Az új büntetés-végrehajtási kódex – Cél a visszaesés megkadályozása

Az új büntetés-végrehajtási (bv) kódex az átfogó igazságügyi reform részeként pragmatikus módon korszerűsíti és törvényi szinten szabályozza a jogterületet – derül ki a törvényjavaslat indoklásából, melynek egyik fontos célkitűzése a fogvatartottak egyéniesített kezelése, visszavezetése a társadalomba és a visszaesők számának csökkentése. A javaslat ugyanakkor tartalmazza azt is, hogy egyes erőszakos bűncselekmények – például a nemi erkölcs elleniek – sértettjei értesítést kaphatnak arról, ha bántalmazójuk szabadlábon van.  

A törvényjavaslat ennek érdekében “progresszív szemléleten alapuló és az individualizált igényekhez igazodó Kockázatelemzési és Kezelési Rendszert” honosít meg a bv-ban, amely a jogalkotó reményei szerint elősegíti a reintegrációs cél megvalósulását és a visszaesések számának csökkenését.

A feladat végrehajtása érdekében a törvény létrehozza a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet, amely “hatékonyan szolgálja az egyéniesítést mint a szabadságvesztés végrehajtását meghatározó alapértéket” – olvasható a javaslat indoklásában.

Az intézetben kell elhelyezni a másfél évnél hosszabb szabadságvesztésre ítélt személyt, ha várható szabadulásáig több mint egy év van hátra. Az elítélt az intézetben 30-60 napig tartózkodik.

A javaslatban nagy szerepet kap az egyéniesítés, és a társadalomba való visszailleszkedés elősegítése mellett az elítéltek hatékonyabb oktatása és foglalkoztatása, a szabadulás utáni jogkövető életmód kialakításához szükséges feltételek biztosítása, valamint az önellátó bv kialakítása.

Az elítélt szabadulásra felkészítését a várható időpont előtt egy évig terjedő szabadságvesztés esetén két hónappal, tíz évnél hosszabb szabadságvesztés esetén két évvel kell megkezdeni. Azt az elítéltet, akit vétség miatt legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek, kérelmére társadalmi kötődés programba kell helyezni, melynek célja a befogadó környezet biztosítása, a korábbi munkahelyre történő visszahelyezés elősegítése, és a lakhatás elősegítése.

Az utógondozás célja, hogy az elítélt kérelmére szabadulása után segítséget nyújtson a társadalomba beilleszkedéshez legfeljebb egy éven keresztül.

A javaslat részletesen szabályozza a munkáltatást, melynek szervezése során törekedni kell a bv önellátóvá és részben önfenntartóvá tételére.

A sportrendezvények látogatásától való eltiltás végrehajtását a sportrendészeti nyilvántartás alapján a rendőrség ellenőrzi.

A tizennegyedik életévét be nem töltött javítóintézeti fiatalkorúval szemben kizárólag korlátozott testi kényszer – lefogás, megfogás – alkalmazható.

A javaslat kimondja, hogy a bv-ben a jogkorlátozás során az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kell alkalmazni. Az elítélt közvetlenül fordulhat az alapvető jogok biztosához, valamint más jogvédő szervezetekhez.

A javaslat tartalmazza azt is, hogy az élet, a testi épség és az egészség elleni szándékos, ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények és a nemi élet szabadsága, nemi erkölcs elleni bűncselekmények sértettjét kérelmére értesíteni kell az elítélt végleges vagy feltételes szabadon bocsátásáról, büntetésének félbeszakításáról, szökéséről.

Az ilyen kérelmet a büntető ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell benyújtani, a hatóságok pedig biztosítják, hogy a sértett adatai ne jussanak az elítélt tudomására.

Pénzbüntetés halasztása és részletfizetése engedélyezhető, ha az elítélt valószínűsíti, hogy azonnali vagy egy összegben való megfizetése magának, vagy tartásra szoruló hozzátartozójának a büntetés célján túlmenő jelentős anyagi nehézséget okozna, és megalapozottan feltehető, hogy az elítélt a meghosszabbított határidőben fizetési kötelezettségének pontosan eleget tesz.

Az elítélt véleményének nyilvánosságra hozatala számos okból korlátozható például a bűnöző életmód népszerűsítésének, vagy a bűncselekménnyel kapcsolatos vélemény nyilvánosságra hozatalából eredő vagyoni előnynek a megakadályozása érdekében. Erről a bv országos parancsnoka dönt indokolt határozatban.

Ha szülésre szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, és az együttes elhelyezést kizáró ok nem áll fenn, a gyermeket egy éves koráig az anyjával együtt kell elhelyezni.

A dolgozó elítélt munkadíjából köteles a tartására fordított költséghez hozzájárulni, abból a hozzájárulás összegét és a szabadulás idejére tartalékolandó összeget közvetlenül le kell vonni.

A tartási költségekhez való hozzájárulás összegét az országos parancsnok határozza meg, az elítélt keresményének és rendszeres pénzellátásának egy részét a szabadulása idejére kell tartalékolni. (…)

Az anyag vége változatlan.

facebook:

0 Komment