Interjú – Berzsenyi Bellaagh Ádám, a budaörsi színház új igazgatója

(Budaörs, 2018. július 10. – Budaörsi Infó) Mint ahogy már korábban beszámoltunk róla, Budaörs Város Önkormányzata 2017 decemberében pályázatot hirdetett a Budaörsi Latinovits Színház igazgatói álláshelyének betöltésére. A megbízás 5 év határozott időtartamra szól: 2018. július 1-től 2023. június 30-ig. A megmérettetésben résztvevők közül a színház művészeti vezetőjére, Berzsenyi Bellaagh Ádámra esett a választás. A nyertes pályázatot a Budaörsi Önkormányzat nyilvánossá tette. Ezt felhasználva a Budaörsi Infó szerkesztősége az új igazgatót kérdezte, hogy tájékoztassuk nemcsak a helyi, hanem az országos színházlátogatókat is a kinevezésének körülményeiről, a terveiről, a jövőbeni elképzeléseiről.

Budaörsi Infó: Mielőtt a pályázaton keresztül kérdeznénk rá a színházra vonatkozó elképzelésekre, kérem magyarázza meg, miért többszerzős az Ön pályázata? A Budaörsi Latinovits Színház négy munkatársa (a dramaturg, a dramaturg-helyettes, a műszaki vezető és a pénzügyi munkatárs) is jegyzi rajta a nevét.

Berzsenyi Bellaagh Ádám: A színházi alkotás – és így a színházvezetés is – csapatmunka, több szakember közös, összehangolt munkája. Ennek a munkának van egy kiemelt vezetője – a rendező egy produkció esetében, az igazgató a színház egészének működtetése esetében –, de nagyon fontos hogy a különböző szakterületek érvényesüljenek, így lehet szakmailag magas minőségű munkát létrehozni. Színházvezetői pályázatoknál igen elterjedt szokás csapatban dolgozni és megjelölni azokat, akikkel közösen írtunk egyes részeket, vagy akikkel gondolatokat cseréltük egyes elemek kitalálásánál.

B. Infó: Sajnos csak a nyertes pályázatot ismerhette meg a nyilvánosság, így nem tudhatjuk meg, hogy a leváltott, de szintén pályázó volt igazgató, Frigyesi András pályázata milyen volt. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem neki segítettek a színházi munkatársak. Ön kiemeli a kettőjük közötti szakmai, ízlésbeli ellentéteket, a vezetőséggel kapcsolatos feszültségeket. Csak nem (egy sikeres) „palotaforradalmat” kell sejteni?

B. B. Ádám: Igyekeztem a pályázatban tárgyilagosan kifejteni, hogy mekkora jelentőséggel bír számomra az elmúlt évek munkája itt Budaörsön, ugyanakkor megpróbálok magyarázatot adni arra, hogy miért indulok el külön az igazgatói mandátumért. Ennél részletesebben, úgy gondolom, nem volna illő megnevezni a konfliktusokat, ezek kettőnkre tartoznak. A palotaforradalom kifejezést akkor tartanám elfogadhatónak, ha nem kerestem volna meg Frigyesi András igazgatót még a pályázat kiírása előtt, és nem jeleztem volna neki, hogy el kívánok indulni; és kértem volna arra, hogy támogasson ebben, és találjuk meg a formáját a további együttműködésnek. András átgondolta és úgy döntött, hogy ő mindenképpen elindul. Ezt természetesen tiszteletben tartottuk kollégáimmal, ugyanakkor a fentiek miatt úgy éreztük, mi változatlanul meg szeretnénk fogalmazni gondolatainkat a színház jövőjét illetően.

B. Infó: Ön művészeti vezetőként indult 2013-ban a Budaörsi Játékszínből Budaörsi Latinovits Színházzá átalakult intézményben, így feladata a repertoár kialakítása, a vendégrendezők és a színészek kiválasztása, felkérése, tehát a műsorterv felelőse. Így szerves része és alakítója volt a színház elmúlt öt évének. Az el nem ért célokban, a kudarcokban Ön nem felelős ezért, csak a leváltott igazgató?

B. B. Ádám: Én nem kívánok vádolni senkit, a pályázatom sem a múltat elemzi, hanem a jövővel kapcsolatban fogalmaz meg gondolatokat és elképzeléseket.

B. Infó: A pályázatában kitér az öt évvel ezelőtti elérendő célokra és a belőlük megvalósultakra. Sikerült határozott művészeti arculatot teremteni (ez a reklámfelület és marketing oldalán érezhető), magas színvonalú színházi műhelyt állandó társulattal létrehozni, a Latinovits Színház nevét megismertetni a szakmával és a közönséggel, amit a rengeteg meghívás és a főleg pozitív sajtóvisszhang is megalapozott. Ez nagyszerű eredmény, alig van ok a panaszra. Mi a legfájdalmasabb kudarc, amit fontos célként lett kitűzve, mégse sikerült elérni?

B. B. Ádám: Nehezen tudnék erre válaszolni, mivel ahogy Ön is fogalmazott, nagymértékben és sok területen fejlődött a színház az elmúlt években. Minden fejlődés egy folyamat, aminek most egy bizonyos pontján vagyunk. Én azt gondolom, hogy fokozni lehet az eredményeket, lehet még jobbat létrehozni és még több nézőt még mélyebben megszólítani. Ez nem azt jelenti, hogy kudarcnak fogom fel a múltat, hanem hogy tovább kívánok építkezni.

B. Infó: Az írja a pályázatban, hogy az elmúlt öt év munkáját lényegében meg akarja a következőkben is őrizni. Ez nem tűnik újszerű, nagyravágyó ígéretnek, hiszen bizonyára Frigyesi András igazgató pályázata is hasonlót tartalmazhatott. Mit gondol, miért mégis Önt választotta meg a testület?

B. B. Ádám: Gondolom, hogy a konkrét elképzelések tekintetében elég sok különbség lehet a két pályázat között, de erre nyilván azok tudnak válaszolni, akik mindkettőt olvasták.

A saját pályázatomban igyekeztem elég részletesen kifejteni koncepciómat a színház jövőjét illetően, mind színház-szakmai, mind pedig szervezeti-infrastrukturális szempontból. Az átfogó gondolat persze az, hogy az eddig megkezdett úton kívánom továbbvinni a színházat, de a pontos megvalósítási terv nyilván ennél jóval konkrétabb.

B. Infó: Kiemelte az igazgatóval kapcsolatos véleménykülönbségeket, szakmai ellentéteket, esztétikai és ízlésbeli eltéréseket. Mégis mindent ugyanúgy folytatna. Ez nem ellentmondásos? Ha viszont eddig mindenben az Ön kezét kell látni, akkor viszont ez súlytalanná teszi az egykori igazgató pozícióját.

B. B. Ádám: Nem ellentmondás, hiszen én két ember közötti ellentétekre utaltam, ami viszont eddig szerencsére nem hatott ki a színház működésére olyan mértékben, hogy az külső szem számára érzékelhető lett volna. Viszont, ha ez a közös munka folytatódott volna a következő ciklusban, minden bizonnyal ártottunk volna a színház működésének.

B. Infó: Örömmel tölti el a racionális embert azon megnyilvánulása a pályázatában, hogy nem létezik olyan entitás, hogy „budaörsi közönség”, van helyette budaörsi kultúrafogyasztó, aki egy individuum, és nem egy konkrét kollektíva része. Ez a toposz, amely összemossa a közönséget a közösséggel bizonyára egy túlvezérelt lokálpatrióta sajtómunkatárs szellemi terméke. A lakosok egyediek és sokfélék, ezért nem lehet egyszerre a kedvükben se járni, mint ahogy ez a sztereotípia sugallja. Hogy gondolja megszólítani a szellemi táplálékra vágyó helyi érdeklődőket az igazgatói pozíciójából?

B. B. Ádám: Minőségi színházi előadások létrehozásával, különös tekintettel a gyermek- és ifjúsági korosztályra, emellett magasabb szintű közönségkapcsolatokkal és még markánsabb kommunikációval.

B. Infó: 2018. július elsejével kezdődik az Ön kinevezése, mint színházigazgató. Bizonyára nem fogja egyszerre a művészeti vezető feladatait is ellátni, ezért gyorsan kerülhet olyan helyzetbe, mint az előző igazgató. Mik az elképzelések ebben a szituációban, és mit gondol, mennyire tudja majd igazgatóként befolyásolni a repertoárt egy másik, ízlésben és esztétikai értelemben talán eltérő művészeti vezető munkatárssal?

B. B. Ádám: A színház repertoárjának összeállítása nem egy ember feladata, akár igazgató az illető, akár művészeti vezető. Nagyon sok szempontot figyelembe véve, több hónapos tervezést és egyeztetést követően alakul ki egy évad terve és a szereposztások. A színházban ez az igazgató, a művészeti vezető, a dramaturg, a dramaturg-asszisztens és a társulat közös munkája, amiben ráadásul nagyon meghatározó szerepet játszik a meghívott rendezők preferenciája is. Csapatmunka tehát, ahol a mindenkori igazgató egyfajta motor és kontroll-csoport is egyszerre. A magam részéről bízom a kommunikációs képességeimben és a csapatom felkészültségében. Fogunk tudni hatékonyan együtt dolgozni.

B. Infó: Szó esik a pályázatában „merchandising”-ról. Lesz színészeket ábrázoló kulcstartó, naptár, és egyéb bazári termék, vagy valami különleges dolgot értett alatta?

B. B. Ádám: Ha nem is feltétlenül így, a színházat népszerűsítő eszközök meg fognak jelenni egyre szélesebb körben.

B. Infó: Kiemelten fontosnak tartja egy színházi életben a társulatot, amely a legalapvetőbb dolog a művészeti munkához. Erős szükség van Budaörsön egy sokoldalú naivára, de említ még több karaktert, amelyekkel bővíteni szeretné a színház társulatát. Vannak konkrét elképzelések a színészeket illetően, vagy majd amikor megérik rá az idő, akkor fog ezzel ilyen részletesen foglalkozni?

B. B. Ádám: Folyamatosan foglalkozom ezzel, amióta ennél a színháznál dolgozom. A budaörsi társulat 2015-ben úgy alakult meg, hogy a korábbi években itt dolgozó színészek egy részét hívtuk, hogy szerződjenek ide. Akkor hat színészből állt a társulat, ez mostanra nyolcra bővült (idő közben volt kilenc is, tavaly Ódor Kristóf elszerződött a színháztól). Egy társulat szerencsés esetben nemcsak egy színész-egyénekből álló kollektíva, hanem mint csapat egy önálló entitás, egy együtt lélegző organizmus. Folyamatosan alakul, ahogy az egyes tagjai is alakulnak, változik a koruk, változik a színészetük. Egy társulatvezető ezeket a változásokat kíséri szemmel, közben folyamatosan figyelve a külvilágra, hogy hogyan lehetne tovább építeni a csapatot. Szerencsére nagyon sok színész munkáját van szerencsém látni, mivel sokat járok más színházakba, illetve a színművészetire is. Idén eddig nagyjából negyven előadást néztem meg.

B. Infó: Mit tart fontosabbnak: irányítani vagy kiszolgálni a közönség ízlését?

B. B. Ádám: Nagyon nehéz a kérdés, és nagyon sokszor feltesszük saját magunknak, alkotóként. Azt gondolom, hogy mindig pontosan tisztában kell lennünk azzal, hogy miért azt tesszük a színpadon, amit. Hogy miért egy bizonyos módon jelenítünk meg valamit. Ennek belülről kell fakadnia, muszáj, hogy valahol rólunk szóljon, és őszintének kell lennie. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy kinek játszunk. Mivel a színház-nézés egyfajta kommunikáció, tehát meghal, ha csak az egyik oldal van jelen.

B. Infó: A pályázatban kiemelten kezeli, hogy a színháznak teret nyújtó épület, amelyet a JMMK-val közösen használ, a színháznak az elkövetkezendőkben is megfelelő lesz, még az adott körülmények között is. Ebben nem érezni elszántságot a színház rohamos fejlesztésével, fokozásával, nagyra-növésével kapcsolatban, amire mégis csak szükség van, ha mégis klasszikus értelemben vett színházzá akar válni a Budaörsi Latinovits Színház. Ehhez pedig önálló épület dukál, mert a színház mégiscsak a kultúra egy temploma, nem pedig resti. Ön szerint lehetséges a budaörsi színházból országos ismeretségű, hírneves színházat faragni a jelenlegi helyzetben?

B. B. Ádám: Nincs színházigazgató vagy társulat, amely ne örülne egy grandiózus, vadonatúj önálló színházépületnek. Ugyanakkor a realitások talaján megmaradva és a város jelenlegi anyagi helyzetét figyelembe véve érdemes – legalábbis középtávon – racionálisabb megoldásokban gondolkodni. A JMMK-val közös épületben az elmúlt években számos olyan infrastrukturális javítás-fejlesztés valósult meg, ami elengedhetetlen volt a magas szintű színházi munka és a biztonságos működés szempontjából. Ez a kör viszont még messze nem zárult le, rengeteg akut megoldandó problémával küzd az intézmény, amik ténylegesen útjában állnak a fejlődésnek. Az én feladatom most ezeknek a megoldása, és hiszem, hogy ha sikerült, akkor lehetséges lesz az Ön által említett országos hírnév elérése a jelenlegi közös épületben is. És miért ne férhetne ez össze az álmodozással egy önálló épületről?

Köszönjük az interjút!

facebook:

0 Komment