Az összes kép elkelt- Sikeresen zárult a Budaörsi NŐ jótékonysági árverése

(Budaörs, 2016. március 31. – Budaörsi Infó) 2016. március 8-án rendezték meg A Budaörsi NŐ fotókiállítást immár másodjára városunkban. A kiállításon bemutatott Budaörs panoráma képeket árverésre bocsátották, a befolyt összeget a Babagenetika Mozgalom támogatására kívánják fordítani a szervezők. Az árverés tegnap este 20 órakor lezárult.

Korábban már több cikkünkben is olvashattak A Budaörsi NŐ fotókiállításról, ahol 10 budaörsi közkedvelt hölgyet mutattak be, és ismerték el munkájukat.

A kiállított képek közül a panoráma képeket árverésre bocsátották, és mire lejárt a licitálás határideje, addigra az összes képnek lett gazdája. Ennek az akciónak köszönhetően a Babagenetika Mozgalmat 157 000 Ft-al tudja támogatni A Budaörsi NŐ fotókiállítás.

A képek átadására 2016. április 8-án kerül sor 18 órakor a Városi Ifjúsági Klubban.

A Babagenetika Mozgalomról

Sevcsik M. Anna vagyok, a Babagenetika mozgalom elindítója.
Személyes érintettség miatt fogtam bele a mozgalom szervezésébe, mivel a saját tapasztalatom is azt mutatta, hogy szükség van a genetikai vizsgálatok minél szélesebb körű megismertetésére, és arra, hogy a vizsgálatok minél több ember számára elérhetővé váljanak

Mozgalmunk azért jött létre, hogy felhívjuk a figyelmet a genetikai vizsgálatok fontosságára, melyek óriási szerepet játszanak a fejlődési rendellenességek időben történő kiszűrésében. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a terhes gondozás során a tájékoztatás sok esetben csak a kötelező vizsgálatokra terjed ki, a választható szűrésekkel kapcsolatban nem, vagy alig kapnak információkat a kismamák.
2015. májusában indult ez a mozgalom, azóta számos szakmabeli állt mellém (nőgyógyászok, genetikusok, gyermekorvosok, védőnők, kutatók, biológusok). Egyre többen boldogan csatlakoznak a mozgalomhoz, mert a mozgalom üzenetét fontosnak és közérdekűnek tartják.

Céljaink
A mozgalom célja, hogy minél pontosabb képet adjunk: az életkornak megfelelő, legideálisabb vizsgálati módszerekről, a vizsgálatok menetéről, elérhetőségéről, a szűrések esetleges kockázatairól, a szűrések hatékonyságáról.

Szakértők álltak mellénk – akiktől a mozgalomhoz csatlakozott szülők kérdezhetnek – hiszen ők is önkéntesen vállalták, hogy részt vesznek a célunk elérésében és támogatják szaktudásukkal a mozgalmat. Megosztjuk olyan anyukák történetét, akiknek kisbabájuk genetikai betegsége beárnyékolta várandósságukat, vagy megváltoztatta egész életüket.
Vannak sikereink. A visszacsatolások alapján elmondhatjuk, hogy egyre több szülőnek tudunk segíteni a felmerülő kérdéseiket illetően. Fontosnak tartom oldalunk terápiás jellegét. A csatlakozott emberek érzik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal, valamint, hogy vannak sorstársak, akik támogató közeget nyújtanak nekik. Barátságok alakulnak, a mozgalom tagjai ismeretlenül is támaszt jelentenek egymásnak. A mozgalom egyik lényeges célja a lelki támogatás, hogy a szülők ne érezzék egyedül magukat ebben a nehéz helyzetben, valamint hogy a családok élete a nehézségek ellenére is harmonikus maradhasson.

Távlati célunk:
Fontosnak tartjuk annak elérését, hogy állami szinten is megvalósuljon a megfelelő kommunikáció a genetikai vizsgálatokkal kapcsolatban, a kismamák tisztában legyenek azzal, hogy milyen alternatív lehetőségek adottak számukra és elérendő célunk, hogy ezek a speciális szűrések állami támogatást élvezzenek.

Sevcsik M. Anna
“Az én történetem”

Sevcsik M. Anna vagyok, a mozgalom elindítója. Aki ismer, tudja, hogy mindig nagy családra vágytam. Belül éreztem, hogy hiába a népes baráti kör, a felfelé ívelő karrier: boldog házasságban, sok gyerekkel, állatokkal, természetközelben érzem igazán otthon magam.

Ez meg is adatott nekem. A férjem igazi társam a legnehezebb pillanatokban is, négy gyönyörű gyereket nevelünk. Megható látni, hogy a kamaszodó lányaim milyen féltő gondoskodással és szeretettel veszik körül a cseperedő fiúkat, a viszonylag nagy korkülönbség szinte elmosódik a hatalmas játékok hevében.

Ötödik baba?
A legkisebb fiam még alig volt néhány hónapos, amikor megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy szívesen vállalnánk egy ötödik babát. Szerencsére nem kellett sokat várnunk, hamar pozitív lett a terhességi teszt.

Egy korábbi vetélésem miatt a nagy öröm mellett némi aggodalom is vegyült a várakozás első heteibe. Sokáig úgy tűnt, minden rendben van, a 12. heti genetikai ultrahangon is minden értéket rendben találtak. A pici már mozgolódott, mi is lassan fellélegeztünk.

Nem sokkal ezután azonban hideg zuhanyként ért a hír, hogy az ultrahanggal egy időben levett vér nem hozott jó eredményt, 1 a 374-hez az esélye, hogy a babánk Edwards-szindrómás.

Két módszert is javasoltak, amellyel 99 százalékban meg lehet mondani, hogy valóban beteg-e a pici. Mi még ekkor sem estünk kétségbe, bíztunk benne, hogy nem mi leszünk a 374 esetből az az egy. Sajnos mi voltunk.

A döntés
Kétségbeeséssel teli rémület fogott el. Egyrészt nem értettem, hogy miért történik ez velünk, másrészt fogalmam sem volt róla, hogy mi tévő legyek. Addigra már tisztában voltam azzal, hogy a kórral diagnosztizált babák fele már méhen belül életét veszti, és ugyancsak 50% esély van arra, hogy ha meg is születik, egy hétnél tovább nem marad életben. Vannak olyanok, akik a serdülőkort is megérik, de komoly fejlődési és egészségügyi problémákkal küzdenek.

Életem legnehezebb döntését kellett meghoznom, melyben a férjem mindvégig mellettem állt. Gondolnom kellett a pici jövőjére, a nagyobb gyerekeim életére. Kérdések és kételyek tucatjai cikáztak a fejemben. Végül úgy határoztunk, hogy elengedjük. Egy anyának sem kívánom ezt az érzést.

Tennem kell valamit
Üresség és fájdalom, amit éreztem. És egyben feltámadt bennem a tenni akarás. A pokoli nagy űr ellenére is szerencsésnek éreztem magunkat. Hiszen ha nem megyünk el arra a bizonyos 12. heti vérvizsgálatra, amely egyébként nem kötelező eleme a szűrésnek, akkor ki sem derül, hogy a mi látszólag szépen cseperedő babánk milyen beteg.

Számtalan anyuka osztotta meg velem a történetét az utóbbi időben, melyekből kiderült, hogy mennyire gyerekcipőben jár a tájékoztatás a genetikai vizsgálatok lehetőségeiről és szükségességéről. Hiszem, hogy közösen sokat tehetünk azért, hogy a kismamák értesüljenek a szűrésekről és fontosnak tartom, hogy megvalósuljon ezek állami szintű támogatása.

(Budaörsi Infó/Májer MSE)

facebook:

0 Komment