Közös kassza vagy külön kassza?

(Budaörs, 2018. augusztus 5. – Budaörsi Infó/Kiszámoló) Párkapcsolatokban az egyik legnagyobb kérdés a közös kassza vagy külön kassza kérdése. Az élettársak vagy házastársak megoldásai egy nagyon széles skálán helyezkednek el a teljesen elszeparált pénzügyi élettől a teljesen közös kasszáig.

(Párkapcsolat alatt az elkötelezett, tartós kapcsolatot értem, leginkább a házasságot, vagy a közös gyerek vállalását, mert ahol még a komoly elkötelezettség sincs meg egymás felé, miért pont a pénzügyek lennének közösek.)

Személyes ismeretségi körömben van olyan, ahol a feleség megkéri a férjet, hogy hozzon egy doboz tejfölt a boltból és utána kifizeti azt a férjének. Ez nekem már-már szürreális egy házasságon belül, ez inkább egymás mellett élés, mint együttélés. De ez csak az én véleményem.

Nem akarván eldönteni, melyik lenne az ideális megoldás, érdemes inkább megnézni egy felmérést a témában.

Vannak példák hosszú házasságra abban az esetben is, ha a pénzügyeiket teljesen külön kezelik a házastársak és találunk rövid és viharos házasságokat akkor is, ha minden fillér sorsáról együtt döntenek a házastársak.

(Fontos, hogy az átlagból nem lehet általánosítani! A következő dolgok is csak az átlagot mutatják be, amitől van eltérés egyedi esetekben. Kinek ez működik, kinek az, vagy fordítva, bár így vagy úgy csinálják, csak éppen nem működik, akár bevallják maguknak, akár nem.)

Egy viszonylag friss felmérés azt vizsgálta, boldogoknak tartják-e magukat a felek a házasságban szeparált és közös pénzügyek esetén.

Azt találták, minél inkább közösek a pénzügyek, annál inkább vallják magukat boldognak a házastársak. 95 és 100% közötti közös pénzügyek esetén nem volt különbség a boldogság faktorban, azonban a különbség már igen markáns 70 és 80%-os közös pénzügyek esetén is.

A nagy kérdés, hogy a közös pénzügyek okai a boldogságnak, vagy csak jelzései annak, hogy a kapcsolat jól vagy rosszul működik?

Valószínű, hogy inkább csak jelzik a problémát, mintsem kiváltanák azt.

Egy válságban lévő kapcsolatban eleve a felek megpróbálják kivonni minél inkább a jövedelmüket a közös kasszából, készülve az elkerülhetetlenre. Szeparált pénzügyek esetén akkor is többet veszekednek a felek a pénz miatt, ha egyébként rendben van a kapcsolatuk. Ki mennyit ad bele, mennyit vesz ki belőle, mennyire állja a saját részét, ezt így gondolja-e a másik is? Közös pénzügyek esetén ilyen veszekedések nincsenek.

(Persze ott is lehet veszekedni azon, túl sokat költ-e a másik vagy éppen túl fukar-e. De az már egy másik szint, hiszen az alapok közösek.)

Külön választott pénzügyek esetén sokkal könnyebb az elsétálás, közös pénzügyek esetén a felek sokkal több erőfeszítést tesznek (kénytelenek tenni) a kapcsolatért a nehéz időkben. Sokan erre gondolva vagy készülve sem teszik közössé a pénzügyeiket.

Gyakran azért van elválasztva a felek pénzügyi élete, mert nem illenek össze. Egy vásárlási mániás házasodott össze egy fukarral és ilyenkor inkább külön számlán élnek, csak hogy ne kelljen beszélgetni az elefántról a nappali közepén. Csináljunk úgy, mintha ott sem lenne, ha külön kasszán vagyunk, nem kell beszélnünk a problémáról.

Hasonló ok a külön számlára, hogy nem tudnak megegyezni a közös célokról, ezért inkább nem lesz közös céljaik, mindenki magának osztja be a pénzt. Esetleg nem bízik az egyik a másikban, mert az titokban sok pénzt elver a hóbortjaira és akkor inkább költse csak a saját pénzéből, mint az enyémből is.

Ennek ellenére az elszeparált vagy csak részben közös pénzügyekkel is remekül tud működni egy kapcsolat, ha az mindkét félnek megfelelő.

Itt azonban rengetegen elrontják. Ha van egy túl erős egyéniség a kapcsolatban, aki ráerőlteti az akaratát a másikra, a másik egy rövid idő után inkább visszavonul és mindent ráhagy, mert nincs kedve állandóan veszekedni. Ezt a domináns fél tévesen beleegyezésnek veszi, pedig csak az értelmetlenné vált ellenkezés hiánya ez és nem a beleegyezésé.

Ilyenkor gyűlik az indulat elfojtva és egyszer elementáris erővel kitör és azonnal romokba taszítja a kapcsolatot. A domináns fél nem érti, mi történt, látszólag minden rendben volt éveken vagy évtizedeken át és a másik fél mindig mindenbe beleegyezett. Hát egyáltalán nem, csak annyira elnyomtad, hogy már ellenkezni sem hagytad.

Úgyhogy legyél biztos abban, hogy tényleg összhang van közöttetek és nem csak uralkodó és behódolt szerepkörök.

A legegyszerűbb módja az összhangnak, ha beszélgettek. Mindenről. A tervekről, a gyereknevelési kérdésekről, a pénzről, a költésekről. Mi a jó nektek, a közös kassza, részben közös kassza vagy a szeparált pénzügy?

Ha kell, hozzatok mindketten kompromisszumokat. Mert a jó házasságnak két titka van: a folyamatos kommunikáció és az örökös kompromisszumkészség mindkét fél részéről az élet minden területén.

(Budaörsi Infó/Kiszámoló)

facebook:

0 Komment