R & L, Avagy a Mágusok Birodalma

(Budaörs – 2013. október 14., Budaörsi Infó) Nagy, de annál nemesebb fába vágta a fejszéjét a Latinovits Színház igazgatósága, amikor eldöntötte, hogy a budaörsi színházba már-már befásult felszínes szórakoztatást felváltja a pedagógiai jellegű, művelődést nyújtó előadásokkal. Puskin, az orosz romantika legzseniálisabb írója tollából származó történet (Ruszlán és Ludmilla) posztmodern aktualizálása mindehhez kellő alapot biztosít.

Szegény költő, ha az előadásra feltámadna, nem ismerne rá a szerzeményére, ami egyáltalán nem csoda, hiszen Almási-Tóth András feldolgozása az online játék atmoszférájába helyezte a történetet, ahol a virtuális élet egyenrangúvá válik a realitással. Az internet korszakának eme címerállata nagyon is ismerős lehet kicsinek és nagynak, hiszen a mai fiatalság szocializációja sajnos egyre inkább a számítógép előtt folyik, s e tekintetben kritikai felhangokra is lehetőség nyílik, ha szatíraként tekintünk a műsorra.

Nagy Dániel Viktor, Mertz Tibor

Az előadás beharangozója éppen ezért enyhén sántít, hiszen a ’kalandjáték 10 éves kortól’ szlogent a futva olvasó ’10 éveseknek’-ként értelmezi, és apró gyermekeket is magával visz az előadásra, ahol a szakzsargonok felcsendülése (avatár, update, regisztráció, online, stb.) aligha mond valamit a gyerkőcöknek; még…

A kockulás – vagyis az életmódszerű képernyőbambulás – igen is közvetlen és aktuális viselkedés, aminek színrevitele igen csak időszerű. Éppen ezért az L & R, avagy Mágusok Birodalma a korszerűség súlyával nehezedik mind a nézőre, mind a rendezőre.

Íme, egy kis ízelítő az előadásról:

Habár a szem szárazon marad, a díszlet és a színpad ’cseppet sem’; ugyanis szerepet kapott a harsány festék is a darabban, amiből bőven jut az előadókra és a falakra egyaránt. Az uralkodó szín ugyanis a fehér, az orosz hómezőket idéző unalmas sivárság valójában tudatos és ötletes: kellő kontrasztot biztosít a festékfröccsöknek, illetve szimbolizálják a virtuális játék-életmód egyöntetű semmitmondását a kívülállóknak.

Imai Ayane, Nagy Dániel Viktor

A virtuális játék világa kimeríti a posztmodernitás fogalmi kereteit, hiszen semmi sem biztos állapot egy folyamatosan fejlesztés alatt lévő programban, az alfa és ómega maga számítástechnológia, amely mindent ural a virtuális valóságban, és ez a játék (szoftver) is csupán csak egy a sok közül, se vége, se eleje, csak a folyamat biztos. A Mágusok Birodalma, „ahol minden igaz, de semmi sem az”, szintén egy önkényesen választott virtuális valóság, ahol a mesterséges profilok, az avatárok a hús-vér felhasználójuknak kivetített mása, azonos értékrenddel, csupán csak más lehetőségekkel. „Avatár is én vagyok, csak valahol máshol!”, hangzik a döcögő identitása a felhasználónak, miközben jellemez vele lassan egy teljes generációt.

Hol máshol vetődne fel a szerelmi szál ebben a történetben mint a világhálón?

Ha van valami nemzetközi, régiesen szólva internacionális hely a mai világunkban, akkor az internet bizony az; a cipangói avatár-lány mindenképpen finesznek minősül, mert kiválóan jellemzi ezt a helyzetet. Zseniális húzás a három gráciaként üzemelő karakterek más-más nemzetiségi nyelven való megszólalása is, még ha az eredeti Glinka operából is idéznek. A Basic English is létjogosult. Japán, orosz, angol, finn szavak röpködnek, miközben elmosódik a nyelviség határa, hiszen az interneten mindenki érti – vagyis sejti – mit mond a másik.  Sajnos ennek is a nézőtéri kisgyermekek látják kárát, de majd felüdülnek, amikor az előadás végén, kint az udvaron maguk fröcskölhetnek festéket egy erre a célra felállított falra!

Nagy Dániel Viktor, Horváth Illés, Poroszlay Kristóf

A játékmánia olyannyira elhatalmasodik, hogy lassan összekeveredik a valóság és a virtualitás, áll a prospektuson. A két valóság közötti határvonal nagyon is jól kivehető a színészek mozgásából, bár ehhez megelőlegezett online játék tapasztalat szükségeltetik. Mégis áttöredezik ez a fal a három grácia jóvoltából, habár ki tudja, szándékosan-e, vagy sem, mindazonáltal ügyes húzás ez a dramaturg részéről. Meg aztán kultfilm-érzület is támadhat a nézőben a fehér környezet és egy programkarakter-figura atyáskodó kombinációjából – emlékszik még valaki a Mátrix Építészére? –, csak most minden egyes szót megérthetünk, ami ugyebár emel a hangulaton.

Ezek után láthatunk még gyűrűből ecsetet (mint fából vaskarikát), az avatár-romantika epidémiáját, Rasputin hatású gonosz törpét, Excalibur eseményt, és akkora dekoltázsokat, amelyekben hajótörést lehet szenvedni. Minden adva van, hogy boldog-boldogtalan megtekintse az előadást, hogy utána egyöntetű jó kedvvel, és szellemi jóltápláltsággal járuljon a tapsviharhoz.

A színészi játék meggyőző, sőt, egyenesen szuggesztív. Az első pillanatoktól kezdve magával ragadja, elvarázsolja a nézőt, aki öntudatlanul is a színház ’virtuális világába’ kerül. Hű az előadás a színház névadójához, aki egymaga képes volt karizmatikus előadásával mindezt elérni még abban az időben, amikor még nem létezett online játék.

A bemutató előadás történt 2013. október 13-án.

Gheorghita Orsolya, Vincze Klára, Poroszlay Kristóf, Horváth Illés, Yoshida Makiko

További előadások: 2013. október 20., 22., 27.

Adams

facebook:

0 Komment