Többfarkúak Budaörsön

(Budaörs, 2017. május 24. – Budaörsi Infó) Lassan két és félezer éves közhely Arisztotelész óta, hogy az ember társadalmi lény (zóon politikon), tehát lételeme a közösségi ügyekkel való foglalkozás. Erre a feladatkörre a felvilágosult és demokratikussá vált országokban alanyi jogon bárki jelöltetheti magát. Ezen országok alkotmányának első bekezdései között mindig megtalálható a választott képviselők útján történő hatalomgyakorlás módjának ismertetése, így létrehozva a homo politicus-t, mint életmódot.

A közösségi ügyekkel és az államszervezéssel kapcsolatos speciális munkakört betöltő ún. politikus bárki lehet bizonyos büntetlenségi kitételekkel, még Magyarországon is. Tehát ez nem valami speciális szakma, hanem egy demokratikus lehetőség a megnyilvánulásra.

A politikusi feladatkörök elvégzéséhez szükséges ismeretek mentén mégis természetes kiválogatódás történik: a Montesquieu-féle hatalmi ágak leginkább politikusi részéhez, a törvényalkotáshoz mégiscsak illik jogi képzettséggel rendelkezni, habár amikor politikusi karrierbe kezd egy állampolgár, legkevésbé szokta kidomborítani a szakmai jártasságát. De ez nem mai jelenség, már Platón is írt erről a jelenségről az Állam című munkájában: „A hajósok tusakodnak egymással a kormányosi rangért, mindegyik azt hiszi, csak ő kormányozhat, noha a mesterségét sosem tanulta ki, oktatójáról sem tud számot adni, se a tanulás idejéről; és ráadásul csak azt gajdolja, hogy e mesterséget nem is lehet tanítani, sőt, aki azt állítja, hogy tanítható, azt készek levágni; (488b) [fordította: Jánosy István] Inkább a rátermettséget, a nyüzsgést, a ’minden lében kanál’ attitűdöt, a kifinomult ékesszólást és a szándékos retorikai hibáktól nem mentes érveléseket (pld. csúsztatás) szokták bevetni a választók meggyőzéséhez, miért éppen ő lenne a legmegfelelőbb választás.

Választás, hiszen amíg van állam, kell lennie a fenntartásához szükséges feladatokból álló pozícióknak is, amikre a politikailag fejlett országokban szabad képviselőválasztással lehet bejuttatni jelölteket. Éppen ezért, amikor az országos választások immár karnyújtásnyira találhatóak, megszaporodnak az önjelölt csodatévők, ügybuzgó altruisták, ideológiai apostolok, hataloméhes haszonlesők, szerencselovagok és (talán) a valóban rátermett szakértők; de az elmúlt 27 év magyar politikájára visszaemlékezve és tanulmányozva úgy tűnhet, Magyarországon utóbbiaknak sajnos nem nagyon termett babér.

Bárki bárhogy is tagadja azon közkeletű kijelentést, hogy Budaörs egy önálló sziget Magyarországon belül, annak csupán csak a politikai, kulturális, mentális és materiális tények mondanak ellen, meg a város lakosságának mindennapi tapasztalata.

Itt nálunk nem úgy forog az ész-kerék, mint mondjuk az ország keleti régióiban és ahogy a nagypolitikában elvárnák tőlünk, ezért is tüske a jelenlegi kormány körme alatt városunk.

Máshogy élünk, máshogy vélekedünk, másként szavazunk.

Nem a véletlen műve a bevezető autópályahasználat díjbevezetése, a járásközpont a sokkal kisebb és fejletlenebb Budakeszire való telepítése, a folyamatban lévő iskolai finanszírozási botrány és még ki tudja, milyen ’ajándékokra’ kell számítanunk még, ami káros a városra és lakóira nézve.

Mindezt azért kapjuk, mert Budaörs csak a saját dolgával törődik.

Országos választások lesznek alig egy év múlva. Ebben az idősávban lehet valami újat megszervezni és létrehozni és legalább annyira a választók szeme előtt megmaradni, hogy a választófülkében emlékezzen rájuk a választás jogával élő állampolgár. De az országos választásokat nem szabad összekeverni a helyi képviselői választással, mert az előző kollektíven az egész népesség sorsát határozza meg, utóbbi pedig ’csak’ az illetékes lakosságét.

Éppen ezért a nagypolitika csak széles értelemben, pusztán ideológiailag tud a helyi lakossághoz leszivárogni, nem célirányosan és nem konkrétan. A helyi képviselőkkel ellentétben az országgyűlési képviselőkkel nem futhatunk össze a mindennapokban, ők már magasabb polcon vannak ahhoz, hogy akár véletlenül szóba elegyedjenek a választókkal.

Ezért hát mi sem természetesebb, mint hogy egy politikai párt a legmagasabbra törekszik, tehát az Országházban szeretne beülni, lehetőleg minél több székre. Ehhez sok szavazatra van szükség, méghozzá országosan, így minden politikailag valamirevaló településen meg kell jelennie az ügyvivőinek.

Így történik ez Budaörsön is. Például létrejött a helyi szervezete annak a Magyar Kétfarkú Kutyapártnak (MKKP), amelyben éppen az a legviccesebb, hogy ebben a politikai fertőben, amiben nap mint nap megmártózunk akarva-akaratlanul, éppen hogy szinte az egyetlen komolyan vehető párt a maga komolytalanságával.

Ismertté válásukat a pártelnök, Kovács Gergely szellemes megnyilvánulásainak, humorosan ironikus, olykor szatirikus plakátjainak, meghökkentő megmozdulásaiknak és a hibás flaszterre való élénk színfestéseknek köszönhetik.

De Budaörsön, mint ahogy már említésre került, minden mindig más.

A helyi szervezet eddigi nyilvánosságra hozott irományaiban nem találni túl sok szellemességet, inkább csak kicsit verejtékszagú erőltetettséget, amelyet csak azért tekinthetjük egyáltalán humorosnak, mert annak akarják láttatni. A Szabadság út-Károly király úti körförgalomnál ugyan sikerült valami enyhén színeset festegetni egy csatornalap köré, csakhogy ott nincs aszfalthiba, amire ezzel fel szokták hívni a kétfarkúak a figyelmet.

A meghökkentő megmozdulásoknak pedig a két évvel ezelőtti botrányként elhíresült kő-hegyi tájseb ismételt felfedezését tekinthetjük, aminek területén gyakorlatilag többször is jogtalanságot követtek el. Erről – olykor elborzasztó és megengedhetetlen hangnemű – vita bontakozott ki a közösségi hálón.

Vagyis még egy új politikai párt tekintetében is elmondható, hogy egy különálló sziget Budaörs, mert teljesen másként viselkedik, mint ahogy elvárható lenne tőle.

Budaörsön nincs kormánypárti többség, se látványosan elhanyagolt infrastruktúra, vagy züllesztett oktatás (még!), rossz egészségügy, ami ellen az anyapárt országos megmozdulásai egytől-egyik szólnak, tehát itt kétfarkúskodni teljesen haszontalan, üres kapuk döngetése, tejfoggal kőbe harapás.

De ha már szóba került a Kő-hegy kivájt oldala: a Budaörsi Infó szerkesztősége a Pest Megyei Kormányhivatalhoz fordult információkért azzal kapcsolatban, hogy hol tart az eredeti állapot visszaállítását elrendelő határozat végrehajtásával.

A válaszukról ide kattintva olvashatnak!

(Budaörsi Infó/Mendemondász)

facebook:

0 Komment