Önéheztetés és falásrohamok

A két jellemző evészavar között egyre több új fordul elő, színesítve e különös pszichiátriai tünetegyüttes palettáját. Nem véletlen, hogy manapság mind többen foglalkoznak az evészavarokhoz kapcsolódó panaszokkal, és szinte gomba módra szaporodnak a magukat gasztropszichológusnak nevező “szakértők.”

– A divatos elnevezés valójában a fantázia szüleménye – mondja Babusa Bernadett pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatója -, hivatalosan nincs ilyen képzés, ilyen szakma sem. Viszont vannak olyan pszichológusok, akik a különféle evészavarokkal foglalkoznak.

Az evés szinte mindenki számára központi kérdés: elemi szükségletünk kielégítését szolgálja. Hogy mit, mennyit és mikor eszünk, az sok körülménytől függ, és kétségtelen, hogy lelki folyamatok is befolyásolják.

Amikor a pszichológusok úgynevezett pszichológiai éhségről beszélnek, olyan hiányzó ingerekre gondolnak, amelyeket az evészavarral küszködő az ízekkel, az étel mennyiségével igyekszik pótolni.

A pszichológiai éhségnek legtöbbször összetett, mély okai vannak: kapcsolathiány, csökkent önbizalom, sikertelenség, testképzavar, cselekvéshiány.

Két klasszikus fajta

– Az evészavaroknak leginkább két klasszikus fajtája ismert, és ma is a leggyakoribb: az anorexia és bulimia – fejti ki Babusa Bernadett.

– Ezek kezdetben a női páciensekre voltak leginkább jellemzőek, de egyre inkább érinti már a férfiakat is. Megszűnőben van a női evészavarok túlsúlya, mivel a féri testideálra is a nőkéhez hasonló divatirányzatok hatnak. A férfi anorexia, amelyet manorexiának neveznek, határozottan terjed. A két tipikus evészavar mellett azonban egyre újabbak jelennek meg. Ilyen például az izomdiszmorfia, ami az anorexia ellentéte, jellemzően a férfiak testképzavara. Középpontjában az izomerősítés áll, az izmok növelése konditermekben vagy szteroidok használata mellett.

Az evészavarnak egy meglehetősen szélsőséges megnyilvánulása az ortorexia, az élelmiszereknek olyan módon történő megválogatása, hogy csak abszolút egészséges vagy annak tartott, annak vélt táplálék jusson a szervezetbe. De beszélhetünk a testzsírfóbiáról, amikor valaki túl zsírosnak találja magát, és mindent elkövet teste “szálkásításáért”. A purgáló zavar fő ismertetőjele pedig a falásrohamok nélküli öntisztító, purgáló viselkedés, például a drasztikus önhánytatás.

Talán érdemes megemlíteni a manapság gyakran szóba kerülő falászavart, amely fennállhat egész napon át, de előfordul, hogy az éjszakai evésre korlátozódik. A notórius éjszakai evők között olyanok is akadnak – igaz nem túl nagy számban -, akik reggel nem emlékeznek arra, hogy kiürítették a hűtőt. A falászavar nem új jelenség, és nem is csak rossz szokás, már évekkel ezelőtt felismerték és leírták, de mára olyan mértékben terjedt el, hogy a hírek szerint 2013-tól pszichiátriai betegségnek nyilvánítják hivatalosan is. Az éjszakai evést legtöbben stresszoldásként alkalmazzák.

Tájékoztatása szerint új jelenség a stresszorexia, amely főként vezető beosztású, ambiciózus gyermekes anyákat érint, akik arra hivatkozva, hogy napközben nem érnek rá enni, egész nap nem vesznek magukhoz táplálékot. Az anorexiával ellentétben itt nem szándékos fogyásról és testképzavarról van szó, ők egész egyszerűen csak “nem érnek rá enni”, mindemellett pedig a stressz étvágycsökkentő hatással van a szervezetre.

A pszichoterápiák alkalmazása nélkülözhetetlen

– Az evészavarokról szakmai körökben is sok vita folyik, sokféle nézet lát napvilágot. Betegség vagy olyan tünetegyüttes, amely mögött lelki okok is meghúzódnak?

– Mindenképpen multifaktorális tényezőkről van szó, hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezőkről – húzza alá a pszichológus. – Az evészavarok kezeléséhez szakember segítségét kell kérni. Sajnos ritka a spontán gyógyulás.

Csakhogy ezen a területen sok a kellő végzettséggel nem rendelkező “lelki kuruzsló”, olyanok, akik “jó tanácsokkal” látják el a gyanútlan pácienseket. Az önjelölt pszichoterapeuták sok gondot okoznak a pszichiátriai ellátó rendszernek és a pácienseknek is.

Századunk, a fogyasztói társadalom térhódítása és hibás üzenetei révén nagyban elősegíti az evészavarok kialakulását és terjedését. A fogyasztás kultúrája eltorzult. Ma az emberek zöme nem tudja, hogy mit jelent jól enni. A reklámok, kampányok diktálta kulináris körhintára könnyen felülnek, örülnek a főző fesztiváloknak, a torkos csütörtököknek, a svédasztalos terülj-terülj asztaloknak, amelyek nyilvánvalóan nem a szervezet biológiailag szükséges étel minőségét és mennyiségét képviselik.

– A szervezet pontosan tudja, hogy mire van szükségünk, de a testi, pszichológiai és társadalmi tényezők ezt az ösztönös tudást gyakran felülírják és eltorzítják – erősíti meg a magatartáskutató. – Az evészavarok során megmutatkozó túlzott evés vagy éppen nem evés mindig csak a tünet, és nem a probléma maga. A probléma mindig mögötte van, amit csak hozzáértő szakember képes orvosolni.

Az evészavarok súlyos pszichoszomatikus zavarok, kezelésük komplex terápiás tervet igényel. Ma már elfogadott ténynek számít, hogy a pszichoterápiák alkalmazása nélkülözhetetlen az evészavarok kezelésében. Gyakran alkalmazzák ezeket önállóan, de gyógyszerekkel is kombinálhatók. A kezelésben, illetve abban, hogy a betegek minél hamarabb szakszerű segítséget kapjanak, sokszor nagy szerepük van a beteg hozzátartozóinak.

facebook:

0 Komment