Nagymama meséi

Magyarország régóta rajta van a gyermekmesék világtérképén, hiszen olyan nagyszerű szerzők, mint Benedek Elek, Csukás István – hogy csak a leghíresebbeket nevezzük meg – ércnél is maradandóbbat alkottak a témában. De az elmúlt szűk évtizedben valóságos nagyhatalommá vált kicsiny országunk, mióta megkönnyebbült a könyvkiadás, és az unokáktól körbehemzsegett nagypapák és nagymamák, friss édesanyák és fantáziadús, lelkes fiatal tollforgatók szinte megrohanták irományaikkal a magyar kiadókat, mindenki, s főleg a mesekedvelő kisgyermekek legnagyobb örömére. A kínálat bő változatosságot, tematikus differenciálódást és még több fabulát tartogat a mindenkori szülőnek, ki fáradtan, de annál lelkesebben áll neki a nap utolsó szolgálatának, az esti mese felolvasásának, hiszen a gyermekek egészséges fejlődésének alapvető szükséglete a fantáziájuk dolgoztatása, az elégedettség érzülete, és persze, a jó alvás…

Dr. Kapocsi Judit szintén az unokák gyűrűjétől övezve fogott neki megtörtént események alapján a Nagymama meséi kötetének. Megkapunk belőle mindent, ami fundamentuma a mese műfajának: fantáziadús történeteket, nevelő célzatú példázatokat, párhuzamosságot a főhősök és a valós szereplőkről mintázott kisgyermekek között, a jó felé vezető út iránymutatásait, ami a boldogság előfeltétele a gyermekek előtt álló későbbi teljes, felnőtt élethez. Meg néha sokkal többet is, ami nem illik a mese atmoszférájába; hiszen a műfajnak megvannak az írt és íratlan szabályai, amik megkülönböztetik a gyermekmesét az anekdota műfajától, illetve a rémmesét az altatótól. Kapocsi Judit jó úton halad a meseíró titulus megszerzése felé is, de ahhoz szüksége lesz még pár kötetnyi praxisra.

Bármennyire is csodálatosak a leírások a kötetben, a mindennapi, de éppen ezért szívhez szóló gyermeki események, nem érezni sokszor bennük azt, hogy az érintetteken kívül máshoz is szólnának a tanulságok. Túlságosan személyes, a szerző családjának szűk köréből csak néha kacsint ki egy-egy üzenet a kívülállókhoz. És hát ugye, mindenkinek, kit a sors gyermekekkel és unokákkal áldott meg, rendelkezik szívélyes történetekkel velük kapcsolatban; de ez még nem indok arra, hogy ne legyünk kíváncsiak a másikéra is.

A húsz rövid történetnek csupán elenyésző része mese, a többi tisztes, és igen kedves anekdota, személyes történet meseszerű interpretálása. A főszereplő unokák akkor is az olvasó szívéhez gyógyulnak, ha nem is kapunk róluk kellő leírást, és csak a cselekedeteikből következtethetünk arra, hogy ők is szeretni való kölkök a maguk hibáival és naivságukkal együtt.

De jaj annak a szerzőnek, akinek ez úton állít emléket a szeretett unokák gyermeki esendőségéről, mert amikor azok felnőnek, még cserébe  humoreszk-gyűjteménybe foglalják a már korosodó nagyszülő második gyermekkorát!

Adams

Nagymama meséi

facebook:

0 Komment