Turning Points – A huszadik század fordulópontjai a Nemzeti Galériában

Tizenhat ország huszonhat alkotója vagy művészcsoportja elemzi a 20. század történelmét a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) és az Európai Uniós Nemzetek Kulturális Intézeteinek Egyesülete (EUNIC) péntektől látogatható, Fordulópontok/Turning Points című kiállításán.

A nemzetközi tárlat az EUNIC kezdeményezésére jött létre, több jelentős történelmi esemény – az első és a második világháború kitörése, a berlini fal, illetve a vasfüggöny leomlása és a közép-európai országok EU-csatlakozásának – évfordulójához kapcsolódva – közölte a keddi sajtóbemutatón Petrányi Zsolt kurátor.

Jutta Gehrig, az EUNIC soros elnöke hozzátette: az egyéves munkával létrehozott tárlatra Petrányi Zsolt és Vojnits Purcsár Vitó válogatott a huszadik század sorsfordító eseményeire reflektáló alkotásokat az EUNIC tagországainak és a csatlakozott kulturális intézetek nemzeteinek művészeitől.

A budapesti Goethe Intézetet vezető Jutta Gehrig hangoztatta: bizonyos történelmi évfordulókat ünnepelnek, másokról csendesen megemlékeznek a különböző európai nemzetek, és noha ezt nem mindig azonos előjellel teszik, a sorsfordulókra való emlékezés közös belső igény mindenhol.

“A megemlékezés tényével tudomásul vesszük azt a tényt, hogy ami megtörtént, az máshogy is történhetett volna; a történelem ugyanis nem végzet, hanem egyéni vagy kollektív döntések eredménye” – mutatott rá, hozzátéve: a kiállításon bemutatott munkák jól tükrözik a döntések – vagy azok hiányának – felelősségét. Az MNG tárlatán sok nemzet számos művésze vizsgál különböző nézőpontokból több fontos sorsfordulót, ez adja a kiállítás érdekességét – hangsúlyozta Jutta Gehrig.

Petrányi Zsolt arról beszélt, hogy a 20. századot sok gondolkodó “rövid évszázadnak” tartja, hiszen legfontosabb eseményei – a két, egymásból kibomló világégés, majd a többi földrészt a világpolitikai konfliktusokba még intenzívebben bevonó hidegháború – 1914 és 1989 között zajlottak. Sugár Jánosnak a tárlatot nyitó videója például a hidegháború egyik ikonikus fegyverét, a Kalasnyikovot idézi meg jellemző szimbólumként, miként az első egység mindegyik munkája a háború és a terror témái köré összpontosul.

Motojuki Sitamicsi világháborús betonhangárokat kutatott fel a mai Japán városaiban, az angol John Timberlake nyomasztó hangulatú tájképein pedig atomrobbanások gombafelhői tűnnek fel.

Shy Abadi festményein izraeli nézőpontból vizsgálja az európai és német történelmet, míg Szűcs Attila a lidicei mészárlás nyomasztó emlékét dolgozza fel első látásra békés tájképeken. Számtalan vitát gerjesztett a lengyel Artur Zmijewski videója, melyen a művész egy idős holokauszt-túlélőt győz meg azonosítószámának újratetoválásáról; a német Clemens von Wedemeyer kisfilmjének szereplőivel a hatalom, az engedelmesség és a lázadás korlátait kutatta.

A nagyhatalmi retorika és reprezentáció megjelenési formáira reflektálnak az U alakban bejárható kiállítás középső egységeibe beválogatott munkák. Az erdélyi Bodoni Zsolt Ferenc József és Tito egyenruháját festette meg magukban; partizánvezér korában a jugoszláv diktátor uniformisát – tulajdonosa hiányában – a németek valóban “ki is végezték”.

A szlovén Laibach-csoport még a nyolcvanas években kísérletezett merész “emlékezetprovokációként” a náci Németország vizuális kultúrájának megidézésével, az olasz Paolo Ventura az első világháború korának képi formanyelvéhez nyúl vissza fotóin, a madridi Democracia csoport extrém városi futók temetői versenyeiből kiindulva kutatja a modern kor múlthoz való viszonyát.

A záró szekció a rendszerváltás korával foglalkozik, Johanna Kandl például fiktív dokumentumfilmjében Einstein ismeretlen gyermekének elképzelt életét dolgozta fel, megalapíttatva vele a Balkáni Egyesült Államokat, míg a magyar-francia Société Réaliste Derkovits Gyula egyik leghíresebb Dózsa-metszetét parafrazeálja Büdös paralel címmel.

Magyarországon is érzékeny témát feszegetett Tallinnban Kristina Norman, amikor az észt fővárosban 2009-ben újra felállította az akkor nemrég eltávolított szovjet felszabadítási emlékművet, a helyi orosz lakosság örömére, ám az észtek nagy felháborodására, kiprovokálva a rendőrség beavatkozását.

Egyszerre záró- és nyitómű az előtérben Asztalos Zsolt Kilőtték, de nem robbant fel című, a 2013-as velencei biennálén is bemutatott munkája, amelyben a művész fel nem robbant második világháborús lövedékek sokoldalú szimbolikáját vizsgálja az MNG és az EUNIC 2015. február 15-ig látogatható kiállításán.

facebook:

0 Komment