A Budaörsi NŐ 2017 – Chornitzer Beatrix: Újból szívesen végigélném!

(Budaörs, 2017. március 27. – Budaörsi Infó) A Budaörsi NŐ fotókiállítást idén szervezték meg harmadjára Budaörsön. A kiállítás ezúttal 10+1 kiemelkedő hölgyet mutat be, akik azért tesznek, dolgoznak nap mint nap, hogy nekünk budaörsieknek és Budaörsnek jobb legyen. A fotókat 2017. március 30-ig lehet megtekinteni a budaörsi Városházán. Cikk-sorozatunkban bemutatjuk az idei 10+1 budaörsi NŐT. 

A Budaörsi NŐ fotókiállítás megnyitója  2017. március 8-án volt a budaörsi Városházán. A kiállításon 10 portré képet láthatnak az érdeklődők, minden hölgy képe mellett egy bemutatkozást, hogy ki is ő, és egy rövid leírást arról, hogy az ismerősei milyen embernek gondolják, mi az, ami először eszükbe jut róla.

De ki is a kiválasztott 10+1 nő, és miért pont ők? Olvassák el cikk-sorozatunkban. Minden nap egy új hölgyet mutatunk be a kiállításon olvasható leírás alapján.

Chornitzer Beatrix

Chornitezer Beatrix a Csicsergő Óvodában dolgozik pedagógiai asszisztensként. Az Örömtáncház program szervezője és aktív résztvevője.

“Szüleim a széltől is óvtak, egészen az iskoláig. Ott azonban elkezdődött az igazi útkeresésem. Nem tudtam merre induljak.
A papír és a számok untattak, a versek, a regények, a filmek, elgondolkoztattak, az emberek érdekeltek, de nem tudtam melyik (irány) lenne a jó.  Végül a középiskola után, mégis a papírokat választottam.
Olyan simának tűnt, ez a választás. Először a műszaki papírt, majd később a „bonyolultabb” papírokat, végül a „kiadvány” papírt, amihez segítségül a számítógépet hívtam.  Innen egy férj és két gyönyörű gyermek „rángatott el”, és szép esztendőket töltöttünk együtt, figyelve a gyerekek fejlődését, növekedését.  

Ennek helyességéről szakemberek által írt könyvekből megszerzett tudással felvértezve, egészen belemélyülve és elmerülve, nem is gondoltam arra, hogy egy új útra léptem, és az útkeresés egy másik irányba terelődött.  
Az ő útkeresésükben próbáltam tevékenyen részt venni, viszont sajnos az idő gyorsan elszállt, és megtapasztaltam annak a mondásnak az igazát, miszerint a „gyermekekkel töltött napok hosszúnak, az évek rövidnek tűnnek.”

Így az útkeresés következő állomása egy „telefonálós” -papíros, (íróasztalos) cég lett. Itt is inkább a munka „beszélgetős” része lett a kedvencem. Az emberek a vonal túlsó oldalán „láthatatlanul” is elmondták a problémájukat, megtiszteltek bizalmukkal.
Azonban az élet mégis egy csavarral, másféle irányba terelt, egy óvodába, ahol az addig megszerzett tapasztalataimat sok gyermekneveléssel foglalkozó szakkönyv olvasásával tudtam kiegészíteni.
Itt, a gyerekek terelgetésével, újból megtaláltam azt, amit saját gyerekeim felnövekedésével egy kicsit elvesztettem. Az önfeledt játszás örömét, és az örök keresést, ami az arany középút felé vezető helyes irányt jelenti.

Miközben az én gyerekeim felnőnek itt újból és újból megtapasztalhatom és tökéletesíthetem az arany középutat.  Talán eljutottam a bronzig és az ezüst után, talán aranyba fordulhatnak az évek során. sokat tanulok Haag Csilla barátnőmtől, kolléganőmtől, és az ő nyomdokain próbálok haladni, őt követni.) Az útkereséshez hozzátartozik, hogy próbálok a gyerekeknek, érdekes, tudást, ismeretet bővítő programokat kitalálni, megszervezni, létrehozni, és bemutatni a gyerekek tudását.
A célunk az Örömtánccal a hagyomány-teremtés. Szeretnénk ősszel-tavasszal egy magyar néphagyományokra épülő, városi szintű táncházat tartani.”

Chornitzer Beatrix a fotókiállítás megnyitója után a Budaörsi Infónak elmondta, hogy nagy öröm volt számára amikor megtudta, hogy őt is beválasztottak a Budaörsi Nők közé.

“Egy évvel ezelőtt, mikor leszálltam a buszról, láttam a 2016-os Budaörsi Nő kiállítás invitáló plakátját.

Sajnos pont egy nappal később, mint ahogy az esemény lezajlott. Nagyon sajnáltam, hogy nem voltam „szemfülesebb” és így lemaradtam a díjátadóról. Akkor még álmomban sem gondoltam, hogy a következő évire, nem hogy érdeklődő, hanem mint díjazott megyek el…

A kiállítást később meg is néztem, barátnőmmel, és sokat álltunk egy-egy kép előtt, olvasgatva a képen szereplő hölgy történetét, és a portréban gyönyörködtünk. Tetszett a kép beállítása, a színei, és még jobban sajnáltam, hogy lemaradtam.

Aztán, jóval később, a téli megfázással „küszködve” itthon, ismét rátaláltam a neten a fotókiállítás megnyitójáról készült videóra. Itt tudtam meg azt is, hogy akár én is benevezhetek bárkit, akit érdemesnek találok a Budaörsi Nőre. Aki tesz ezért a városért. Gondoltam megpróbálom, és beneveztem kolléganőm, barátnőmet. Jött is a válasz, hogy kicsit bővebben írjak róla. Megtettem ezt is.

Kicsit később a munkahelyemen (óvoda) szóltak, hogy keres valaki. Nem értettem. De akkor már láttam barátnőm könnybe lábadt szemeit, és tudtam, ő lehet az egyik kiválasztott Nő! Nagyon örültem. Viszont ekkor kiderült, hogy én is kiválasztott lettem! Megfordult velem a világ! Erre nem számítottam!

Aztán már sodort az ár. A fotózás, a képek kiválasztása, aztán az izgalom a díjátadó miatt…. És ez szépen lassan a kezdeti sokkból, egy nagyon örömteli izgalomba ment át. Minden percét élveztem!

A díjátadót, a bált, és a koncertet ami az egyik díjunk volt. Azóta megnéztem a kiállítást is, kicsit lenyugodva, ráérősen bámészkodva. Minden kép tetszett, és nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű kezdeményezésnek! Újból szívesen végigélném! Jövőre a segítő csapat részese szeretnék lenni!”

AMILYENNEK MÁSOK LÁTJÁK

“A szervező”

Beával már 7 évvel ezelőtt is találkoztam, de akkor még egyikünk sem ismerte a másikat. Nem is sejtettük, hogy pár év után az utunk egyszer csak összekapcsolódik és szorosan egymás mellett egy úton halad tovább. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy évig közvetlen kolléganőként ismerhettem meg. Emlékszem, eleinte tele kérdésekkel, kissé bizonytalanul fordult a gyerekek felé, de a szemében mindig ott csillogott és csillog a mai napig a gyerekszeretet. Minden egyes helyzetnek, ami a gyerekekkel volt kapcsolatos, kereste az okát és annak megvalósítását. Aztán elindultunk a közös úton, a közös cél felé. Szárnyaltunk az ötletekben és egyik tevékenységet a másik után szervezte a gyerekeknek, elég volt egy ötlet és ő már másnap időpontokkal állt elő, nála nincs lehetetlen. Innentől nem volt megállás, így jutottunk el az Örömtánc megvalósításához az Ifjúsági Klubban.
Emlékszem ő csak annyit mondott: – te hozod a táncot, én mindent leszervezek. És így is volt. Egy hónap leforgása alatt lett zenekar, ami az élő zenét biztosította a táncházban, lett plakátunk, ami eljutott Budaörs intézményeihez. Mindamellett, hogy rengeteg programot szervez a gyerekeknek, pedagógiai tudás is lakozik az ő személyiségében. Ezt a tudást csak azok ismerhetik, akik közvetlen munkakapcsolatban lehetnek vele. Azt hiszem akárhol járhatott a tanuló úton, most megérkezett, egyenes úton haladhat tovább azzal a különbséggel, hogy most már nem egyedül.

Bea néni sokat mosolyog és kedvesen segít.  Szeretem, mert: – kedves, aranyos, mindig játszik velem.  
Ő törődik a legtöbbet velem, és Ő a legkedvesebb hozzám.
Mosolygós. Látszik mennyire a gyerekekért „van”.
Bájos, türelmes! Nem utolsó sorban: Andris kedvenc óvó nénije!  
Sok pillangót rajzolnék neked Bea néni!
Értékeket ismerő és felismerő, kreatív, jószívű segítő.

Társ, csendes, szorgos, áldozatkész, odaadó, kitartó és rendszerezett. Csilla munkatársa, az Örömtánc rendezvények egyik segítője.  
Azért, hogy még többet tehessen a gyerekekért, a jövőért és a családokért, munkát cserélt, így lett óvodapedagógus.
Kicsit visszahúzódó és zárkózott, viszont amikor gyerekek között van,  rögtön kinyílik.   

Nagyon jó szervezőkészséggel rendelkezik, kiváló párost alkotnak Haag Csillával. Az Örömtánc kettőjüknek köszönhető, hogy ilyen jól működik. Nagyon hálásak vagyunk nekik azért, hogy ilyen sokat foglalkoznak a gyerekekkel.

Sok jó ötlete van, és nem rest megvalósítani őket. Nagyon szorgalmas és jó csapatjátékos. Könnyen átlátja a feladatokat és precízen, pontosan, szeretettel végzi a munkáját.   

Nagyon szereti a gyerekeket és ők is nagyon szeretik. Nyíltszívű és segítőkész mindenkivel. Kicsit félénk, de barátságos. Igazi anya típus. Minden gyerekhez szeretettel szól, nagyon jól bánik velük.
Nem mindig biztos önmagában. Lehetne kicsit több önbizalma, mert nagyon jó az, amit csinál, nagyon ügyesen bánik a gyerekekkel, jól szervez, és kiváló ötletei vannak. Sok lelkesedést, kitartást és hitet kívánok neki.  

Ha valakinek valami baja van, ő szívesen meghallgatja, és ha tud, segít. Mindent megtesz a társaiért, odaadó és őszinte embernek ismertem meg. Sok érdekes kincs lakozik benne. Ettől olyan értékes a vele eltöltött idő.
Együtt táncol, nevet és énekel a gyerekekkel. Egy velük, egy közülük, nem felnőttként utasítja őket, hanem egyenrangú társként kezeli a kicsiket.   
Ha kívánhatnék neki valamit, egy nagy csokor önbizalom lenne az, szeretetbe csomagolva. Mert megérdemli!

A sorozat korábbi részei:

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment