Rejtélyes, felszín alatti foltokat azonosítottak a Marson

Első reakcióként víztömegeket tételeztek fel, de agyagról van szó.

Egy, három éve történt felfedezésről egy újabb vizsgálat eredménye szerint kiderült, hogy a radarképeken látható fényes foltokat, amelyek okát korábban felszín alatti vízként értelmezték, valójában agyagásványok okozhatják.

Az eredeti felfedezés az ESA Mars Express szondájának MARSIS műszerével született, amely berendezés mérései szerint a Mars déli pólusa környékét borító réteges szerkezetű üledékben a jég és a por váltakozó rétegei és a marsi kőzetágy között a radarjeleket különösen jól visszaverő („fényes”) területeket találtak. A folyékony víz valóban jól visszaveri a radarjeleket, de a marsi sarkvidéki hidegben még a felszín alatt is csak a sós víz maradhat folyékony. Így született meg a felszín alatti, sós tavak legendája.

Egyes újabb vizsgálatok azonban kétségbe vonják a korábbi felfedezés értelmezését – írta az Űrvilág.hu. Carver Bierson (Arizonai Egyetem) vezetésével szimulációkat készítettek annak bemutatására, hogyan tudják a jól vezető anyagok, például a hidratált agyagok éppolyan jól visszaverni a radarjeleket, mint a felszín alatti sós víz. Nemrég kísérleti bizonyíték is született: a Geophysical Research Letters augusztusi számában Isaac Smith (Yorki Egyetem, Kanada) és munkatársai arról számolnak be, hogy speciálisan egy, a Mars felszínén gyakran előforduló agyagásványtípust, a szmektiteket vizsgálták annak bizonyítására, hogy ezek az agyagok folyékony víz feltételezése nélkül is pontosan visszaadják a MARSIS észleléseit.

A szmektitek olyan agyagásványok, amelyek könnyen vesznek fel vizet. Smith és csoportja a marsi körülményeket utánozva, –43 °C-os hidegben vizsgálták az ásványokat. A teljesen hidratált szmektitek olyan masszát alkotnak, amely törékeny állapotúra fagy meg. A kutatók megállapították, hogy ez a fagyott, hidratált szmektit reprodukálja a megfigyelt radarjeleket anélkül, hogy folyékony víz, só vagy extra hő jelenlétét kellene feltételezni. A hidratált ásványok jelenlétéből viszont nem következik, hogy a Marson jelenleg is található folyékony víz, csak az, hogy a víz valamikor a múltban előfordulhatott. Feltételezik, hogy a folyékony víz a réteges üledék alján több mint 100 millió évvel ezelőtt lehetett jelen, és a szmektitek akkor hidratálódtak, vagyis még mielőtt a jég és por váltakozó rétegei beborították volna. A rétegek alatt az ásvány megőrződött hidratált formájában.

Bierson úgy értékelte a felfedezést, hogy Smith és csoportja lényegében ugyanazt bizonyította, csak más szemszögből, amit ő a szimulációi alapján állított. Ennek ellenére a két megközelítés azonos eredménye nem zárja ki, hogy esetleg más értelmezések is lehetségesek. Később érdemes lehet esetleg más anyagok radarreflexiós tulajdonságait is megvizsgálni, sőt még újabb (közlésre elfogadás alatt álló) tanulmányok szerint maguk az üledékrétegek is visszaverhetik a radarhullámokat.

facebook:

0 Komment