10 éves a Vivart Budaörsi Sinfonietta – Ünnepi hangverseny a Városházán

(Budaörs, 2017. október 21. – Budaörsi Infó) 2017. október 20-án ünnepi hangversenyt adott a Városháza Dísztermében a VIVART Budaörsi Sinfonietta az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére. Az eseményről élőben közvetítettünk.

Vezényelt Török Géza, Hauser József-emlékdíjas karmester.

Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármesterének ünnepe beszéde:

“Ha kicsit rendhagyó módon is, hiszen nem az ünnep előestéjén, de hagyományainknak megfelelően, ma is komolyzenével emlékezünk az 1956-os forradalomra.

Különleges ez a mostani alkalom azért is, mert 10 éve, éppen egy ilyen ünnepi hangversenyen játszott először a VIVART Budaörsi Sinfonietta Török Géza Liszt- és Hauser-díjas karmester vezényletével. Azóta a sorsuk, ahogy mondani szokták, elválaszthatatlanul összefonódott.

1956 októbere egészen rendkívüli időszaka volt a magyar történelemnek, olyan szunnyadó erők szabadultak fel napok alatt, amelyek meglétéről még csak sejtelme sem volt senkinek. Nem véletlen, hogy e túláradó szenvedélyek a zenének is olyan jelentőséget adtak, amilyet a hétköznapokban ritkán képes betölteni.

Mintha az érzékeny művészek és az értő közönségük már a nagy társadalmi robbanás előtt megsejtettek volna valamit.

1956. október 22-én Cziffra György Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták később a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek is része volt az október 23-ai hangulat alakításában.

Hozzájárulhatott ehhez a nagyszerű zongoraművész életpályája is, amely párhuzamosan futott a magyar társadalom tragédiáival.

Cziffra cigány zenész családból származott, így hát hiába számított már 13 éves korában csodagyereknek, az úri művészvilág nem fogadta be őt. Hogy családját eltartsa, 1933-tól lokálokban lépett föl. 1942-ben behívták katonának.

Szovjet fogságba került, ahonnan többször megszökött. 1946 szeptemberében tért haza, és 1947-től folytatta zeneakadémiai tanulmányait, de egyidejűleg megint a pesti éjszakák virtuóza lett. „Meggörbítvén gerincemet, ismét visszasüllyedtem az éjszaka világába” – írta önéletrajzi könyvében.

1950-ben feleségével és kisfiával együtt megpróbált disszidálni, de elfogták és kényszermunkatáborba zárták. Kőfaragó üzemben és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem építkezésén dolgozott, de még ott is koncertet adott a rabtársainak. 1953-ban szabadult, és bár kezei a durva munkát megsínylették, újra a zongorázással próbálkozott – ismét a pesti éjszakában. Ám fantasztikus tehetségét számon tartották. Így kerülhetett a forradalom előtti napokban a Zeneakadémia pódiumára.

Aztán persze ő is menekülni kényszerült, mint annyian mások. A nyugati határ 1956-os, átmeneti megnyitását kihasználva – egy oldalkocsis motorkerékpáron utazva, majd gyalogolva – családjával elhagyta Magyarországot. Először egy ausztriai táborba kerültek, de három nap múlva Cziffra már a bécsi Brahms Saalban adott fergeteges sikerű zongorahangversenyt, amelyről még a The New Yorkerben is kritika jelent meg. Az év végén Franciaországba hívták. 1956 decemberében érkeztek Párizsba, és ott már első hangversenyével szinte üstökösként robbant be a világ zenei életébe az ismeretlen magyar menekült.”

Egy tipikus sors. Egy zenész élete, tragédiái, s az életút melyet az 56-os forradalom emelt a magasba és röpített egészen a világhírig.

Cziffra október 22-én tartott hangversenye persze csak az alaphangot adta meg, a komolyzene diadala már másnap folytatódott.

A forradalom napjaiban emblematikussá váló Egmont-nyitány – amelyet szerencsénk lesz ma is hallani – először Gerő Ernő október 23-ai rettenetes beszéde után csendült fel. Ettől kezdve aztán Beethoven halhatatlan művének kezdő akkordjait gyakran ismételték a rádióban, amely egyébként is rendszeresen sugárzott szomorú, olykor fájdalmas hangulatú ünnepi zenéket.

Az Erkel színházban 23-án este éppen a Trubadur ment. A közönség azonban azt követelte, hogy a zenekar az előadás előtt játssza el a Himnuszt. Az emberek mámoros örömmel, felállva ünnepeltek.

Azokban a napokban, amikor percenként változott a helyzet a városban és az egész országban, mindenki a rádió híradásait leste. Az immár felszabadult szerkesztők az operettek közül Lehár Ferenc Víg özvegyét és Johann Strauss Denevér c. operettjét játszották gyakran. De a Kossuth Rádió megszólaltatta Kodály Zoltán egy évvel korábban komponált és most különös aktualitással bíró kórusművét, a Zrínyi szózatát is.

Ma este mi is a zenét hívjuk segítségül az emlékezéshez. Beethoven Egmont-nyitánya mellett meghallgathatjuk Dvorák ragyogó művét, a VIII. szimfóniát is.”

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment