Művészet a Városházán

(Budaörs, 2016. április 15. – Budaörsi Infó) Habár a politika közismerten egy igen jelentős művészeti ág (a szerepjátékhoz hasonlatos), ebben a tárcában nem erről lesz szó.

Hétköznapi létünk kellemetlen kötelessége a hivatalos ügyintézés. A ciklikus rendszerességű postai türelemjáték eltörpül a hivatalos okmányok és iratok kijárása mellett, amely a velejáró kényelmetlenségekkel együtt gyakran egész napot és teljes mértékű felkészülést kíván: elég csupán egyetlen kifelejtett, otthon hagyott betűsor, név, elfelejtett dátum, és dugába dől hát az aznapra szánt szabadidő, hogy másnap folytatódjon ördögi körként.

Budaörsön mindannyiunk szerencséjére és legnagyobb örömünkre mindez már az elkopott emlékű régmúlt ködében dereng csupán. A Szabadság úti posta szinte osztályon felüli szervezésű és állapotú, még ha a technika komisz ördöge jelet is ad olykor magáról, a Városházán üzemelő Okmányiroda/Kormányablak gördülékenységével a legmodernebb nyíregyházi, tatabányai és rácalmási gumiabroncsok sem vetekedhetnek. Utóbbi elhelyezkedése több mint különleges csemege: egy épületben található a település vezető szerveivel, így a város önkormányzatával és polgármesteri hivatallal, de mindezt tetőzi, hogy ez a légtér egyben rendezvényterületként is funkcionál, így a Budaörsi Városháza működésével túllép a megszokott „városháza” fogalmán.

Az épület kulisszáját adó mészköves Odvas-heggyel harmonizáló kőburkolatban szépséges, metszett betűkből kiolvasható a ’Városháza – Rathaus’ egysoros, amelyből semmilyen jó szándékkal sem lehet sejteni, hogy az épületben rendszeresek a kulturális események, rendezvények, így hát, aki egyszerűen csak papírmunkázni érkezik a tágas illetékességi hatókörből, megmártóztathatja magát a kultúra élményfürdőjében is.

Az aulában állandó a vizuális inger, fotó- vagy képzőművészeti kiállítás, ezért aztán bátran nevezhetjük ezt az összefüggő központi területet kerengőnek is akár, ahol jó ízléssel válogatott alkotások között észrevétlenül pergethetjük az idő üvegórájából az apró homokszemeket. A mai modern világunkban okiratok nélkül szinte lehetetlen élni; ám művészet nélkül ugyan lehetséges, de nem érdemes. A bürokraták adminisztrációs hálójában mindenki fennakad, de a kultúra lágy szellőjét szippantva vergődésünk fájdalommentessé válik. Ezért Budaörsön az esetleges felgyülemlő feszültségeket a művészetekben való, akár csak pillanatnyi szemlélődés lecsitítja.

A német bölcselő, Arthur Schopenhauer is a művészetekben való elmélyülést tartotta az életünket meghatározó leghatalmasabb szilaj erő, az akarat megzabolázásának egyedüli módjának, ez a vita contemplativa. Bárhova is vezessenek minket a körülmények a budaörsi Városházában, szánjunk pár percet az ott aktuálisan bemutatandó alkotásokra, mivel nyugtató- és roboráló szerként fognak hatni, tehát lelki javunkra válik! Ugyanis nem csak kenyérrel él az ember, szükséges a szellemi táplálék is, és mi más lehet a legtáplálóbb lelki eledel, mint a művészet?

Mindegy az, milyen fokozati polcon helyezkedik el az alkotó és a munkája a művészet kredencén; legyen az gyerekek önfeledt és naiv kifejezése, szabadidős alkotó vagy jegyzett művész. Minden emberi mozdulat és ügyesség iránt tiszteletet kell tanúsítani, még inkább olyankor, amikor azt mások emelkedésére és pallérozására lendült mozgásba. Mindezek után a legfontosabb megszívlelendő tanács a következő: ne csak befogadj kortárs impressziókat imitt-amott, hanem kutass is utánuk! Az igény fenntartja azokat a tehetséges alkotókat, akik arra kaptak elhívatást, hogy megszépítsék mindennapjainkat, ennek ellenére az ismeretlenség az életük hűséges útitársa. Sötétben lejtett tánc mi haszonra történik?

(Budaörsi Infó / A)

facebook:

0 Komment