Mitől fáradtak a gyerekek? Ki és miért rabolja el az energiáikat?

(Budaörs, 2020. november 23. – Budaörsi Infó) A pandémiás helyzet sok alapvető, egyéni problémára világított rá a gyermekek tanulásával kapcsolatban. Sokféle tapasztalat gyűlt össze, amit jelen cikksorozatunkban megpróbálunk megvilágítani, különösen abból a célból, hogy a szülők, a tanárok figyelmét ráirányítsuk azokra a mozzanatokra, amiből érzékelhető például a tanulási folyamatban való elakadás vagy a gyerekek fáradékonyságának forrása. Mindemellett a cél az is, hogy körbejárjuk a tanuláshoz szükséges alapképességek fejlesztésének mikéntjét az otthoni környezetben. A pandémia hatása az oktatásban cikk-sorozatunk szerzője Kontra Márta rendszertervező mérnök, fejlesztő tanár. 

Sok szülő panaszkodik nekem, hogy a nap közepére annyira elfárad a gyermeke, hogy legszívesebben aludni küldené. Bizonygatják nekem, hogy mennyire le vannak terhelve az iskolában.

A szülők abban látják a megoldást, hogy csökkenteni kellene a tananyagot, és lassabban kellene haladni a témák feldolgozásában. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem! Ez a megoldás nekem túlságosan egyoldalúnak tűnik. Nem látom benne a szándékot a probléma okának felgöngyölítésére, és arra sem, hogy valódi változást hozna létre a gyermekek életében. Ez a hozzáállás nekem azt sugallja, hogy „változzon meg minden, ami körülöttem van, csak az én szokásaimon ne kelljen változtatni!”

Igen… igen…, a szokásainkat, nehezen adjuk fel, sokszor el sem tudjuk képzelni, hogy kevés átszervezéssel, a prioritások előtérbe helyezésével hatványozott eredményeket tudnánk elérni.

Meg kellene figyelni egy-két napját a gyermeknek, hogy hű képet kapjunk arról, mi is történik valójában! Hol szökik az energia?

Valóban az iskolarendszer működése-e az, ami ennyire kifárasztja gyermekünket, vagy valami más?

Mi a helyzet az iskolán kívüli idővel, vagy a tanítási szünetekkel?

Hiszem, hogy körültekintő vizsgálattal, szemlélődéssel megtalálják a pontos okokat a fáradtságra. A sokféle ok közül egyetlen jelenségre szeretném most a figyelmüket irányítani. Latensnek tűnik ugyan, pedig minden szülő előtt ott lebeg. Mindenki érzi, hogy nincs ez így jól, de bizonytalankodunk. Nem tudjuk eldönteni, hogy tiltással vagy engedékenységgel teszünk jót gyermekünknek. Nem tudjuk, mert a mai szülőknek nincs tapasztalatuk e téren, hiszen az ő életükben ez még nem volt.

Ugyanakkor sok szülő azt érzi, hogy haladni kell a kor követelményeivel, bizonyosan helyes, ami most a gyermekeket lázban tartja. Mindemellett érzik a szülők, hogy valami nincs így rendben, valami szétesett a gyerekek életében.

Érthető ez a dilemma, hiszen csak napjainkban kezdik vizsgálni – tudományos igénnyel – a digitális térben való működés hatását a gyerekek tanulási képességére. Néhány év múlva bizonyosan okosabbaké és felkészültebbek leszünk, csak azokat már az unokáinknak tudjuk majd elmondani.

Viszont ma is tehetünk valamit, ami kiegyensúlyozottabbá teszi a gyermekek életét és segíti a tanulási képesség a fejlődését. Megfigyelhetjük, a napi tevékenységét, kikérdezhetjük mit csinált akkor, amíg nem volt szem előtt és lejegyezhetjük az időt, amit bizonyos tevékenységekkel töltött. Mert a számok sohasem hazudnak, megdöbbentő időmennyiséget fogunk tapasztalni, amit a digitális eszközök lekötnek a gyermek idejéből.

Önmagában az időmennyiség is árulkodó adat lesz, a fő tevékenységhez képest, de még ennél is aggasztóbb az a tény, hogy egy-egy csetelés után sem tud a gyermek visszazökkenni a tanulásba, mert még órákig a gondolataiban van a játék menete, vagy amit éppen a barátnője írt neki.

Hosszú megfigyelésem eredménye, hogy a gyerekek energiája teljes mértékben lenullázódik, amikor a digitális térben kószálnak (bármit tesznek). Ez történik az iskolai szünetekben, délután az iskolai tanítás végén.

Délután több órát töltenek cseteléssel, mobilozással, (sokszor játékkal is). Talán nem is az idő mennyisége itt a probléma, hanem az a hatás, amibe a gyermek bele kerül.

Mi is történik a digitális térben?

Tulajdonképp semmi különös, gondolják a szülők. A legtöbb szülő ártalmatlannak véli, amikor a gyermeke csetelget a barátaival, vagy játszik egy videójátékkal, vagy telefonon beszélget.

Gondoljuk végig, valóban nem történik semmi? Valóban ártalmatlanok a digitális tér kínálatai (most tekintsünk el az ártalmas tartalmaktól!)?

Majd figyeljék meg, hogy egy ilyen digitális kószálás után, 15 perc szünetet tartva, leülnek gyermekükkel tanulni (ami kb 1,5 oldalas szöveg megértéséről szólna), mit tapasztalnak?

A gyerekek nem tudnak azonnal, még kis szünet után sem, mentálisan kilépni a digitális térből. A gondolataikat, az érzelmeiket az ottani hatások tartják fogva, és ha ezután bele kellene mélyedni egy tantárgyba, erre képtelenek. Ez a hatás az iskolai szünetekben is, az iskolai tanítás után is, amikor a szülő nem látja, tanulás közben is folyamatosan hat a gyermekekre.

Figyelmük megoszlik (mondhatjuk, szétszórttá válik), és ilyenkor azt mondják a gyerekek: a tanár rosszul magyaráz, vagy nem értem az anyagot. Nem ülnek le, hogy a könyvet elolvassák, mert számukra az túl unalmas a digitális tér nyújtotta gyors és pörgő információihoz képest.

Tudják ők, hogy a megértésig eljutni elég macerás dolog, ezért inkább kikerülik. De mit is kerülnek ők valójában? – a gondolkodással, a saját képességük kreatív fejlesztésével járó folyamatokat.

De mi lesz így a gyermekeinkkel?

Megelégszünk azzal a tartalommal, amit a digitális tér kínál, és eldicsekszünk, hogy milyen ügyesen kezeli gyermekünk a digitális eszközöket, miközben a jegyei folyamatosan romlanak?

Mi lehet a megoldás?

Természetesen nem a teljes körű tiltás, hanem az időbeli szétválasztása a kétféle tevékenységnek, úgy, hogy a tanulási időben (a hétköznapokon) a hagyományos tanulás legyen, hétvégéken – korlátozott ideig – digitális játék, illetve a természetben kószálás, vagy szabadtéri, fizikai munka.

Azok a szülők, akik ezeket már bevezették, hatalmas mértékű változásokról számoltak be. A gyermekek figyelme koncentráltabbá vált, jobban elmélyült a szövegben, minden órára képes volt felkészülni, és az eredményei fokozatosan javultak. Érdemes megváltoztatni a szokásokat, hogy a gyermek energiái megmaradjanak a fejlődésre, az épülésre.

A sorozat cikkei:

A pandémia hatása a gyermekek fejlődésére – A szülők felelőssége és egyéni lehetőségei

A pandémia hatása az oktatásban – A szülők lehetőségei a tanulási képesség kifejlesztésében

Az olvasás és az írás együtt fejleszti a tanulási képességet

Írjanak nekünk, hogy segíthessünk a szülőknek és a gyermekeknek tanácsokkal és további cikkekkel (budaorsiinfo@starkiss.hu)!

(Budaörsi Infó / Kontra Márta)

facebook:

0 Komment