Kőhegyi kápolna búcsú volt Budaörsön

(Budaörs, 2017. szeptember 10. – Budaörsi Infó) A Kőhegyi kápolna búcsút 2017. szeptember 9-én rendezték meg Budaörsön. A szentmisét Dr. Szederkényi Károly prépost, esperes celebrálta.

2014. szeptember 13-án indította újra útjára a Wendler Ferenc Szűz Mária Alapítvány az akkor felújított Kőhegyi kápolna 100 éves hagyományra visszatekintő búcsúját.

Azóta minden évben megtartják, a mostani hétvégén rendezték meg a negyedik búcsút.

A kőhegyi kápolna búcsú története

Wendler Ferenc, a Kőhegyen álló Szeplőtelen Fogantatás kápolnának az alapítója és felépítője.

Wendler Ferenc 1815. június 29-én született Budaörsön. Már fiatal éveiben is vallásos és istenfélő volt.

A Wendler család – akik gazdálkodók voltak – 1788-tól egészen a kitelepítésig rendben tartotta és díszítette az első budaörsi Úrnapi kápolnát. A kápolna tulajdonképpen egy faállvány volt, amit tölgyfaágakkal tekertek körbe és számtalan virágkoszorúval díszítettek. Azokat a családokat, akik ilyen kápolnákat gondoztak, vallásosabbnak tartották az emberek, mivel ők nagy gondot és sok fáradtságot fordítottak az Oltáriszentség tiszteletére.

Wendler Ferenc szülei halála után folytatni akarta az Úrnapi kápolna díszítését. De a rokonok kitúrták a feladatból, ő meg más feladatot keresett, de amikor visszakérte, megtagadták tőle. Ezt követő szomorú éjszakán Szűz Máriával álmodott: a Kőhegyen, egy csipkerózsabokor előtt ásott Wendler Ferenc, és minden rózsában Szűz Mária mosolygós arcát vélte látni. A rózsa levelein élesen olvashatóvá vált: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás.” Következő éjjel (1847. június 30-án) egy zöld úrnapi kápolnáról álmodott, amelyet ő díszített

Wendler Ferencnek még többször megjelent álmában a Szűzanya, egy alkalommal abban a formában, ahogy szoborként is ábrázolják őt, egy liliommal a kezében. 1849-ben álmában Szűz Mária kiterítette köpenyét, és védelmezően a férfi fölé tartotta. Mikor erre megkérdezte, hogy szolgálhatja-e őt, a Szűzanya mosolyogva igent mondott.

Volt egy szerencsés balesete (ráomlott a vályogfejtő), ami után ismét megerősítést nyert hite.

Neve napján, ugyanez év december 3-án, felment Antal nevű fivérével a Kőhegyre, hogy megnézze azt a csipkebokrot, amelynek szirmain Isten anyjának arcát megpillantotta. „Ide emléket szeretnék állítani örök időkre, Mária a rózsákon” — mondta a fivérének.

(A Kőhegy abban az időben a babonás emberek tudatában a boszorkányok, rossz szellemek, lidércek és démonok lakóhelye volt. Az a hely, melyet Ferenc testvérének megmutatott – és ahol később a kápolna épült – abban az időben a „Kriaglsuttn”nevet kapta, mert azon a részen a bogáncs-, kökény- és csipkerózsabokrokon kívül sok kék virág, az úgynevezett „Kriagln” virágzott.)

Wendler Ferenc és felesége úgy határoztak, hogy kápolnát építenek a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Tervébe beavatta testvérét is, aki helyeselte, sőt rábeszélte őt arra, hogy ne tágítson ötletétől.

Az Ördög háromszor megkísértette, hogy lebeszélje az építkezésről.

Felkereste a helyi plébánost, hogy segítsen a pápától engedélyt és segítséget kérni.

IX. Piusz pápa (1846-1878) – aki eredményesen erősítette az egyház hatalmát az egész világon, – Mária Szeplőtelen Fogantatását 1854. december 8-án az egyházi méltóságok határozata alapján, egyházi dogmává nyilvánította.

Karácsony előtt öt nappal (1854. december 20-án) nagy tisztelet érte Wendler Ferencet — és rajta keresztül az egész községet -, a Szentatya beleegyezésével megépülhet Budaörsön a kápolna.

1855 tavaszán kezdték, télre befejezték (de a munka lassan haladt).

Végül eljött a nagy nap! Október 15-én, Szent Terézia napján, nagyszabású ünnepség keretében felavatták a budaörsi Kőhegyen az első olyan kápolnát a világon, amely hivatalosan is a „Szeplőtelen Fogantatás” nevet kapta.

Feleségének halála után Wendler Ferenc elhatározta, hogy a kápolna melletti sziklába egy barlangot vájat, amelyben élete további részét tölti, így a kápolnáról is megfelelően tud gondoskodni. 1878. február 25-én be is költözött, életének hátralévő 19 évét – a világtól teljesen elszigetelten – Szűz Mária szolgálatában töltötte.

A kápolna búcsúja — a nép ajkán „Kapöllnkiritog”-nak nevezték – több lett egy egyszerű helyi ünnepnél: ez a búcsú az egész környék ünnepévé vált. Ezen a napon a helyi pap ünnepi nagymisét tartott a kápolnában; az ünnepi szentbeszédet szabad ég alatt, a kápolna mögött egy épített szószékről mondta, ahol később a passiójátékok színpada állt.

A zarándoklatokat előimádkozók vezették, papok ezen nem vettek részt.

Azt, hogy milyen énekeket énekeltek a búcsú alatt a misén és a különböző imák alatt a búcsújárók, azt Wendler Ferenc, illetve később fia, majd unokái határozták meg.

Előtte sokan még ellátogattak a Kálvária-hegyre, és miután elvégezték a keresztúti ájtatosságot, csak akkor tértek haza szülőfalujukba.

Wendler Ferenc bizonyos tekintetben már előre látta, hogy műve, a kápolna, községe és a közelében fekvő települések vallásos életében fontos szerepet kap majd. Amikor úgy döntött, hogy kápolnát épít, nem csak abban volt biztos, hogy ezzel Istennek tetsző dolgot cselekszik, hanem abban is, hogy így az épülő kápolna embertársai hasznára és szolgálatára válik.

Wendler Ferenc halála után évről évre csökkent a zarándokok száma, adományok is ritkábban érkeztek. 1931-ig a kápolna a család tulajdonában volt. 1931-ben átadták a templomnak.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment