Játék az életrajzzal

Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok.
Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem.
És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.

Karinthy Frigyes

Az új igazgatói nomenklatúrával nemrég felállt Budaörsi Latinovits Színház első három bemutatójának a legkomolyabb darabját október 19-én izzították be, Max Frisch svájci drámaíró tollából származó Játék az életrajzzal címen. Míg A kaktusz virága zenés vígjáték műfajban, az R & L, avagy a mágusok birodalma mondjuk úgy, ifjúságiban tevékenykedik, addig a helvét eredetű a tragikomédiát kísérti.

Kísérti, mivel ez az a műfaj, amit igencsak nehéz megérteni; mivel maga az összetett szava is oximoron: két ellentétes értékrend, úgymint a drámai komolyság és a könnyed szórakoztatás keveredik egymással, de sosem homogenizálódik, akár az olaj és az ecet. Sírva nevetni lehet, de felváltva kacagni és elszomorodni aligha.

Sztárek Andrea, Mészáros Piroska, Mezei Léda, Csányi Dávid, Ilyés Róbert, Lazók Mátyás

A rendező és dramaturg éppen ezért felhasználva a szerző építészmérnöki múltjának szellemiségét, megpróbálta ellenállás nélkül feldolgozható struktúrába építeni a komoly eszmei tartalommal, már-már filozófiai szintre emelt mondanivalóval bíró történet humor-potenciáit. A második felvonásban már senki sem kockáztat a szecesszió mezsgyéjére lépni, ezért a szellemesség felbukkanása az első részben történik öntudatosan, és kórházi ágyon ül; de az igencsak régmúlt időket idéző clown szerepkör is felbukkan egy házvezetőnő alakjában.

Mi más is lehet egy tragédia magva, mint maga a párkapcsolat? Ez esetben egy házasság megszokott hátulütői, úgymint a kezdeti szenvedély kifáradása, a bizalmatlanság szárba szökkenése, az időben elkopó figyelmesség. De a darab ideje igencsak plasztikus, hiszen alternatívák kusza halmaza adja a tér-időt, ahol megadatott mindkét félnek, hogy ott kezdje elölről az életrajzát, ahol neki éppen tetszik. És itt van a kutya elásva: minden újrakezdésnél választásra vagyunk kényszerítve, hogy eltérünk-e a már megtörténttől, vagy megváltoztatjuk a magatartásunk formáját, amely az előbbibe vonszolt. De sosem vagyunk rá eléggé felkészültek.

Szalay Marianna, Ilyés Róbert

Van-e az életrajznak kötelező ereje? Ami számunkra jelentéktelen eseménynek tűnt, másnak sorsfordító cselekedet lehetett. Nem egyedül élünk a világban, és az életszálak összefonódnak, még ha a választás személyes dolog is, a szoros szálak okán akár az egész világ menetét is megváltoztathatja. A pillangó-effektus kikacsint, nem is szükséges elismert filozófusokat szajkózni ennek igazolásához. Ludwig Wittgenstein mindenesetre kikérné magának, hogy neve csupán azért hangozzon el egy színdarabban, hogy valódiság érzést adjon a nézőnek, vagyis mihamarabb veszítse el a nézői öntudatát. De a bölcseleti túltengés, mint a pipázás megjelenítése a szerző kedvteléseinek ártatlan nyoma. A rendszeres dohányzás a színpadon pedig a rosszmájúság tanácsát neveli ki, miszerint a nemzeti dohánybolt karikás logója nyugodtan kivirágozhatna a darabot ajánló prospektusokon.

Mezei Léda, Szalay Marianna, Csányi Dávid, Bregyán Péter, Páder Petra, Lazók Mátyás, Schruff Milán

A darab szinte organikus eleme a negyedik fal áttörése, vagyis a szereplők kitekintése a színpadról a nézőtér felé, amiben egy beépített színész aktívan kiveszi a részét. Ez a figura a történet mágusa, hiszen mint egy rendező vagy jegyző, általa válhat valóra a szereplők térben és időben való fesztelen utazása. Ezt-már-ismerjük-érzés támadhat a veterán színházba járónál, hiszen Goethe Faustja, mint előkép, vagy a magyar szívünkhöz közelibb Madách Luciferje jóval mélyebben kiaknázta a karakterben rejlő potenciálokat. A sors megváltoztathatatlanságának dilemmája szintén megbicsaklik az eredetiség kavicsán, hiszen jóval korábbi szerzőnél is megjelent már, például H.G. Wells időgépe szintén e témakör köré épült. Mindazonáltal Max Frisch egyik utolsó, szinte ismeretlen drámája nemcsak, hogy nem kavics, hanem egyenesen aranyrög.

A Játék az életrajzzal tipikusan az a fajta mű, amely nem igényel emberfeletti teljesítményt a díszlettervezőktől, éppen ezért sokat igényel a színészektől, hogy a legkevesebb tárggyal a legnagyobb élményt nyújtsák, amit hibátlanul foganatosítanak. Mivel ezt teljes mértékben abszolválják, minden egyes résztvevőt körüllengi a profizmus aurája, ami egyáltalán nem magától értetődő a művészvilágban, ahogy sokan hiszik. Mindenesetre Budaörs hálás lehet, hogy ismét minőségi előadással kényeztetik a színpadát, és Mezei Léda személyében egy ismerős színművészt láthat, aki Tamási Áron Énekesmadarában már tavaly is bizonyította rátermettségét. A ’nyelveken szólás’-ra azonban most is érdemes felkészülni, hiszen ebben a darabban sem mindig magyarul csendülnek fel a dialógusok, akár az R & L, avagy a mágusok birodalmában.

Adams

facebook:

0 Komment