“A 12 pont mindent összefoglal” – Városi megemlékezés a Kossuth szobornál

(Budaörs, 2014. március 15. – Budaörsi Infó) Ma tartotta Budaörs Város Önkormányzata a városi megemlékezést a Kossuth szobornál az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 166. évfordulója alkalmából. Az ünnepi műsort a Budaörsi Fúvószenekar, a Budaörsi Pro Musica Kórus és a Budaörsi Latinovits Színház művészei adták elő.

Wittinghoff Tamást, Budaörs polgármesterét a Budaörsi Infó a megemlékezés után arról kérdezte, hogy mit jelent ma március 15.-e?

“A szabadságot. Ez volt az első és legkiemelkedőbb olyan alkalom, amikor a magyar nép nem csak megtapasztalta, hanem a szabadáság jelentését is megértette. A 12 pont mindent összefoglal, amit érdemes mindig az aktuális helyzetünkkel összevetni hogyha azon gondolkodunk, hogy ma milyen állapotban van a demokrácia vagy a szabadság kérdése.”

Wittinghoff Tamás polgármester ünnepi beszéde:

“Hogy mi történt Pest-Budán 1848. március 15-én, azt a kisiskolások is kívülről fújják. Jóval kevesebbet beszélnek arról, hogyan reagált a fővárosi eseményekre a vidéki Magyarország. A többnapos késéssel eljutott hír országszerte hatalmas lelkesedést váltott ki, és az események mindenütt spontán, de mégis hasonló forgatókönyv szerint zajlottak.

Le a kalapokkal! Szabadságot éneklek! Oly napokat élünk, hogy aki csak 24 óráig elaludná az eseményeket, felébredve nem tudná: józan-é vagy részeg?” – tudósítja a március 16-án Győrben történtekről a Jelenkor című lapot a korabeli újságíró. Majd így folytatja: „Tegnap délután hozák barátink a hírt. Lukács Sándor, a lánglelkű szónok a nagy téren összegyülekezett közönséget tudósítá az eseményekről. Egy pillanat, s a város minden részein örömkiáltások nyilváníták az érzelmeket, ismét egy pillanat, s mindenki nemzeti szalagot tűzött mellére, hogy mutassa érzetét, s a harmadik pillanat ezrenként egyesíté a város minden rendű lakosit a főtéren.”

Egerbe csak március 17-én jutott el a hír. Itt a Pesti Divatlap tudósítása szerint „Blaskovocs alispán és a lelkes agitátor Csiky Sándor szólottak a néphez, magyarázván a 12 pontot, mit a gyűlés közmegegyezéssel és lelkesedéssel magáévá tett, elhatároztatott a nemzetőrség alakítása, s a nemzeti kokárda viselése.”

Nem tudjuk, hogy Budaörsön mi történt azokban a napokban, de minden bizonnyal valami hasonló, mint országszerte. Mindenütt felolvasták és elfogadták a 12 pontot, nemzetőrség alakult, spontán ünneplések kezdődtek, meghonosították a polgár megszólítást, és persze határtalanul optimisták voltak.

Nem véletlenül került a vidéki események középpontjába is a 12 pont. Ez a dokumentum volt az, amely közérthető formában összegezte az azonnali követeléseket, és az eljövendő változások lényegét.

A 12 pont összesűrítve tartalmazta mindazt, amit az európai politikai kultúra az angol polgári forradalomtól, a francia felvilágosodáson és forradalmon keresztül kikristályosított magából. És természetesen azt is, amit ehhez a hazai reformkor nagyjai tettek hozzá.

A márciusi ifjak nagyon is tudatosan az első pontba a sajtó szabadságát foglalták bele. Mert a szabad nyilvánosság az, amely már csírájában felfedi és leleplezi azokat a tendenciákat, amelyek csorbítani kívánják az emberi és polgári jogokat.

Nem csoda, hogy egyetlen diktatórikus hatalom sem tűri el az ilyen sajtót. Ők azt szeretik, ha minden csatornán a saját öndicséretük és hazugságuk ömlik, az újságírók pedig fel sem merik tenni az igazán kényes kérdéseket. Ettől persze azok, akik számára fontos a szabadság eszménye, pontosan értik a hamis szót is, így tanultunk meg a kádár rendszerben a sorok között olvasni…

De ugyanígy a demokrácia és a jólét elengedhetetlen garanciái: a törvény előtti egyenlőség, a korlátozás nélküli tiszta választások, a parlamentnek alárendelt kormány, a független bankrendszer, a közös teherviselés, a mindenkori kiváltságok folyamatos felszámolása, a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása, vagy a szabad versenyen alapuló gazdasági élet.

Ezek a pontok nemcsak magasztos elvek, hanem olyan gyakorlatias követelmények, melyek következetes megtartása egyszerre garantálja a szabadságot és a jólétet.

És ez nem szónoki túlzás. Precíz és cáfolhatatlan statisztikák, no és a hétköznapi tapasztalataink is bizonyítják, hogy amelyik ország demokratikusabb, ott nagyobb a jólét. Ez egy vastörvény, amelyet igyekeznek ugyan elhallgatni olyan országokban, ahol egy szűk elit próbálja megkaparintani a hatalmat a maga hasznára és a többség rovására, de ettől e tény még tény marad.

Magyarországon 1848 óta tudományos kutatások nélkül is tudja mindenki, hogy amint háttérbe szorult a szabadság, a demokrácia és a törvényesség, mindig rosszabb lett a helyzet.

A monarchia idején, a Horthy rendszerben, de a Kádár korszak alatt is az ellenzéki március 15-ei ünnepségek pontosan erre az egyszerű összefüggésre akarták emlékeztetni az éppen hatalmon lévőket: Tartsátok tiszteletben az alapvető jogokat – és ne csak nagy szavakban, hanem a hétköznapi gyakorlatban is.
Bibó István, a 20. század egyik legnagyobb hazai politikai gondolkodója a Kelet-európai kisállamok nyomorúsága című, 1946-ban írt tanulmányában kristály tisztán ír erről:

„Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival.”
Azok körében, akik hatalmukat féltve, állandó veszélyhelyzeteket vizionálnak: „…szabállyá válik mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség „bérenc”-einek, az „áruló”-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése.”

Akik nem hisznek a szabadság és a demokrácia hatékonyságában és eredményességében azok próbálkoznak mindenféle eredetinek kikiáltott harmadik utas, vagy ahogy manapság nevezik, unortodox megoldásokat találni, amelyek leggyakrabban zsákutcáknak bizonyulnak.

Ha valaki kételkedne abban, hogy jólétet csak a demokrácia, a szabadság, no és persze a vállalkozás szabadsága képes biztosítani, az gondolkodjon el Budaörs rendszerváltás utáni történetén.

A demokrácia azonban rendkívül sebezhető és sérülékeny természetű dolog. Nem elegendő jogszabályokba belefoglalni, mert az bizony nem nyújt tökéletes garanciát.

Újabban napi tapasztalatunk, hogy a törvény betűit megtartva, de azt rosszhiszeműen alkalmazva, annak szellemét nem tisztelve, mindent egészen könnyedén ki lehet játszani. De ha ez sem elég, akkor a törvényeket is percek alatt lehet megváltoztatni…

Ezért az igazi garancia nem a törvény betűiben és még csak nem is az intézményekben, hanem bennünk van – vagy pontosabban bennünk kellene, hogy legyen.

Tartós demokrácia csak ott létezik, ahol a többség átérzi annak fontosságát, és áldoz is érte. Mert demokratának lenni nem könnyű. Néha vállalni kell az ütközéseket és a kockázatokat. Időnként egyértelműen oda kell állni valaki vagy valami mellé. Legyen szó egyetlen emberről, vagy akár egy egész ország sérelméről. Amikor Európa majdnem minden politikusa egységesen, egyértelműen és hangosan kiáll a demokratikus jogaiért és a területi épségéért küzdő Ukrajna mellett, az talán még a világ egyik legnagyobb hadseregét is képes megállítani. Lehet, hogy most még csak időlegesen, de a demokraták előbb-utóbb mindig megtalálják a módját, hogy megfékezzék a diktátorokat.

Azért kell ápolnunk 1848 szellemét, mert a magyar nép ekkor tapasztalta meg a saját erejét, a szabadság eszméjét és jelentését. Nekünk sem szabad hagynunk, hogy letérítsenek minket az akkor választott utunkról.

És ha kétségeink volnának e szavak mibenlétéről, idézzük fel Kossuth, az alkotmánytervezethez írt, sorait, ha már megemlékezésünk helyszíne is őt idézi.

“Vezéreszmém: az önkormányzat elve, egyéntől fel az összes államig… Az így szervezett állam szabad, és biztos szabadságában. Az önkormányzat elvén kívül nincs szabadság.” “…én hazám jövendőjét nem a hatalomban, hanem a szabadságban keresem. Beszéljenek erős kormányokról azok, kik a rend ürügye alatt uralomra vágynak… ellene vagyok a központosítás eszméjének, én gyűlölöm a mindenhatósági irányt úgy a törvényhozó, mint a végrehajtó hatalomnál, mert a hatalmat csak a szabadság rovására lehet összpontosítani.

Kossuth ezen gondolatai jegyében kívánok önöknek szép ünnepet.”