Állat nélkül az otthon csak egy lakás

(Budaörs, 2019. július 29. – Budaörsi Infó) Szakértői sorozatunk tovább bővül. A madármentés elkötelezett híve Berta Katalin, a Fióka-és madármentés társaság tagja a továbbiakban rendszeresen nyilatkozik majd szerkesztőségünknek arról, hogy miként tudjuk megóvni a környezetünkben lévő kisállatokat. Ha a témával kapcsolatban önnek is lenne kérdése, írjon bizalommal szerkesztőségünkbe a budaorsiinfo@gmail.com e-mail címre.

Berta Katalin több mint húsz éve foglalkozik állatokkal, kifejezetten madarakkal pedig az elmúlt hét évben. Jelenleg a Metró Polgári Védelemnél dolgozik, a főváros legnagyobb polgári célú óvóhelyét
látják el.

„Itt is, mint az életem sok más területén számomra a »mentés« dominál, de amíg a munkahelyemen embereket mentünk egy adott helyzet esetén, úgy a civil életben állatokat mentek. Úgy vettem észre, hogy a vadon élő madarainkra kevesebb figyelem jut, holott a civilizáció „fejlődésével” ők is egyre gyakrabban kerülnek bajba és jobban szem előtt vannak. Az első kis mentettjeim egy partvissal levert fészekalja galamb volt, akiket sikeresen felneveltem és szabadon engedtem. Évekig visszajártak hozzánk.”

Mi volt a legkedvesebb madarakkal kapcsolatos élményed?

„Nehéz kiemelni, mert sok kedves élmény volt, a három felnevelt vércse testvér, Erzsike, az áramütött ölyv, Barna nevű ölyvünk, aki csak a középső gyermekemmel barátkozott, a rengeteg apró cinege, rozsdafarkú, veréb, rigó, akik mai napig visszaköszönnek a konyhaablakon át.

A hadihajóról mentett billegetők, Öcsi, a hófehér galambgyerek, aki egy közösségi oldal csoportjában volt nevetség tárgya, ahogy sérülten hevert egy beton virágládában a Stadionnál, és csikkekkel és feles
poharakkal kidekorálták. Pálcika, a varjú, aki a pulikutyánk barátja volt, Kaliber, a meglőtt dolmányos varjú, aki itt-a-piros-hol-a-pirost játszott a legkisebb fiammal. Dili Úr, a tokos korától nevelt szarka, vagy Buski (nem Buksi!), az egerészölyv, akit autó menetszele sodort el. Ő sokáig hevert bénultan és úgy tűnt, sem a szeme, sem a lába nem gyógyul meg, majd csodával határos módon sikerült lábra állítani és szabadon engedni, amit egyre nagyobb tiszteletkörökkel köszönt meg. Nem tudok választani.”

Mi volt a legfurcsább szituáció amibe az állatok miatt keveredtél?

„Egy 12 m magas raktárban kellett egy teljesen egészséges és röpképes karvalyt befogni, mert nem tudott kirepülni. Ez csak magasemelő targoncából, teleszkópos hálóval volt lehetséges úgy, hogy egy sámlin is
 tériszonyom van.”

A családi életeddel hogyan tudod összeegyeztetni a madármentést?

„Mindig is bogarasnak tekintettek, most már madaras vagyok. A legfontosabb tényező az élet minden területén a gyerek. Én az állatmentéssel a gyermekeimnek példát is igyekszem mutatni, a legtöbb állatos tevékenységben részt vesznek, ki-ki önmagához mérten. Nem erőltetek semmit. Ha egy gyerek jót lát, ő maga is azt és úgy fogja cselekedni. Ha azt látja, hogy anyu eldobja a csokipapírt, ő is el fogja dobni, ha eltapossuk a csigát, ő is el fogja taposni.
Ma a csigát, holnap ráhúzza a kormányt az átszaladó macskára és így tovább. Ha egy gyerek azt látja, hogy segítünk mindenen,ami kiszolgáltatott és bajban van, legyen az  állat, vagy ember, akkor ő is így fog tenni. És ez nagyon fontos. A bolygó létének utolsó óráit éljük és a kulcs a következő generáció kezében van, mi az utat kell, hogy megmutassuk és ők fognak tudni járni rajta.”

Vannak háziállataid?

„Igen. Természetesen mind mentett, Ede, a puli, a cicák és Virág lányom tengerimalackái.Igaz a mondás: Állat nélkül az otthon csak egy lakás.”

Mit szeretsz és mi az, ami nehéz a madármentésben?

„Azt szeretem, hogy optimális esetben ‚látni a fényt az alagút végén’, tehát hogy melyik madarunk mikor lesz szabad. A szabadon engedés mindig kettős dolog, mert az ember természetesen örül, hogy a csupasz kis vaksi, gumicukor méretű valamiből lett egy szép tollas, csicsergő csoda, de nagyon nehéz is, mert soha többet nem látjuk (néhány kivételtől eltekintve), nem fogjuk tudni, hogy boldogul, sikeresen beilleszkedik-
e és rendesen fészekaljat nevel a következő évben. Szép benne az élet megmentése, hiszen nekik is ez az egy van, de nehéz is beleengedni őket a rideg valóságba.”

Kövessék figyelemmel internetes hírportálunkat mert sorozatunk következő részében arról olvashatnak, hogy hogyan lehet segíteni madarainkat a nyári melegben; a fiókagondokról; mit tehetünk, ha fiókát találunk.

Továbbá arról is, hogy miért fontos a fecskék védelme, miért van egyre kevesebb és mit tehetnénk, hogy többen legyenek.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment