Jó jót tenni! – Emberöltőnyi önkéntesség

(Budaörs, 2014. július 14. – Budaörsi Infó) A Vöröskereszt munkáját sokan ismerik és elismerik, viszont vannak, akik nincsenek tisztába vele, hogy mit is jelent vöröskeresztes önkéntesnek lenni.

Az önkéntességről Nagy Évával a Magyar Vöröskereszt Pest megyei szervezete 1. számú Területi Szervezetének területi munkatársával, és két önkéntessel beszélgettünk, akik már több évtizede a vöröskereszt szolgálatában állnak, és a tapasztalataikról kérdeztük őket.  Kovács Nelli 28 éve segíti a Vöröskeresztesek munkáját önkéntesként, Szabó Sándor pedig 40 éve.

Nagy Éva a Budaörsi Infónak elmondta, hogy a karitatív szemlélete az embernek nem változik, ha hirtelen hivatásosként teszi, amit előtte magánemberként, de a nézőpont nagyon is megváltozik.

„Az elmúlt év végén jöttem a Vöröskereszt helyi irodájába dolgozni, de szinte azonnal tapasztaltam, hogy az önkéntesek munkája, segítsége, nem ritkán áldozatvállalása nélkül bizony nem sokra jutottam volna és csakugyan ők  a mozgalom alappillérjei.

Gondolom nem meglepő, ha a Vöröskereszt hivatásos dolgozói a munkaidejük letelte után szintén  önkéntes munkát végeznek.

Karitatív tevékenységünket akár hivatásos, akár önkéntes, együtt végezzük.”

Nagy Éva

A Vöröskereszt egy alulról szerveződő társadalmi mozgalom, mely mozgalom a céljait a világszervezet által deklarált alapelvek és értékek mentén, az Országos Igazgatóságon keresztül,  a Pest megyei Szervezet irányítása alatt a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodva területi-, és helyi szervezetekkel valósítja meg.  Az önkéntesek munkája ebben a rendszerben elengedhetetlen, hisz ők azok, akik segítenek lendületben tartani a „gépezetet”. Minden önkéntesnek megvan a maga története, hogy miért és hogyan csatlakozott a szervezethez.

Hogyan kerültetek először kapcsolatba a Vöröskereszttel?

Nelli: „1986-ban, amikor egyébként a csernobili atomkatasztrófa bekövetkezett, leukémiás lett a fiam. Bekerült a kórházba, és egy évig volt ott. Ott jöttem rá, hogy mennyire fontos a véradás az emberek éltében. A fiam szerencsére meggyógyult,  viszont én azóta is aktívan részt veszek a Vöröskereszt életében, főleg most, hogy már nyugdíjas vagyok.”

Szabó Sándor

Sándor: „20 éves koromban volt egy motorbalesetem, és a  túléléshez vérre volt szükségem. Megmentették az életemet, és én akkor megfogadtam, hogy ezt meghálálom. A vöröskeresztes munka olyan, hogy kell hozzá valami indíttatás. Valahogy mindenkinek találkozni kell azzal a tudattal, hogy miért is ne segítene, amikor megteheti, és ezzel emberéleteket menthet. Most 61 éves vagyok, és amikor csak lehetett részt vettem a véradásokon.”

A Vöröskereszt munkája azonban nem csak véradások szervezéséből áll, hanem elsősegély oktatásszervezésből és segélyezésből is. Sándor és Nelli több ilyen eseményen részt vett már. Viszont felmerülhet az emberben a kérdés, hogy ha valaki önkéntes, akkor az hogyan egyeztethető össze az ember munkahelyével és magánéletével.

Nelli most már nyugdíjas, de amíg volt munkavállalói jogviszonya addig könnyen megoldotta ezt a kis logisztikát.

„Számomra nem jelentett sohasem nagy megterhelést önkéntesnek lenni. Egy héten talán egy-két órát vesz el a szabadidőmből. Természetesen, ha krízishelyzet van, mint például amikor több autó a hó fogságába rekedt, és mentünk segíteni a bajbajutottaknak, akkor az több idő volt, de megérte minden fáradtságunkat, hisz segíthettünk.”

Sándor még aktívan dolgozik, de úgy gondolja, hogy amire az ember szeretne időt szakítani, arra tud is.

„Az önkéntesség nem jelent 24 órás szolgálatot. Ha szüksége van a Vöröskeresztnek a munkánkra, akkor hívnak minket, és ha tudunk segíteni, akkor megyünk természetesen. A családra és a munkára egyaránt van időnk, nem szoktak annyira besűrűsödni a programok, hogy ne legyen valaki, aki ne tudna kimenni adományt gyűjteni, osztani, vagy véradást szervezni.”

Nagy Éva hozzátette, hogy az önkéntes munka sokrétű és ugyanakkor sokszínű is.

„Tagjaink között mindenféle korosztály megtalálható. Egyrészről ez adja sokszínűségünket is, másrészt a feladatok jellege.

Ez nálunk úgy működik, hogy van egy „keménymag”, akik szinte minden megmozdulásban részt vesznek.

Ehhez csatlakoznak még olyan önkéntesek, akik csak bizonyos évszakokban tudnak jönni, vannak, akik csak gyűjtésekhez vagy csak az adminisztrációban szeretnek besegíteni.

Van olyan önkéntesünk, akivel szinte alig találkozom, mert az otthonához van kötve, de szinte minden nagyobb megmozdulásunkban segítségünkre van, keresgél nekünk a neten, információkat gyűjt és továbbít, stb. Vannak, akiket az adományok gyűjtése, osztása vagy a szervezés tart lendületbe.

Mindenki annyit vállal, amennyi lehetősége van. Mi hálásak vagyunk bármennyi segítségért, legyen az az évi 1-2 órától bármennyi.

A Vöröskereszt önkéntes munkájában részt vesznek változó rendszerességgel munkahelyi kollektívák, baráti körök, iskolai osztályközösségek, szomszédok, ismerősök barátok és azok ismerősei, barátai, rokonai és szomszédjai…”

Miért jó Vöröskeresztes önkéntesnek lenni?

Sándor: „A tudat, az ami jó, hogy segíthettünk másoknak. Ma lehet hogy nekem, holnap neked, honlapután valaki másnak lesz szüksége segítségre. Sose lehet tudni. Fontos, hogy átérezzük, hogy segíteni nem egy elvégzendő feladat, hanem a kötelességünk.”

Nelli: „Segíteni mindig jó. Nekem tetszik ez az élet, a szervezés, az hogy tehetünk másokért, hogy életeket menthetünk akár egy gesztusértékű cselekedettel is. A sikerélmények nagyon jók, amit elérünk, ahogy másoknak meg tudjuk mutatni, hogy mire is képes az összetartás. Önkéntesnek lenni jó, mert úgy fekszik le este az ember, hogy elmondhatja, hogy igen én tettem valamit azért, hogy másoknak jobb legyen.”

Kovács Nelli

Nagy Éva szerint azért jó önkéntesnek lenni,  „a személyes érintettségen túl, mert jól érezzük magunkat együtt, mert jó egy nagy és magasztos célokat megvalósító csapathoz tartozni és mert itt lehetünk egyéniségek, lehetünk mások a többieknél, mert itt kicsit önmagunkat is megvalósíthatjuk, kifejezhetjük és mert JÓ JÓT TENNI úgy, hogy nem várunk érte semmit.

Mert itt semmi sem kötelező, csak az, amit önkéntes segítségként bevállalunk és ehhez elég az adott szavunk.”

Az elmúlt 30-40 év alatt, amiről Nellivel és Sándorral beszélgettünk sok minden változott, viszont a Vöröskereszt alapelvei örök érvényűek: emberiség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség.

Ami változás megfigyelhető, hogy amíg korábban a nagy áruházak a rövid lejáratú termékeket a szolgálat rendelkezésére bocsátották, ez napjainkban már nem nagyon jellemző. A másik probléma, ami megnehezíti a vöröskereszt életét, hogy a cégek részéről egyre kevesebb a céges véradások szervezésének hajlandósága.

A Vöröskereszt számára nagyon fontos lenne, hogy minél több önkéntes vegyen részt az a munkájukban.

Sándor: „Az önkéntesség nem korfüggő. Én már több mint negyven éve vagyok önkéntes, és nem lettem tőle sem több, sem pedig kevesebb. Csak tettem a dolgom, és ha tudtam segítettem. Sajnos folyamatosan abba ütközök bele, hogy a fiatalok nem tudják, hogy mit is csinál a Vöröskereszt, hogy mi a feladata egy önkéntesnek, vagy hogy hogyan tudnának ők segíteni. Nagyon fontos lenne, hogy az emberek nyitottak legyenek és bele lássanak ebbe a rendszerbe, hogy az önkéntes munka nem csak abból áll, hogy nagy áruházakban adományokat gyűjtünk, hanem abból is, hogy véradásokat szervezünk, és elsősegély nyújtásban is tudunk segíteni.

Igazából tőlünk sem volt szép dolog, hogy csak akkor gondoltunk rá, hogy önkéntesek legyünk, amikor személyesen érintettekké váltunk. De azért ha valakit már megérint ez a közeg, akkor könnyebben szánja el magát.”

Kovács Nelli és Szabó Sándor

A személyes érintettség sok embert hozott már közel a Vöröskereszthez, és valószínűleg ez a jövőben is így lesz. Ha valakit megérint ez a közeg, és megtapasztalja, hogy mások segítsége nélkül talán meg is halhatna, akkor talán átértékeli a fontossági sorrendet az életében. Egy önkéntes a szabadidejéből csupán néhány órát kell hogy erre a munkára áldozzon, viszont ez az idő más emberek számára az életet jelentheti.

(Budaörsi Infó)

facebook:

0 Komment