Történelmi választás (I.) – Eldől, hogy öngyarmasítjuk-e magunkat

(Budaörs, 2018. február 28. – Budaörsi Infó) Február 17-én elindult hivatalosan a 2018-as magyar országgyűlési választások kampányszakasza. Egészen április 8-ig, a választás napjáig a mindennapi leterheltségünket fogják növelni a szórólapok, újság- és televíziós hirdetések, az óriásplakátok, a lakásra kopogtatás vagy az utcákon leszólítás pártügynökök által ajánlásokért. Megszaporodnak a képviselőjelöltek a közintézményekben egy lefotózott mosoly erejéig és az ígéretekkel tele lehet pakolni majd a padlásokat. Megszaporodnak a plakátok ugyanúgy a kandelábereken, mint a pártgiccses hűtőmágnesek, tollak és egyéb használhatatlan bóvlik az otthonokban.

De miről is szól ez a négy évente esedékes esemény, az országgyűlési választás?

Ha azt válaszoljuk rá, hogy a „hatalom megszerzése”, akkor ezzel rögtön be is bizonyítottuk, hogy fejben még éretlenek vagyunk a demokráciához, hogy a polgári mentalitás még nem gyökeresedett meg eléggé bennünk.

A választás valójában a „népakarat megnyilvánulásáról” szól elsődlegesen, mert egy demokratikus társadalomban annak minden tagjának felelőssége van abban, milyen képviselőket juttat végrehajtói helyzetbe.

Nem véletlen az óvatos szóhasználat! (A szavaknak ereje van, egy konkrét szó használata, de főleg a szókincs minősége befolyásolja a mentális és kognitív tényezőinket is (Sapir–Whorf-hipotézis). Nem hiába a mindenkori propaganda előszeretettel használja a retorikai műfogásokat.)

Sajnos Magyarországon a választások a hatalom megszerzéséről szólnak, így az egyszerű választó, aki nem vesz részt tevékenyen a közéletben, hanem a leben und leben lassen [ném.: élni és élni hagyni] alapján végzi a saját ügyes-bajos dolgait, azt látja és véli, hogy a politika „úri huncutság”.

Már ezzel a régi kifejezéssel is mondhatni öngyarmatosítjuk magunkat! Hiszen közte és akár egy miniszter között semmilyen különbség nincs se jogilag, se emberileg. Ő is lehetne képviselő, mert ez alanyi jog. De ha felette állónak kezdi tekinteni a képviselőjét és nem annak, ami valójában, a megbízottjának, a nép szolgájának, akkor idővel úgy jár, mint aki addig beszélt az Ördögről, míg az megjelent neki.

Azzal, hogy a polgár önmagát tehetetlen kisembernek tartja, ezzel csak feladja a labdát a politikusnak, akiben a kis ördög megválasztása óta kísért, hiszen honores mutant mores, raro in meliores [lat.: a tisztségek megváltoztatják az erkölcsöt, ritkán a jó irányba].

A közhatalom „íze” még a legjámborabban is felébreszti Döbrögi uraságot, csak az államember felülkerekedik rajta. Elég rátekinteni a Parlament megválasztott alkalmazottjaira: látunk-e új Széchenyit, aki a családi vagyonát áldozta a hazája fejlesztéséért? Vagy látunk Deákot, akinek jogi szakértelmét még az ellenséges osztrák császár is többször kikérte? Sajnos sok pökhendi, úrhatnám, helyi földesúrként viselkedő Döbrögiket látni, vagy olyanokat, akik azokká akarnak válni. Tisztelet a kivételnek!

Így nem is meglepetés, miért nem járul a szavazó urnákhoz 2,5-3 millió potenciális szavazópolgár.

Ők legyintenek egyet az „egyik kutya, másik eb” alapján, és otthon maradnak. De a szavazás kimenetele őket is érinti, az ő zsebükre és horribile dictu, joguk csorbítására is ugyanúgy megy.

Aki nem megy el szavazni, mégis utána panaszkodik a közéletre, az úgy jár, mint az a prostituált, akit végül nem fizettek ki, és ezért teleüvölti a várost, hogy megerőszakolták.

A Budaörsi Infó az április 8-án esedékes történelmi választásra tekintettel, egy rövid esszésorozattal készül, aminek ez az első darabja, és arról szeretné tájékoztatni a szavazati joggal rendelkező budaörsi állampolgárokat, hogy függetlenül a pártszimpátiától, az ideológiáktól, és a különböző értékrendektől, éljenek a jogukkal és menjek el áprilisban szavazni.

A második részt idekattintva olvashatják:

Történelmi választás II. – Döntésének következményét minden egyes magyar a saját bőrén fogja érezni

Történelmi választás III. – Még manapság is sokan művirágként tekintenek a demokráciára

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment