sokan még hasznot is húztak a tetteikből.
Ők költöztek be a zsidók otthonaiba, vették át a zsidók tulajdonában lévő üzleteket, lopták el az ingóságaikat és a személyes értéktárgyaikat. Sok millió család otthonába kerültek olyan bútorok, tükrök, evőeszközök, festmények bundák és ágyneműk, amelyeket a zsidóktól tulajdonítottak el.
De azok nélkül sem történhetett volna meg a tragédia, akik egyszerűen csak nem emeltek szót ellene, hallgattak, elfordították a fejüket és megtagadták a segítségnyújtást. ír erről egy 1948-ban megjelent tanulmányában Bibó István, a 20. század egyik legjelentősebb magyar politikai gondolkodója.

“Ha mondjuk Dániában – hogy egy nem harcoló országról beszéljünk – egy üldözött abba a helyzetbe került, hogy az első nyitott kapu alá be kellett menekülnie, az első útjába eső házban segítséget kellett kérnie, túlnyomó valószínűséggel arra számíthatott, hogy ezt valami módon meg is kapja, S ha nem is talál minden házban a teljes önfeláldozásig menő segítségre, mindenesetre olyanokra talál, akik magukat az ő ügyével azonosítják, s a gondját igyekeznek felvenni; kisebb részben számíthatott esetleg közönyre, elutasításra vagy óvatos elhúzódásra; arra pedig, hogy üldözőinek feladják, csak mint valami kivételes szerencsétlenségre kellett számítania.

Ezzel szemben Magyarországon, ha ismeretlen házba egyáltalán be mert kopogni. a közönyre, elutasításra és elhúzódásra számíthatott, mint normális valószínűségre, a feladásra mint aránylag kisebb mértékű, de még mindig reális valószínűségre, s a segítségre, mint váratlan, alig remélt szerencsére.”

Hogyan juthatott idáig Európa és benne az akkori Magyarország?

A holokauszt kapcsán máig ez a legfontosabb kérdés, amelynek helyes megválaszolásán akár a jövőbeni sorsunk is múlhat. Mert, ami akkor történt, az újra és újra megesett máshol is, és nem vagyunk ettől védettek a jövőben sem, kivéve, ha képesek vagyunk tanulni a múltból. Mert soha nem a gyilkosságokkal kezdődik a folyamat. Az első fázis mindig a szellemi előkészítés. De ugyanígy hozzátartozik a demokrácia lassú és fokozatos felszámolása, a hatalom koncentrálása, a sajtó és a nyilvánosság az erőszakszervezetek szerepének növelése, a független korlátozása. bíráskodás visszaszorítása, a fékek és ellensúlyok kiiktatása.

Csak az ilyen légkörben lesz táptalaja a gyűlöletkeltéshez szükséges hazugságoknak. Csak így iktatódnak ki azok a társadalmi védelmi reflexek, amelyek még idejében megálljt parancsolhatnának. Az ilyen társadalmakban gyávulnak el az emberek, válnak önzőkké és naivakká, olyanokká, akik képtelenek felmérni az események irányát és következményeit.

Fontos tudni, hogy amikor egy államban megteremtődnek ezek a feltételek, akkor nem csak egyetlen társadalmi csoport kerül veszélybe. A II. világháborús holokausztnak sem csak a zsidók estek áldozatul, ugyanúgy elszenvedője volt a cigányság – köztük nagyon sok magyar -, de megsemmisítő táborokba hurcoltak melegeket, másként gondolkodókat és fogyatékkal élőket is.
Vagyis senki nem tekinthette és ma sem tekintheti védettnek magát. Csak az éberség óvhat meg minket, ha idejében felismerjük a fenyegetést, és fel is emeljük a szavunkat az olyan jelenségek ellen, amelyek az első lépéseknek tekinthetők azon a veszélyes úton, ami akár tragédiába is torkollhat.

A kiállított tablók 2025. február 10-ig megtekinthetőek. 

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment