Holokauszt-emléknap – Szita Szabolcs: az emberiség szégyenére emlékeztetni kell

Auschwitz-Birkenaura, az emberiség, a művelt Európa szégyenére emlékeztetni kell, és küzdeni kell a felejtés ellen, hogy elmondhassuk: reménykedünk a jóban, az építésben és a békés alkotásban – mondta Szita Szabolcs, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója pénteken Budapesten, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján.

A megemlékezésen rámutatott: a felejtés elkerülése érdekében kiállításokat, emléküléseket kell rendezni. Akik emlékeznek “a régi szörnyű vagonokra, embertársainkra, akiket rajtuk a gázhalálba és kényszermunkára szállítottak”, azoknak pedig kötelességük, hogy “felemeljék szavukat mindenféle új vagon ellen”, és hogy bízzanak abban: “egyszer mégiscsak észre tér az ember”, és “nem akarja majd szomszédját, lakótársát megalázni, vagonokba zsúfolni, éheztetni, megsemmisíteni” – fogalmazott.

A Holokauszt Emlékközpont és az Élet Menete Alapítvány rendezvényén Szita Szabolcs kiemelte: ezen a napon “hatmillió zsidó áldozatra, köztük hatszázezer legyilkolt honfitársunkra emlékezünk. A múltat, az értelmetlen gyűlöletben, az embertelen zsidótörvényekben fogant pusztítást idézzük fel.”

Utalt rá, hogy a vagon “a náci korszak egyik jelképe lett”, amely “szörnyűbb, mint a börtön”, s ahol hetven ember volt összezsúfolva, nem volt víz és élelem, “csak zárt ablak, leláncolt, lelakatolt ajtó, bűzös vödör, levegőtlenség. Öregek imája, hörgése, gyerekek sírása.”

Mint mondta, a vagon “az embertelenség, a megalázottság, a halál szimbóluma”, és “azoké az embereké, akik mindezt kitalálták, megszervezték és bevégezték”. Hozzátette: a második világháború után “a földkerekségen szinte egyetlen napig sem volt béke, fegyvernyugvás. Továbbra is voltak vagonok; igaziak és jelképesek. Álló és mozgó vesztőhelyek, voltak gyűlölködések, gyilkos indulatok.”

Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete beszédében hangsúlyozta: “azért gyűltünk össze, hogy (…) kifejezzük mindannyiunk elkötelezettségét (…) a demokrácia, a szabadság, az egyenlőség és az élet szentsége mellett”.

Kifejezésre juttatta, hogy “a holokauszttagadás egyre elterjedtebb a világon”; kétségbe vonják a szörnyű cselekedeteket, és “megfosztják az áldozatokat, a gyermekeiket, unokáikat a mély fájdalomhoz való joguktól”. Ez nemcsak az áldozatok emlékének megszentségtelenítése, hanem ezáltal a világot is megfosztják attól, hogy a tanulságot levonva tanuljanak a holokauszt borzalmaiból – állapította meg.

Az antiszemitizmus jelenségével kapcsolatban a nagykövet megjegyezte: a zsidósággal szembeni előítéletekre, közhelyekre és mély tudatlanságra épül. Izrael állama továbbra is célpontja “a visszataszító antiszemita támadásoknak azon országokban is, amelyek tanúi voltak a náci uralom borzalmainak” – tette hozzá.

Mint mondta, az új antiszemitizmusra a válasz többek között Izrael és a világszerte megtalálható zsidó hitközségek közötti kapcsolat megerősítése. Úgy fogalmazott: Izrael a biztosíték arra, hogy a zsidó emberek, bárhol is éljenek a világon, védettek legyenek “az ordas eszmék ellen”.

Ilan Mor emlékeztetett arra: hetven éve a zsidóság kiszolgáltatott volt, ma azonban nincsenek olyan “ordas erők”, amelyek a zsidó nép elpusztítására törekednek, továbbá a zsidó emberek “elszántan képesek az önvédelemre”.

Az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun, az emléknap alkalmából levélben köszöntötte a résztvevőket. A Sonja Wintersberger, az ENSZ Bécsi Információs Központjának igazgatója által felolvasott levélben egyebek mellett azt írta: “az ENSZ (…) folytatja a holokauszt örök érvényű tanulságának tanítását. Ezért törekszünk arra, hogy előmozdítsuk a gyermekek jogainak és igényeinek érvényesülését – mindennap és mindenhol.”

Utalt arra, hogy a vészkorszak idején “másfél millió zsidó gyermek halt meg a nácik és támogatóik kínzásainak következtében. Meggyilkoltak nem zsidó gyermekek tízezreit is. Köztük sérülteket ugyanúgy, mint roma és szinti gyerekeket. Mindannyian annak a gyűlölet fűtötte ideológiának az áldozatai lettek, amely őket alsóbbrendűnek minősítette.”

Mint írta, “ezért is idézzük fel ragyogó példaként az olyan nagy humanitáriusok emlékét, mint Raoul Wallenberg, akinek idén ünnepeljük születésének 100. évfordulóját. Ma, amikor mindazokra emlékezünk – fiatalokra és idősebbekre egyaránt -, akik odavesztek a holokauszt során, felszólítok minden nemzetet, hogy fajra, bőrszínre, nemre vagy vallási meggyőződésre való tekintet nélkül védelmezzék a legsebezhetőbbeket.”

A megemlékezést kaddis (Istent dicsőítő, illetve gyászima) és mécsesgyújtás zárta az Áldozatok Emlékfalánál.

A rendezvényen ünnepélyesen megnyitották a Holokauszt Emlékközpont előtti téren az Elhurcolt életek című vándorkiállítást, amely február 26-ig lesz látogatható. A vándorkiállítás, amelynek létrehozója az Élet Menete Alapítvány, egyebek mellett áttekinti a magyarországi zsidóság rövid történetét a középkortól 1920-ig, a zsidótörvényeket és végrehajtásukat, a munkaszolgálat 1939 és 1945 közötti történetét, a jogfosztás, kifosztás és gettósítás, valamint a deportálások történetét, valamint a magyar zsidó emberek Auschwitz-Birkenauban történt legyilkolását.

Az ENSZ-közgyűlés 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává január 27-ét. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza “az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.