Búcsú Láng úrtól

(Budaörs, 2016. március 16. – Budaörsi Infó) Életének 79. évében elhunyt Láng József irodalomtörténész, muzeológus, az Argumentum Kiadó igazgatója, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának volt vezetője.

Láng József, mint évtizedek óta ismert üzleti partner és szintén a könyvek szerelmesének halálhíre engem is olyan mélyről jövő szomorúsággal taglózott le, mint a legközelebbi munkatársait, családtagjait, olyan szívélyes volt vele az érintkezés.

Alig több mint egy héttel korábban még késő este itt járt nálunk Budaörsön a Kisfaludy utcai nyomdában egy munka kapcsán, és az egyik új számítógépes szövegfelismerő rendszerre csodálkozott rá, amit üzlettársam mutatott meg neki. Minden olyan újdonságra gyermeki kíváncsisággal közeledett, amellyel munkáját és hivatását hatékonyabbá és alaposabbá tudja változtatni. Szeretjük azt hinni, hogy addig nem kell félnünk az elmúlástól, ameddig tevékenyek és kíváncsiak vagyunk, de a szellem erejénél csak a test sebezhetősége nagyobb.

Ha létezik olyan, hogy cégek közötti barátság, akkor elmondhatom, hogy a budaörsi Starkiss Stúdió és Digitális Nyomda és a budapesti Argumentum Kiadó és Nyomda között, és köztünk cégvezetők között minden sallangtól és érdektől mentes, kölcsönös tiszteleten alapuló barátság alakult ki a több mint húsz éves együttműködésünk alatt.

Láng úrnak szólítottam én is és a kollégák is, pedig nem követelte meg. Olyan baráti magázódás volt ez, ami sokkal több és bensőségesebb volt bármilyen tegeződésnél! Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy a bizalmába fogadott, amelyet vélhetően nem osztott széles marékkal, ki kellett azt érdemelni; a megfontolt emberek hosszú ideig tartó mérlegelés után tesznek csak ilyet.

Munkaügyben sokszor járt nálunk Budaörsön, de leginkább késő este beszélgettünk telefonon, amikor a munka dandárja nem sürgeti aznapra már az embert. Úgy ismertem végül meg, akinek kristálytiszta véleménye volt a világról, könnyen átlátott a kicsinyességeken, kikezdhetetlen értékítélettel és ízléssel bírt. Mivel tudtuk, hogy nem igazán fogjuk majd betartani, mindig nagy derültséggel tettük le a telefont azzal, hogy megígértettük egymásnak, hogy többet fogunk pihenni. Ez a munkamán cinkosi összekacsintás a könyvekkel foglalkozók között megszokott jelenség, a hivatás apró betűs részén található, de senki sem olvassa el pályakezdéskor.

Láng úr hihetetlen munkabírással rendelkezett, felsorolni is nehéz lenne életművét. Kelevéz Ágnes irodalomtörténész a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján tett közé a munkásságát is részletesen bemutató írást.

A méltató szavakat olvasva, egy közös emlék jutott eszembe. Úgy húsz éve a budaörsi Lévai utcai, alig 20 négyzetméteres füstös nyomdai előkészítő stúdiónkban jöttünk össze egy Ady-kézirat megmentése érdekében, természetesen késő este: jómagam, Láng úr, és a Petőfi Irodalmi múzeum akkori vezetője.
A Budaörsön méltatlanul elfeledett Kósa Pali bácsinak, a Jókai Mór Művelődési Központ egykori igazgatójának fantasztikus gyűjteménye volt a könyvektől a képeslapokon, fotókon és a bélyegeken keresztül egészen az irodalmi kéziratokig. Nagy bűn, hogy ez a gyűjtemény a halála után a város számára elveszett. Sokszor rendezett csodás kiállításokat Budaörsön. Úgy hozta az élet, hogy az akkor már nyugdíjas Pali bácsinak számítógépre lett volna szüksége, ami abban az időben még nagyon drága dolognak számított. Ezért Pali bácsi el akarta adni az Ady-kéziratot a gyűjteményéből, hogy hozzájusson egy géphez. Akadt is egy külföldi vevője. Kezdő vállalkozásként nekünk nem volt elég pénzünk, ezért jeleztem Láng úrnak, hogy jó lenne, ha ez a kézirat nem kerülne ki külföldre. Azonnal, még aznap intézkedett, és így, közösen megtaláltuk a megoldást, hogy a kézirat a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába kerülhessen.

Nagy tisztelettel emlékszünk Láng Józsefre, az igaz emberre, a barátra! Derűs félmosolyával, tudásával, emberi tartásával, szellemiségével örökre itt marad közöttünk, mert nem az hal meg, akit eltemetnek, hanem az, akit elfelednek.

Láng úr, nyugodjon békében!

(Kiss Sándor)

facebook:

0 Komment