Véradó megbecsülési ünnepség Budaörsön (fotógalériával)

(Budaörs, 2014. december 16. – Budaörsi Infó) 2014. december 12-én véradó megbecsülési ünnepséget szervezett Budaörsön a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete. Az ünnepséggel egy időben, azonos helyszínen, véradásra is volt lehetőségük az önkénteseknek. A rendezvény végén tombolasorsoláson talált gazdára jó néhány értékes ajándék.

„Mi az a pár csepp vér? Neked szinte semmi.
De másnak e néhány csepp, az életet jelenti.
Kevésből lesz a sok, sokból pedig a tenger,
S tengernyi vérrel már segíthet az ember.”
Náhóczki János

2014. december 12-én megtelt önkéntesekkel a budaörsi Városi Ifjúsági Klub alsó és felső emelete is egyaránt. A véradó megbecsülési nappal összekötött véradáson sok budaörsi vett részt.

Mint ahogy már korábbi cikkünkben is olvashatták a Budaörsi Agrárgazdasági Bizottság felajánlott a jeles eseményre 3 ajándék-kosarat és 6 üveg bort, hogy a résztvevők között kisorsolják.

A rendezvényen tiszteletét tette Fodor Antalné dr., a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetének elnöke; a Pest megyei Vöröskereszt igazgatója, Gerzsenyi István és Nagy Éva a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete 1. számú Területi Szervezetének területi munkatársa.

Fodor Antalné dr. egy rövid beszéddel köszöntötte a jelenlévőket, és egy kedves vers idézettel, ami cikkünk elején olvasható.

Gerzsenyi István – a Pest megyei Vöröskereszt igazgatója, Nagy Éva – a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete 1. számú Területi Szervezetének területi munkatársa Budaörsön, Fodor Antalné dr. – a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei szervezetének elnöke

A rendszeres véradók egy rövid ünnepség keretén belül átvehették az Emléklapjukat, és apróbb ajándékokkal is kedveskedett nekik a Vöröskereszt. A jó hangulatról a Glaso Romano tánc- és énekegyüttes gondoskodott.

Glaso Romano tánc és ének együttes

Falus Gábor és Nagy Éva

A rendszeres véradók között volt egy olyan úr is, aki immáron 44 éve véradó! A Budaörsi Infó arról kérdezte, hogy mi motiválta ilyen sok éven keresztül arra, hogy ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesként segítse a Vöröskereszt munkáját.

Falus Gábor 18 éves kora óta rendszeres véradó. Elmondása szerint a katonaság ideje alatt kezdett el vért adni, és számára ez teljesen természetes dolog.

“A véradás számomra nem rendkívüli, és még sört meg szabadságot is adtak érte a katonaság ideje alatt. Természetesen tudom, milyen borzasztóan fontos, hogy adjunk vért, mert nagyon sok embernek szüksége van rá. Másrészt az is tudom, hogy a véradás nagyon egészséges dolog. Az múlt században még az orvosok is piócás véradásokat szervezetek. Egészségügyileg hasznos az embernek, hisz segíti a vér felfrissülését. Ez a két dolog pont elég ahhoz, hogy  belássam: ha rendszeresen vért adok, az jó is és fontos is! Amikor lehetett én mindig adtam vért, pontosabban 44 éven keresztül! Volt, hogy háromszor-négyszer is.

A véradás számomra nem különleges esemény, megszokták otthon is, hogy időnként elmegyek vért adni, ha kapok jelzést. Nálunk ez teljesen hétköznapi dolog.”

Falus Gábor

Mit mondana Ön mint tapasztalt véradó azoknak, akik félnek a véradástól?

“Elismerem, hogy vannak olyan emberek, akik rettegnek a véradástól. Nagydarab felnőtt férfiak is a tű vagy a vér látványától elájulnak, de higgyék el, hogy ez nagyon ritka. A valóság az, hogy az emberek legnagyobb többségének semmi hátránya nem származik belőle. Egy tűszúrás amibe ez kerül, annál sokkal többet is gond nélkül elszenved mindenki. Nyugodtan lehet vért adni. Ha végiggondolják, hogy mennyire egyszerű és milyen nagyhasznú dolog ez, akkor szerintem mindenki mehet vért adni.”

Gerzsenyi István, a Pest megyei Vöröskereszt igazgatója a Budaörsi Infónak elmondta, hogy vannak legek a véradásban is, mint az élet bármilyen más területén.

“ Ez a 44 év csaknem kitölti azt az időintervallumot, amit a korhatár alapján egy ember életében erre a magasztos cselekedetre fordíthat. Vannak véradók akik ez alatt az idő alatt száznál is több alkalommal nyújtják a karjukat Ez egy rendkívül elismerésre méltó teljesítmény, illetve eredmény.

November 27-e az ünneplés napja, ilyenkor a Magyar Vöröskereszt által alapított Pro Vita-díj is átadásra kerül. Minden megye delegálhat az országos ünnepségre egy valakit, aki több mint 100-szor adott vért az eddigi életében.

Elképesztő számok hangoznak el ilyenkor. Volt egy olyan véradó, aki 165-szörös véradó. Ezek azok a számok, amelyek példaként állíthatók a véradók elé. Egy ilyen eredményt elérni csak több, mint 40 év, rendszeres véradásával érhető el. Nagyon hálásak, és büszkék is vagyunk a rendszeres véradóinkra.”

Gerzsenyi István

Miért tartja fontosnak, hogy minden évben megtartják a véradók megbecsülésének ünnepét?

“Közel 25 évre tekint vissza az az ünnepség és hagyomány, hogy minden év november 27-én megünnepeljük a véradók napját. Ez alakommal kitüntetett figyelemmel tekintünk a többszörös véradókra, hiszen éves szinten 450 ezer vérdonorra van szüksége Magyarországnak, amelyből 30 ezer egységnyi jut a Pest megyei szervezetre.

A véradások alkalmával óriási támaszunk a többszörös véradó, akit biztosan a soraink között tudhatjuk, amikor egy településen véradást szerveznek a kollégáim.

Ők jelentik azt a bázist, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a tervszámokat hozzuk. Ezekhez jönnek az új véradók, akiknek a megjelenése az elmúlt időben a véradásokon visszább esett, de reméljük, hogy ez meg fog változni.

A többszörös véradó személye egy ikonikus jelzővel illethető, hisz ő az az önkéntes, aki megtestesíti az önzetlenséget és azt a társadalmi felelősségvállalást, amit talán a mai világban a legjobban a véradással lehet kifejezni a hétköznapokban.

Ha csak azt vesszük, hogy a mai rohanó világban milyen nehéz embereket lelassítani, rávenni őket arra, hogy félórát szánjanak a mindennapi hajtás és a hétköznapi problémáik rendezése, közepette arra, hogy részt vegyenek egy véradáson – segítve ezzel embertársaik egészségállapotának javítását -, akkor tovább nő a jelentőségük.

Ők azok a véradók, akik évek, évtizedek óta megbízható tagjai ennek a közösségnek. Ezért fontos köszönetet nyilvánítani nekik legalább évente egy alkalommal. A véradók szempontjából azért fontos ez – bár önzetlenül teszik, amit tesznek -, mert mindenkinek jólesik, ha valamilyen formában, valamilyen módon elismerik azt a nemes cselekedetet, amit önzetlenül tesznek. Ugyan nem várják el, de minden véradónak nagyon jólesik ez az elismerés.”

A véradást és az ünnepséget követően tombolasorsolás következett, ahol a felajánlott ajándéktárgyakat nyerhették el azok, akik az esemény meghívott vendégei voltak, illetve a véradásra érkeztek. Roszik György, a Budaörsi Agrárgazdasági Bizottság tagja, a Budaörsi Infónak elmondta, hogy a Budaörsi Agrárgazdasági Bizottság stratégiai megállapodás keretén belül együtt működik a Vöröskereszt helyi szervezetével, ezért van most jelen a véradó megbecsülési ünnepségen két gazda és ő is.

Roszik György

“Sajtot, tejtermékeket és bort kóstoltatunk az ideérkező önkéntesekkel és vendégekkel, majd a rendezvény végén ajándéktárgyakat sorsolunk ki közöttük.

Mi is szívesen látjuk a Vöröskeresztet a piacon, és erre már többször volt példa, hogy kitelepültek hozzánk egy szombati piac alkalmával bemutatót tartani vagy éppen – mint nemrég -, Mikulás alkalmából ajándékokat osztani. Mi örömmel jöttünk és hoztunk magunkkal három ajándék-kosarat és az egyik gazdatársunk felajánlott hat üveg borát a tombolához.

Ilyen kóstolók alkalmaával kapjuk vissza a legtöbb visszajelzést a piacról, mert aki megkóstolja a termékeinket az mond véleményt róla. Örülünk, hogy működik a piac, de szeretnénk hogy ha minél többen foglalkoznának ezzel, mert megélhetést és munkahelyet tud biztosítani és egészséges élelmiszert. Nagyon fontos lenne, hogy több egészséges élelmiszert fogyasszunk.“

Beszámolónk végén íme az a teljes vers, amelynek részlete mottóul szolgált az idei véradó megbecsülési ünnepségnek Budaörsön:

Ember vagy

Mi az a pár csepp vér? Neked szinte semmi,
De másnak e néhány csepp, az életet jelenti.
Kevésből a sok, sokból pedig tenger,
S tengernyi vérrel már segíthet az ember.

Láttad már haldokló, lázas gyerek arcát,
Ki életéért vívta reménytelen harcát?
Néztél már reménnyel teli kis szemébe?
Kezedet adtad-e gyönge kis kezébe?

S ugyanaz a gyermek néhány hónap múlva
Erős kis kezével a homokozót túrta.
Mert volt, aki segített, a vérét adta érte!
Ha most így láthatná, mondaná: megérte!

Egy tűszúrás a karon, s csak pár csepp a tengerből,
S újra élet lehet a halódó életből.
Hálát ezért ne várj, nincs most idő arra,
Életéért harcol, ki most véred kapja.

Magadnak légy hálás, hogy segíthettél élni,
Reményteleneknek életet remélni.
Nem lettél ünnepelt, magam is belátom,
De új életet adtál, s ember vagy barátom!

Náhóczki János

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment