Húszezer magyar fehér bottal – Kutyák a vak emberekért

Próbált már valaki végigmenni egy sötét aluljárón, vagy éjszaka, a lámpa felkapcsolása nélkül kimenni konyhájába meginni egy pohár vizet? Bizony nagyon nehéz lehet pusztán tárgyakat tapogatva eltalálni célunkhoz.

Látó embernek ez szinte felfoghatatlan, pedig van húszezer embertársunk az országban, akiknek minden nap ebben a sötétségben kell élniük, csupán egy fehér bottal a kezükben közlekedve. Egyetlen társuk és segítségük egy speciálisan kiképzett vakvezető kutya lehetne, amire nagyon sokan vágynak. Éppen ezért a közelgő fehér bot napja előtt kereste meg az MTI-Press kérdéseivel Mezősi Tamást, a miskolci székhelyű Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány vezetőjét.
– Mióta és hányan foglalkoznak vakvezető kutyák kiképzésével?
– 2006-ban kezdtük munkánkat. Ettől az időponttól 2011 márciusáig tizennyolc vakvezető kutyát képeztünk ki és adtunk át gazdájuknak. Hat kiképzővel dolgozunk együtt, de jelenleg még nem tudjuk őket teljes munkaidőben foglalkoztatni. Emellett rendkívül fontos a húsznál több önkéntes segítő munkája.
– Milyen ismeretekkel, képességekkel kell rendelkeznie a kiképző személynek?
– A vakvezető kutyák munkája nagyon speciális. A kutya nem kényszerből dolgozik, de nem is jutalomért. Először persze dicsérettel és jutalommal tanítjuk meg neki a helyes technikákat, de aztán magától kell rájönnie, hogy ha nem kerüli ki például elég nagy ívben az oszlopot, akkor azzal bajt okoz a látássérülést imitáló, majd aztán tényleg lefedett szemmel gyakorló kiképzőjének, akit szeret. A kiképzőnek tehát a kutyákon kívül a látássérültek képességeit is jól kell ismernie, és egy kicsit színésznek is kell lennie. Az átadó tanfolyamon közreműködő személynek ezen túlmenően is értenie kell a látássérültek elemi rehabilitációjához. Gyógypedagógusok és diplomás rehabilitációs szakemberek végezhetik eredményesen ezt a munkát.
– Milyen fajták jöhetnek szóba? Hányat tudnak, illetve tudnának évente kiképezni?
– A labrador retriever világszerte és nálunk is a leggyakoribb vakvezető kutya. Emellett elég gyakran képzünk ki golden retrievereket is. A korábban gyakran használt német juhászkutyák kiképzése világszerte visszaszorult. Jelenlegi teljesítményünk évi tizenkét vakvezető kutya, de a kapacitásunk sokkal nagyobb is lehetne. Utalva a kedves mesefilmre azt szoktuk mondani, hogy Magyarországon százegy vakvezető kutya van, pedig évente kellene képezni ennyit. A valós szám egyébként száz és százharminc között lehet, de a kiöregedőben lévő, már alig-alig dolgozó kutyákról nincs hivatalos adat. Alapítványunk ennek a százegy kutyának akár a harmadát is kiképezhetné és eljuttathatná a rászorulókhoz évente, ha találnánk rá elég forrást.
– Milyen kortól érdemes a kiképzésüket elkezdeni?
– Optimális esetben már kölyökkorban megkezdődik a vakvezetőnek szánt kutyák előnevelése, amelyet rendszerint lelkes, odaadó önkéntesek végeznek. Ennek szinte minden részletéről a http://kutyakuldetessel.blog.hu blogbejegyzéseken lehet olvasni. Visszatérve a kérdésre, alapvetően a vakvezető kutyák speciális képzése – az állatok érettségétől függően – egy-másfél éves korban kezdődik és hat-kilenc hónapig tart.
– Mik a velük szemben támasztott fő kritériumok?
– Csak a szűrővizsgálatokon átesett, kifogástalanul egészséges és jól szocializált, gyermekekkel, felnőttekkel, állatokkal egyaránt barátságos, fajtatiszta és szép megjelenésű kutyák kerülhetnek be a programba. A sikeres képzések aránya még így is csak mintegy ötven százalékos. A képzésből néhány hét után kieső, de egyébként jól nevelt kutyáink elhelyezéséről nem nehéz gondoskodnunk, sorban állnak értük az állatbarátok.
– A kutyákkal, főleg az ön által említett fajtákkal rengeteget kell foglakozni, amibe sokan nem is gondolnak bele. Egyszerűen megunják őket, és legszívesebben megszabadulnának tőlük. Van erre példa önöknél?
– Valóban kerülnek hozzánk olyan növendékek is, amelyeket eredetileg a család hobbikutyának szánt, ám később rá kellett jönniük, hogy a labrador és golden retrieverek igazi munkakutyák. Ha nem lehetnek emberi társaságban, akkor találnak maguknak más programot, például szétdúlják a kertet. Amikor pedig már az utolsó tuja is kidőlt, akkor a gazda felhív minket, hogy nem tudnak eleget foglalkozni a kutyával…
– Mi a különleges ezeknek a kutyáknak a kiképzésében?
– A vakvezető kutyák képzése során nem célszerű az a más munkakutyáknál bevett módszer, hogy az eb kennelben lakik, és csak a napi kiképzés időtartamára veszik elő. A vakvezetőknek ugyanis egész nap gazdájuk mellett kell majd lenniük, fegyelmezetten kell viselkedniük munkahelyen, iskolában és bárhol máshol is. Ezt késő lenne a vak gazda mellett begyakorolni, ezért egy kiképző egyidejűleg csak egy-két kutyát tanít, viszont velük tölti az egész napot, ily módon együtt is laknak.
– Hol, milyen körülmények között folyik a kiképzésük?
– Oktatásuk utcákon, áruházakban és egyéb közterületeken, közintézményekben egyaránt zajlik. A kutyáknak mindenhol otthonosan kell tudniuk viselkedni. Szerencsére egy jogszabály 2009 óta egyértelműen lehetővé teszi, hogy a vakvezetők már oktatásuk folyamán is beléphetnek kiképzőjükkel bárhová, akkor is, ha onnan más kutyák egyébként ki vannak tiltva. Természetesen ehhez a kiváltsághoz másik oldalról kiképzőink magas szakmai felkészültsége és alapítványunk teljes anyagi felelőssége kapcsolódik.

    – Van záróvizsga, ahol élethelyzetben kell a tanultakat produkálni?

– A program végén a kiképző lefedett szemmel, vakon kell, hogy vizsgát tegyen az általa képzett kutyával. Önállóan, bármiféle külső segítség nélkül kell tudniuk közlekedni a városban, és ezt videón is dokumentáljuk. Csak az a kutya kezdheti meg a legfontosabb szakaszt, az átadó tanfolyamot, amelyik mellett kiképzője már vakon is biztonságban érezte magát.
– Mit jelent az átadó tanfolyam?
– A képzés legösszetettebb, legbonyolultabb része, amely több hónapig is eltart. Ilyenkor ismeri meg egymást a vak ember és leendő vakvezető kutyája, de ennél sokkal több is történik. Valójában még mindkettőjük számára hátra van a tanulás neheze. Az embernek a kutyaápolástól a takarításon át a kutyakiképzés, a viselkedésformálás alaptechnikájáig és persze a biztonságos közlekedésig rengeteg ismeretet kell elsajátítania, és mindezt vakon! De a kutyának is hatalmas feladatot jelent a leendő gazdájához való igazodás, és annak megértése, hogy gazdája tényleg vak, és össze van kötve a sorsuk. A tanulásnak ezt a részét már nem kutyakiképzők, hanem rehabilitációs szakemberek vezetik, gyakran két szakaszban. Előbb egy rövidebb, intenzív bentlakásos tanfolyamon nálunk, majd az érintett személy lakókörnyezetében, a helyi elemi rehabilitációs központ kollégáinak segítségével. Az átadó tanfolyamot, akárcsak az autóvezetők KRESZ-tanfolyamát, egy jogszabály által előírt közlekedésbiztonsági vizsga zárja le.
– Ezzel lezártnak tekinthető a folyamat?
– Nem, a sikeres vizsgát követően sem szakad meg a kapcsolat, alapítványunk munkatársai a kutya teljes szolgálati idején át segítik a felmerülő problémák megoldását, és szükség esetén gondoskodnak a nyugdíjazásra kerülő vakvezető kutyákról is.
– Tudvalévő, hogy a kutyatartás és a kiképzés idő- és pénzigényes. Hogyan tudják mindezt finanszírozni?
– A teljes folyamat költsége mintegy másfél millió forint. A felszerelések, szűrővizsgálatok sem olcsók, de főként a hatalmas élőmunka igénye teszi ilyen drágává. A legfontosabb bázisunk az a mintegy tízezer fős támogatói kör, amelynek tagjai külön-külön kis összegű, de együtt mégis jelentős adományukkal, illetve egyszázalékos felajánlásukkal járulnak hozzá munkánk sikeréhez. Emellett a nyugat-európai gyakorlatot követjük azzal, hogy vállalati partnereket is keresünk, akik a CSR (a Vállalatok Társadalmi Felelősségvállalása) tevékenységükbe illeszthetik a velünk való együttműködést.
– Az állam vagy valamely állami szerv nyújt-e segítséget a tevékenységükhöz?
– Talán megdöbbentő lehet, hogy a világon sehol nem az állam finanszírozza a vakvezető kutyák kiképzését. Van, ahol részleges támogatást vállalnak, mint például Svájcban, van, ahol csak a szükséges jogszabályi környezetet teremtik meg, mint az Egyesült Államokban. Nálunk sincs ez másként. Állami finanszírozásra nem számíthatunk, viszont az állami fenntartású elemi rehabilitációs központokkal való együttműködésünk nagyon fontos számunkra.
– Hogyan igyekeznek munkájukról és a problémáikról minket, a látó embereket tájékoztatni?
– Az október 15-i, fehér bot napja alkalmából fontosnak tartom, hogy rendezvényeinkről és ismeretterjesztő tevékenységünkről is szót ejtsünk. A vakság az épek számára a legmegdöbbentőbb fogyatékosság. A fehér bottal ingázó vak ember közeledtére a megállóban beszélgető emberek ijedten elnémulnak, a vak ember a zsúfolt utcán is végtelenül egyedül van. Sokkal jobb a helyzete annak, aki vakvezető kutyával közlekedik, bátrabban, segítőkészebben fordulnak hozzá. A vakvezető kutya szinte hidat teremt a vakok és a látók között. Ez küldetést is jelent a vakvezető kutyával közlekedők számára. Segíthetnek a látóknak, hogy legyűrjék saját, vele született irtózatukat a vakságtól, merjék megismerni a vakság okozta nehézségeket, és a helyes segítségnyújtás technikáit. Rendszeresen elmegyünk iskolákba és vállalati meghívásokra egyaránt, hogy a vakvezető kutyák témájával felvezetve a látássérültek, és azon túl is minden fogyatékossági csoporthoz tartozók megértéséért és elfogadásáért küzdhessünk.
– Az önök alapítványa mit tervez a világnap alkalmából?
– Ott leszünk Budapesten, a Hősök terén önkénteseinkkel, és figyelemfelkeltő akcióként 101 léggömböt engedünk a levegőbe. Ezzel kívánjuk felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon mintegy húszezer vak ember él, de közülük alig néhányat segítenek vakvezető kutyák. Pedig mértéktartó becslések szerint is évente legalább erre a 101-re lenne szükség. Szintén ezen a napon mutatjuk majd be az óvodásoknak és kisiskolásoknak készült foglalkoztató füzetünket a vakvezető kutyákról.