Faluvégi Bernát Balázs (Koblinger Andris, 1. c osztályos tanuló öcsikéje) – Babanapló a Karanténból

(Budaörs, 2020. július 10. – Budaörsi Infó) A budaörsi Herman Ottó Általános Iskola vers-, novellaíró és rajzos alkotás pályázatot hirdetett májusban, amelynek eredményeit korábbi cikkünkben találják. Internetes hírportálunkon minden nap megosztunk önökkel egy-egy gyöngyszemet az alkotásokból, de a júliusi nyomtatott Budaörsi Infóban is találnak majd belőle. Gratulálunk a szervezőknek és a pályázóknak!

Faluvégi Bernát Balázs
(Koblinger Andris, 1. c osztályos tanuló öcsikéje):

Babanapló a Karanténból

Sziasztok! Bernát vagyok, ma lettem hat hónapos. Anyukámmal, Apukámmal és Bátyussal élek együtt. Anyukám a legkedvesebb, Apukám a legnagyobb a családban, így könnyű megkülönböztetni őket. A legjobban Bátyussal szeretek játszani, ő a legbolondosabb a családban, mindig nagyokat nevetek ha ott van. Sajnos Bátyus nem mindig van itthon, mert általában reggelente Apával elmennek és csak késő délután érnek haza. Bátyus hátán ilyenkor egy nagy táska van, ami majdnem teljesen eltakarja a hátát.

Én Anyával maradok itthon, vele is nagyokat játszunk, de azért nagyon hiányzik Bátyus és azért Apa is. Nem tudom pontosan Bátyus hol van napközben, de azt szokták mondani, hogy a Hermanottóba megy. Fogalmam sincs mi az a Hermanottó pontosan, de azt mondják Anyáék, hogy ha nagyobb leszek, napközben én is oda fogok járni.

Eddig még csak egyszer voltam ott, sokkal nagyobb hely, mint ahol mi lakunk, nagyon sok akkora gyerek volt ott, mint Bátyus, mindenféle maskarába öltöztek és táncoltak a szüleik előtt. Ha minden nap ilyen ebben a Hermanottóban, akkor én is szívesen fogok oda járni, az biztos.

Képzeljétek már nemcsak feküdni tudok, hanem meg is tudok fordulni, és a kezeimre tudok támaszkodni. Egy kicsit tudok úszni is, amikor megyünk az uszodába néhány másik baba is ott van velünk a medencében. Mindenkinek ott van az Anyukája vagy az Apukája, és miközben a vízben ide-oda húznak minket, énekelnek is nekünk.

Szeretem amikor teljes körű szórakoztatásban van részem. Szerencsére nekem két nagymamám és két nagypapám is van. A nagymamákat könnyű megkülönböztetni, az egyiknek hosszú haja van, a másiknak rövidebb. A nagypapákat még könnyebb megkülönböztetni, mert az egyiküknek fehér haja van, a másiknak meg nincs szinte semennyi. A nagymamák mindig jó alaposan megpuszilgatnak, amikor jönnek hozzánk. A nagypapák pedig mindig magasra tartanak. Ezt még jobban szeretem, mert így látom, hogy mi van a szekrény tetején.

Ma lettem hét hónapos. Apa és Bátyus napok óta nem mentek sehová. Ennek nagyon örülök, mert sokkal többet játszanak velem. Nem tudom, hogy mi történt a Hermanottóval, Apa azt mondta, hogy be van zárva.

Talán azért, mert elvesztették a maskarákat, vagy már nincs kedvük táncolni?

Apa egyébként nagyon furcsán viselkedik. Mostanában néha napközben ő cseréli rajtam a pelenkát, és közben nagyon furcsa arcokat vág. Ilyenkor mindig megkérdezi tőlem: „Te jó ég fiam, hát mit ettél te?” Mintha nem tudná.

Tegnap meg elment vásárolni és egy fura kendőt tett az arca elé, aztán visszajött egy csomó guriga papírral. Ráadásul ezt bevitte abba a kisszobába, ahova mindig mindenki egyedül megy be, és engem nem visz magával. Komolyan nem értem, vajon mit titkolnak előlem? Szerencsére már tudok egy kicsit négykézláb mászni, így biztosan ki fogom deríteni előbb vagy utóbb.

Egyelőre még nem hagytak egyedül, de ha nem figyelnek biztosan odamászom. Azt sem értem, hogy miért nem mentünk úszni mostanában. Anya szokta a dalokat énekelni, de közben víz sehol. Az a minimum, hogy visszaadják a jegy árát, tőlem gyümölcspépben is jöhet, főleg ha banánból van. Nagyon örülök, hogy Bátyus többet van itthon. De az igazat megvallva néha elég furcsán viselkedik. Minden reggel ott marad az étkező asztalnál, mindenféle vastag papírt vesz elő és azokat nézegeti. Egy hosszú, vékony bottal firkálgat rá valamit. Néha anya megnézi, és időnként megszidja vagy megdicséri. Nem tudom mi lehet az, de biztosan fontos, mert anya nagyon szigorúan veszi.

Apa meg napközben abban a szobában üldögél, amiben az a sok könyv van, amit le szoktam dobni a polcról. Anya azt mondja, hogy Zoom-ol, de nem hiszem, mert a múltkor amikor bevitt oda, alig láttam valamit a képernyőből, olyan kicsit volt. Egyik nagypapa és nagymama sem látogatott meg egy ideje. Biztos sok dolguk van. Néha Apa elővesz egy kis képernyőt a zsebéből, amin keresztül látom és hallom is őket, de ez mégsem olyan jó, mint amikor megpuszilgatnak vagy felemelnek jó magasra. Ilyenkor beszélnek hozzám, van amikor sírnak is egy kicsit, de sosem nyúlnak ki a dobozból, hogy megöleljenek. Ettől mindig egy kicsit elszomorodok, bár elég furcsa lenne, mert szerintem valahogy a dobozban sokkal kisebbek, mint a valóságban.

Már nyolc hónapos vagyok. Tudok állni, legalábbis az asztalnak, a széknek vagy a szekrénynek támaszkodva. Anya és Apa állandóan a nyomomban lohol, nem értem mire ez a nagy felhajtás. Szerintem attól félnek, hogy megint beverem a fejem, mint a múltkor, de Anya elénekelte a varázsdalt, amitől elmúlt a fájdalom, ez legközelebb is elég kell, hogy legyen. Apa mostanában egyre lustább. Már el sem megy vásárolni. Nem értem, hogy miért nem ő hozza a haza a hamit.

Helyette mindig jön csomagokkal egy bácsi piros dzsekiben, amin egy aranyos madárka van. Szívesebben megnézném közelebbről is azt a madárkát, de Apa sosem engedi be a bácsit a lakásba. Amikor elmegy és itt hagyja a hamit, Anya és Apa alaposan áttörölgetik az egészet, és nem engedik, hogy odamenjek. Utána meg elmennek és kezet mosnak, addig ráadásul fel sem vesznek és Bátyus vigyáz rám. Mitől félnek ennyire, azt hiszik megeszem előlük a hamit?

Bátyus továbbra is egész délelőtt firkálgat. Néha a nagy képernyőn egy szemüveges néni olvas fel neki egy mesét, azt mindig megnézi. Azt mondta nekem, hogy ez a néni az egyik tanára a Hermanottóban. Ezt egy kicsit szomorúan mondta, szerintem hiányzik neki ez a néni. Ha már ez a Hermanottó be van zárva, akkor miért nem jön ide hozzánk ez a néni mesélni? Nekem is mesélhetne, egy kicsit amúgy is unom, hogy mindig Anya vagy Apa mesél nekem és Bátyusnak esténként. Tegnap megünnepeltük Bátyus hetedik születésnapját. Nem jött el senki, ami szerintem nagyon udvariatlan dolog. Főleg a nagymamáimat és nagypapáimat hiányoltam, de a kis képernyőn beszéltünk azért velük. Bátyus kapott egy apró kockákból összerakható autót és egy kendőt, amit csak úgy mint Apa, ő is a szája elé rakhat. Apa a tortaevés közben köhögött kettőt. Anya erre elsápadt, és azt mondta: „Ne ijesztgess, a fejed nem fáj, ugye?”. Nem értem mi volt ebben olyan ijesztő, nem is volt olyan hangos a köhögés, én például egyáltalán nem ijedtem meg.

Már kilenc hónapos vagyok! Képzeljétek, ma végre meglátogattak a nagyszüleim. Elsőre a hosszú hajú nagymami és a haj nélküli nagypapi jött. Másodikra meg a rövid hajú nagymami és a fehér hajú nagypapi. Emlékszem kisebb koromból, hogy korábban is ebben a párosításban jöttek mindig. Mindegy is, hogyan jönnek, csak jöjjenek, már nagyon hiányoztak. Én még életemben nem voltam ennyire összevissza puszikálva, de nem bánom, mert láttam rajtuk mennyire örülnek nekem és persze Bátyusnak.

Jöhetnének gyakrabban is. Apa mostanában is sokat van itthon, de néha már elmegy valahová napközben. Persze ilyenkor is a szája elé teszi a kendőt. Bátyus még mindig nem volt a Hermanottóban. Azt mondta, hogy hiányzik neki, és csak annak örül, hogy nem kell annyira korán kelni. Remélem azért velem is szeret még játszani. Anya azt mondta, hogy most már gyakrabban ki tudunk mozdulni, mehetünk az összes nagymamihoz és nagypapihoz, unokatesókhoz, és barátokhoz is, ahol van ugyanakkora baba, mint én vagyok. Bár ezt kétlem, mert múltkor, amikor találkoztunk én már négykézláb álltam, ő meg csak a hátán feküdt.

Sőt, Apa mesélte, hogy nyáron elmegyünk egy olyan helyre, ahol olyan sok víz van, amennyit még sosem láttam. Erre kíváncsi leszek, mert már nagyon hiányzik az úszás, remélem Anya és Apa nem felejt el nekem közben énekelni. Aztán ha visszajövünk attól a nagy víztől, Bátyus megint mehet majd reggelente a Hermanottóba. Nagyon fog nekem majd hiányozni napközben, de azt mondták nekem, hogy ha megnövök én is oda fogok járni Bátyussal együtt. Most már tudok rugózni a lábaimmal, meg dobolni az asztalon a kezeimmel, úgyhogy én is tudok majd ott táncolni. Már csak azt kell kitalálnom, hogy milyen maskarát vegyek fel minden nap.

Faluvégi Bernát Balázs (Koblinger Andris, 1. c osztályos tanuló öcsikéje)

Rajz: Vass Szabolcs Ákos 2. osztályos tanuló

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment