Kétféle homokdűnéket fedeztek fel a Titán-hold felszínén

Kétféle homokdűnéket fedezetett fel a Cassini-űrszonda a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titán felszínén, az eredmények új adatokkal szolgálnak az égitest éghajlati és földtani viszonyairól.

A Titán felületének 13 százalékát borítják homokdűnék, az általuk elfoglalt terület meghaladja a 10 millió négyzetkilométert. Bár alakjuk emlékeztet Namíbia, vagy az Arab-félsziget homokdűneire, méretük földi mércével gigantikusnak számít: átlagos szélességük 1-2 kilométer, hosszúk több száz kilométert tesz ki, magasságuk pedig eléri a 100 métert. Ugyanakkor méreteik, eloszlásuk változik attól függően, hogy a hold melyik régiójáról van szó, sokat elárulva arról a környezetről, amelyben kialakultak és növekedtek – olvasható PhysOrg (http://www.physorg.com) tudományos hírportálon.

A Cassini-űrszonda által készített radarfelvételek alapján Alice Le Gall, a NASA korábbi kutatója, aki jelenleg a LATMOS francia légköri és űrmegfigyelési kutatólaboratóriumban dolgozik, kollégáival azt fedezte fel, hogy a Titán dűnéinek alakját e képződmények magassága, valamint a földrajzi szélesség befolyásolja. Minél magasabb egy dűne, annál vékonyabb, s annál nagyobb távolság választja el egy-egy ilyen képződményt egymástól.

Ami a földrajzi szélességet illeti, a homokdűnék jórészt az egyenlítő területére csoportosulnak, amely a déli 30. fok és az északi 30. fokig húzódik. Minél északabbra helyezkednek el a dűnék, annál kevésbé “testesek”, ami a kutatók a Szaturnusz elliptikus pályájával magyarázható.

A Titán a Szaturnusz körül kering, így a holdon az évszakokat a bolygónak a Nap körüli pályája határozza meg. Mivel egy szaturnuszi év körülbelül 30 földi évnek felel meg, a Titánon egy-egy évszak megközelítőleg 7 évig tart. A Szaturnusz kissé elliptikus pályája azt is jelenti, hogy a Titán déli féltekéjén a nyár rövidebb, viszont intenzívebb. E régió ily módon szárazabb, kisebb a talaj nedvességtartalma is, így szárazabbak a homokszemcsék is, amelyeket könnyebben szállítanak a dűnéket “építő” szelek.

“Észak felé haladva a talaj nedvességtartalma nő, a homokszemcsék kevésbé mobilisek, ennek következtében nehezebb a dűneépítés” – hangsúlyozta Alice Le Gall.

Nicolas Altobelli, az Európai Űrügynökség (ESA) Cassini-Huygens projektjének tudósa szerint igen fontos megérteni, miként képződnek a dűnék, mi befolyásolja méreteiket, alakjukat, eloszlásukat, hogy megismerhessék a Titán éghajlatát és földtani viszonyait.

“A Földtől eltérően a Titánon nem szilikátok, hanem fagyott légköri szénhidrogének, mindenekelőtt metán alkotja a homokot. Így a dűnék kutatása fontos adatokkal szolgálhat arról, hogy létezik-e a holdon a földi vízkörforgáshoz hasonlatos ciklus, amelyben a légkör metánutánpótlását a Titán felszínén lévő etán-tavak biztosítják” – magyarázta Nicolas Altobelli.

A Cassini-Huygens az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, az ESA és több európai ország részvételével szervezett űrprogram szondája. 1997. október 15-én indult el Cape Canaveralról, a vállalkozás célja a Szaturnusz környezetének, gyűrűinek vizsgálata és egy leszállóegység, a Huygens eljuttatása a Titán-hold felszínére. Az 5712 kilogrammos űrszonda 366 kilogramm tömegű tudományos műszert, valamint a 320 kilogrammos Huygenst vitte magával. A nagyméretű űrszonda a Vénusz, majd a Föld és a Jupiter gravitációs lendítését kihasználva jutott el a Szaturnusz közelébe 2004 júniusában.