Petőné Püski Ilona, budaörsi református lelkész gondolatai Advent első vasárnapján

(Budaörs, 2020. november 29. – Budaörsi Infó) Az adventi készülődés Budaörsön az elmúlt években különlegesen zajlott. Színes programok és minden szombaton gyertyagyújtás várta az embereket a Templom téren. Idén a rendkívüli járványhelyzet miatt másként kell, hogy hangolódjunk az ünnepekre. A budaörsi televízió, a 2040TV és a Budaörsi Infó szerkesztőségének együttműködésében ebben szeretnénk segíteni a budaörsieknek.

A korábbi években minden szombaton a budaörsi gyertyagyújtás alkalmával a helyi felekezetek képviselői megosztották a hívekkel a gondolataikat. Mivel idén a rendkívüli helyzet miatt nincs lehetőség rendezvények megtartására, ezért a TV 2040 műsorában és a Budaörsi Infó Online-on olvashatják a budaörsi felekezetek vezetőinek gondolatait advent négy vasárnapján.

Advent első vasárnapján Petőné Püski Ilona, budaörsi református lelkész gondolatait közvetítjük olvasóinknak.

Petőné Püski Ilona:

Az a legfontosabb, hogy figyelmesen szembenézzünk a valósággal

Ez az Advent és a Karácsony nem olyan lesz, mint a korábbiak, egyre többször lehet hallani ezt a megállapítást. Valóban így van, hiszen a gyertyagyújtó ünnepségünkre sem tudunk összegyűlni a Templom téren úgy, mint ahogy az előző években tettük ezt.

Ha visszagondolunk a mögöttünk álló hónapokra, akkor azt tapasztaljuk, hogy igen, változások jöttek az életünkbe, hogy változtatásokat kellett alkalmaznunk magunknak is. A nagy kérdés azt, hogy hogyan tudjuk ezeket a nem kis kanyarokat bevenni.

Először az a legfontosabb, hogy figyelmesen szembenézzünk a valósággal. Ha a közlekedésre gondolunk és szó szerint értjük, hogy a kanyarokat bevenni, és nem vesszük figyelembe az időjárást, vagy az útviszonyokat, vagy ha szemből süt a nap, akkor bizony tragédia is lehet.

Ez a járvány sújtotta valóság frusztrációt és szorongást is okozhat. Hiszen újra és újra belebotlunk abba a ténybe, hogy milyen parányiak is vagyunk mi emberek, törékenyek vagyunk.

Talán ezért is van az, hogy mi magunk is, de látunk magunk kívül olyan embereket, akik nem akarnak szembenézni a tudattal sem, hogy járvány van. Ráadásul bármerre is tekintünk magunk körül, azt látjuk, hogy mások is ilyen törékeny parányiak, és így kell, hogy éljék a mindennapjaikat.

Mire várunk még hát?

Adventben ez különösképpen is izgalmas kérdés. Olyan jó, hogy azt lehet várni, aki a megrepedt nádat nem töri el és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.

Megtehetné, hiszen a hatalma megvan hozzá. de nem ezért keres bennünket, és nem ezért szolit meg bennünket, hanem azért, hogy segítsen nekünk abban, hogy újra tudjuk értelmezni az életünket.

Hogy megláthassuk, hogy mit is lehet kezdeni a törékenységünkkel a parányiságunkkal. Előtte merjük megvallani, hogy igen, ilyenek vagyunk.

Valahogy az jellemző ránk, hogy magyarázzuk magunkat, szégyenkezve hajtjuk le a fejünket, olyan jó körbenézni és máshoz mérni magunkat, mert ha erre vagy arra tekintünk, akkor mi is kihúzhatjuk magunkat.

Pedig az ember igazán elégedett akkor tud lenni magával, ha igazán szembe tud nézni magával, hogy ki is vagyok én valójában. Szembe tud nézni az igazi mivoltával. 

Ugyanakkor el tudja fogadni azt is, és meghallja azt is amit az érkező mond, és ígér mindannak ellenére, ahogyan mi addig viszonyultunk hozzá. Hogy a megrepedt nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.

A mindenható Isten aki teremtette ezt a világmindenséget. Aki a kezében tartja, aki az életnek az adója, erővel jön, de nem erőszakkal. Ő hirdeti az élet igazságát, de nem üvölti ezt bele a világba, hanem csendben belülről szól.

Ő nem ítél és nem pusztítani jön, hanem éppen azért, hogy megmentsen bennünket. Ezért vállalta azt is, hogy eljön emberként közénk. Vállalta azt, hogy megrepedt nádszál, pislogó gyertyabél lesz.

Hogy eljön emberi testben, de nem a mi emberi mentalitásunkkal. Amire az jellemező, hogyha a másik már nem elég jó vagy nem elég fiatal, akkor lecseréljük.

Amikor nem bírjuk már ha megbántottak, ha megsértett akkor elfordulunk tőle. Az jellemző, hogy azt gondoljuk, hogy itt a világban csak erőszakkal, rombolással lehet rendet teremteni. 

Ő nem ezzel a mentalitással jött. Megérkezett a Betlehemi istálló szegénységébe, aztán a rövid életére az volt a jellemző, hogy kitaszítottságot, szenvedést kellett átélnie egészen odáig, hogy keresztre feszítették. 

Azért történt mindez, mert nekünk gyengéd Istenünk van. Amikor ő ezt átélte, harmad napon feltámadt. Ez a hatalmas isteni erő kihozta őt a halálból és megmutatkozott az, hogy neki van ereje a gonosz fölött. Ez a hatalmas erő az isten gyengéd szeretete. Ezt a szeretet lehet befogadni most is. 

Ha ezt a szeretet befogadjuk, és ez a szeretet által új életünk lesz, akkor át tudjuk értékelni másokkal kapcsolatos gondolatainkat is.

Sokszor az a jellemző, hogyha valaki korábban türelmetlen vagy erőszakos volt velünk, akkor a későbbiekben is úgy gondolunk rá, hogy ő egy ilyen ember, rányomjuk a pecsétet.

 Ha engedjük, hogy az Isteni szeretet igazán újjá teremtsen bennünket, akkor már más oldalról fogjuk tudni megközelíteni a másik embert is. Akkor már azzal az úgynevezett mentegető szeretettel, amely már úgy tud rátekinteni, hogy ő is ember, és lehet hogy rossz napja volt. 

Ez a Karácsony ez az Advent másmilyen lesz mint az eddigiek külsőségekben, lehet hogy a családi hagyományokat a szokásokat nem tudjuk majd ugyanúgy megünnepelni, mint ahogy azt eddig tettük, de ha Jézus Krisztushoz fordulunk a törékenységünkkel, akkor megtapasztalhatjuk azt, hogy ő az ő szeretetével átformálja a gondolkodásunkat. A többi emberről, magunkról és róla való gondolkodásunkat.

Ezáltal igazán áldott lehet az ünnep is. Nem csak az Advent és a Karácsony, hanem az egész életünk is. Kívánok így és ilyen Istentől megáldott Adventet és Karácsonyt mindannyiunknak.”

Advent második vasárnapján Endreffy Géza, a Budaörsi Evangélikus Egyházközség lelkészének gondolatait olvashatják hírportálunkon. 

Advent, a karácsonyt megelőző négy hét az elcsendesedés és a várakozás időszaka, amely a december 25. előtti negyedik vasárnapon veszi kezdetét. A keresztény kultúrkörben az Úr eljövetelét várják ilyenkor a hívek, az advent szó jelentése is ez, az „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: az „Úr eljövetele”.

Amint sorra gyújtjuk a koszorún a gyertyákat, és egyre növekszik a fény, mind közelebb kerülünk Jézus születéséhez, a karácsony beköszöntéhez.

Idén az első gyertya lángja november 29-én lobban fel a háztartásokban, az utolsóé pedig december 20-án ragyog fel.

Az első vasárnap mindig november 27. és december 3. közé esik, idén korán, november 29-én gyújtjuk meg a gyertyát. Nemcsak az advent veszi kezdetét ilyenkor, hanem az egészen január 6-ig, vízkeresztig tartó karácsonyi ünnepkör, valamint a keresztény egyházi év.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment