Klímaszorongás – Hogyan lehetsz a megoldás és nem a probléma része

(Budaörs, 2024. augusztus 29. – Budaörsi Infó) A Budaörsi Infó „a szakember segít” sorozatainak palettáját tovább bővítjük. A klímaszorongás sokak életében jelen van, ezért augusztus hónapban ezt a témát jártuk körül Zagyva Gabriellával, Alsómocsolád Község Önkormányzatának környezetvédelmi és klíma referensével, az EU Éghajlatvédelmi Egyezményének nagykövetével. 

Zagyva Gabriella a Budaörsi Infónak elmondta, hogy azért kezdett el a fenntarthatósággal foglalkozni, mert rendszeresen klímaszorongást érzett.

„Azt vettem észre, hogy úgy tudok a szorongás ellen tenni, hogyha cselekszem. Ha azt érzem, hogy van ráhatásom a dolgokra, akkor a megoldás, és nem a probléma része vagyok. Természetesen az emberek részéről van egy olyan hozzáállás is, hogy nincs is klímaváltozás, nem kell ezzel foglalkozni. A másik teória pedig, hogy van ugyan klímaváltozás, de a technika, a technológiai fejlődés majd mindent megold.

Sokan látják már úgy, hogy a technika nem old meg minden problémát, ezért nekem, magamnak kell megvédem a saját családomat, de nem érdekelnek a többiek.

Én egyik verzióval sem tudok azonosulni!

Úgy gondolom, hogy csak az a hozzáállás hozhat változást, hogyha helyi kis közösségben gondolkodunk és kezdünk el változást elérni. Ha valaki egyedül vág bele, akkor ‚ufónak’ érzi magát és gyorsan kiég. Egy ember elszigetelten csak kis eredményeket tud elérni, de ha többen vagyunk, akkor többet tudunk tenni, még akkor is, ha csak kis lépésekkel haladunk.”

Hogyan kezdjünk hozzá, hogyha szeretnénk valamit tenni a környezetünkért?

„Nagyon fontos, hogy legyen valami pozitív jövőképünk. Többnyire csak a riogatást halljuk a közösségi médiában, hogy mind meghalunk. De kell, hogy legyenek olyan közösségek, akik hisznek abban, hogy van kiút. Sokféle válságot éltünk át: az egészségügyben, az oktatásban, a gazdaságban. Ám ha találunk bármi olyan újfajta, innovatív megközelítést, ötletet, ami segít kilábalni az egyik krízisből, az az összes többiben is segíthet, hiszen minden mindennel összefügg.”

Mi a véleményed a pet-palackok gyűjtéséről?

„Jobb, ha visszagyűjtik és újrahasznosítják ezeket a palackokat, de ez nem fog valódi megoldást hozni. A megoldás az lenne, ha egyáltalán nem használnánk ilyen palackokat. Ez a jelenlegi életvitelünk mellett elképzelhetetlennek tűnik, pedig csak a pár évtizeddel ezelőtti fogyasztási szokásainkra kellene visszaemlékezni, amikor még szinte semmilyen műanyag csomagolást nem használtunk.

A környezetvédelem nem azt jelenti, hogy lemondunk minden kényelmünkről, nem erre kell fókuszálni, hanem arra, hogy az alternatív jó megoldásokat tegyük trendivé. Ebben az önkormányzatok, helyi vállalkozások, helyi termelők sokat tudnának segíteni, hogy az egyénnek a környezetbarát megoldások legyenek a kényelmesek, hogy ne kényszerüljön kocsival közlekedni, hogy szívesen járjon kerékpárral, és ne legyen szüksége pet-palackokra.

Ha rájössz, hogy ezek a megoldások nem csak a környezetednek jók, hanem neked is, mert teszel az egészségedért, akkor képes voltál megtenni az első és legfontosabb lépést. Ha nem nagyáruházakban vásárolsz, hanem helyi termelőtől, és te készíted el az ételt, amit megeszel, akkor ismét tettél egy kis lépést az egészséges életmód felé, és még a helyi gazdaságot is támogattad. Ahhoz, hogy ez helyi szinten, akár Budaörsön is jól tudjon működni, szükség van a helyi civil szervezetek és az önkormányzat összefogására, hogy megismertessék a lehetséges alternatívákat a lakókkal és motiválják őket.”

Mit tehetünk még azért, hogy egészségesebben tudjunk élni?

“Az hogy mennyire vagy egészséges csupán 5%-ban múlik a genetikán, 95%-ban közvetve, vagy közvetlenül az életmódodon, ezért nagyon sokat tehetünk a saját egészségünkért. Sajnos nagyon nehéz ellenállni a reklámoknak, nagyon sok információ van arról, hogy mi az, ami egészséges, de ezek inkább az eladásról mint az egészségről szólnak.

Léteznek azonban olyan területek – ezek az úgynevezett Kék Zónák –, ahol hosszú ideig egészségesen élnek az emberek. Vajon mi az ő „titkuk”? Az egészséges, többnyire növényi alapú étrenden kívül például az, hogy a mozgás az életük természetes része. Nem járnak konditerembe, de például a japánoknál mindent a földön ülve végeznek. Naponta legalább 50-szer felállnak és leülnek.

A másik fő probléma az emberek életében a stressz. A stresszkezelésre is vannak jól bevált módszereik a Kék Zónákban élőknek. A negyedik ‚összetevő’ a közösség, a család ereje. Végül, de nem utolsósorban az a titkuk, hogy megtalálták azt, amiért érdemes élniük. A japánoknak van egy külön szavuk erre, az ikigai. Mindenkinek meg kellene találnia, hogy mi az ikigai-a, azaz megérkezni az ‚élethez való okhoz’; az élet értelméhez; ahhoz a dologhoz, ami élni érdemessé teszi az életet. A japánok úgy gondolják, hogy ez a hosszú és boldog élet titka, és én is ebben hiszek.”

Esetedben mi kellett ahhoz, hogy tudj változtatni az életeden?

“Az kellett, hogy legyen egy közösség, ami segít változtatni. Ahol azt érzem, hogy nem vagyok egyedül, és ahol olyan emberek vannak, akik ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, és ugyanazok az alapértékeik mint nekem. Sajnos a mai emberek egészsége, immunrendszere meglehetősen rossz állapotban van a nem megfelelő életmód és az állandó stressz miatt. Mindig aggódni kell valami miatt. Stresszelünk az anyagi nehézségek miatt, a család miatt, de még a túl sok edzés is lehet stressz.

Mindannyian belekerülünk egy mókuskerékbe, mert többet kell dolgoznunk, hogy előállítsunk olyan javakat, amire különben nincs is szükségünk, hajszolunk egy olyan életmódot, ami nem fenntartható környezetileg és nem jó az egészségünknek sem.

Önmagában nem a pénzzel van a gond, ez jó lenne ahhoz, hogy a cseréket lebonyolítsuk, hanem a kamatos pénzrendszer miatti túlfogyasztással, a növekedési kényszerrel. Ha ezt belátja az ember akkor tud változtatni az életén, ahogy én is tettem. Önként, egyszerűen, közösségben.”

Mi lehet a megoldás a túlfogyasztásra helyi szinten?

“A túlfogyasztás valóban globális probléma, de nem lehetetlen helyi szinten tenni ellene. ‚Csupán’ a természethez és a pénzhez való viszonyunkat kellene megváltoztatnunk. Ha nekem valamiből több van, akkor adok annak, akinek kevesebb van, és bízhatok abban, hogyha nekem lesz valamiből kevés, akkor azt megkapom másoktól. Ezeket a folyamatokat kellene felerősíteni.

Ebben az a nehézség, hogy ehhez bizalom kell. Én azoknak fogok adni, akikben bízom, és akiktől tudom, hogy vissza is fogom kapni, és ez csak kicsi, egymást ismerő közösségekben fog működni. Egy kis faluban valószínűleg könnyebb ezt a bizalmi légkört megteremteni, de azért nem lehetetlen egy városi közösségben sem. Én például ezért is költöztem falura, mert itt ez a rendszer még képes működni.”

Hogyan lehet az ember boldog egy ilyen stresszes világban?

“Szerintem azok az emberek boldogok, akik olyan munkát végeznek, amiben megtalálják önmagukat, és akik kapcsolódni tudnak a természethez és más emberekhez. Ezért fontos a közösség, a család. Ha meg akarod találni, hogy mi a te ikigai-od, akkor azt kell megkeresned, hogy mi az, amit szeretsz csinálni, amiben jó vagy, amire a környezetednek is szüksége van és amit meg is fizetnek. ‚A küszöbön álló válsággal szembesülve az emberek gyakran kérdezik, mit tehetnek önmaguk védelmében.„

Vegyek aranyat?

Tartalékoljak konzerveket?

Építsek körülbástyázott házat egy távoli helyen?

Mit tegyek?”

Más kérdést szeretnék javasolni. Mi a legszebb dolog, amit tehetek?’ (Charles Eisenstein: Megszentelt gazdaságtan)

Szóval ne azt kérdezd, hogy ‚Mit kellene szereznem ahhoz, hogy boldog lehessek?’, hanem azt, hogy ‚Mit adhatok én, hogy mások boldogok legyenek?’. Nem csak a körülötted élő emberek, hanem a körülötted élő természet is. Lehet ez nagyon kicsi dolog is, lehet ez egy nagyon apró lépés is. Az a lényeg, hogy azt a lépést a jó irányba tedd meg.”

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment