Egy falu, amely a békákból él – Napóleon katonáinak öröksége Kárpátalján

Kárpátalján van egy település, Turjaremete (Turji Remeti), amelynek lakói nagyrészt a falu melletti patakból kifogott békák eladásából élnek, és maguk is előszeretettel fogyasztják a kétéltűek húsát. A Perecsenyi járásban található település messze földön híres arról, hogy lakói mesterei a békából készülő ételek elkészítésének. Többségük a békák kifogására és értékesítésére “szakosodott”, két évszázada kedvenc eledelük pedig a rántott békacomb.

A békafogyasztást a franciák honosították meg Turjaremetén a 19. század elején. Írott források szerint 1816-ban a waterlooi csata után a győztes országok úgy döntöttek, hogy a napóleoni hadsereg összes tisztjét – akik újabb lázadást, illetve a királyi dinasztia visszatérése elleni konfliktust szíthattak volna – száműzik Franciaországból. Mivel az osztrák császárság legtávolabbi pontja Kárpátalja volt, ezért Ausztria ode küldte a francia katonákat, akik megkedveltették a helyiekkel a békahúst, és szakszerű elkészítésének a fortélyaira is megtanították őket. A franciáknál nemzeti eledelnek számító rántott és pácolt békacomb Turjaremetén is a lakosság kedvelt csemegéjévé vált, egyetlen család ünnepi asztaláról sem hiányozhat.

A beregszászi Kárpátalja című hetilap szerint Kárpátalján mára egyedül a turjaremeteiek kereskednek békával, miután a Rahó környéki Nagybocskón (Velikij Bicskiv) és a técsői járási Királymezőn (Uszty-Csorna) megszűnt a kereskedelmi célból folytatott békatenyésztés. Ugyanakkor Turjaremetén is attól tartanak, hogy a megnövekedett kereslet miatt a Turja-patakból is eltűnik az ízletes húsú állat.

Ötvenezer béka a hálókban

A turjaremeteiek nemcsak saját célra fogják a békákat, hanem a kétéltűek nagyobb részét jó pénzért értékesítik a faluba érkező felvásárlóknak, akik zömében kijevi éttermekből, bevásárlóközpontokból és Szlovákiából jönnek.

A “békavadászat” márciusban-áprilisban zajlik, és – ahogy a helybeliek mondják – az első zivatarig tart, mert ilyenkor még finom puha a békák húsa, később viszont már kesernyés ízű, ehetetlen. Hálóikat naponta többször is végighúzzák a patak vízében, egy-két óra leforgása alatt akár öt kilogrammnyi békát is zsákmányul ejthetnek, de a párzási időszakban puszta kézzel is foghatók.

A több mint félszáz békából nyerhető egy kilogrammnyi megtisztított combot 200-250 hrivnyáért (5-6 ezer forintért) adják el a felvásárlóknak, míg az ungvári vagy kijevi szupermarketekben már 350-500 hrivnyáért árusítják az ínyencséget. Egy kijevi étterem honlapján a turjaremetei módon elkészített rántott békacomb tizenöt dekagrammnyi adagja ugyanakkor 85 hrivnyába kerül.

A két-három hétig tartó békaidényben a turjaremeteiek fejenként 5-10 ezer hrivnyát is kereshetnek a kétéltűek eladásából. Az ide érkező turistáktól 40-50 hrivnyát kérnek a rántott vagy pácolt békacomb adagjáért. Ezért a falu apraja-nagyja kiveszi részét a jövedelmező üzletből.

A biológusok azonban már kongatják a vészharangot, mivel egy-egy főszezonban közel 50 ezer békát fognak ki, köztük olyan fajokat is, amelyek védettek. Potyis Lajos egyetemi docens, ungvári zoológus véleménye szerint a Turja-patak békaállományának fogyása csak úgy lenne megállítható, ha speciális tenyésztelepeket hoznának létre. Ezt egyelőre nem tervezik Turjaremetén, jóllehet Kárpátalján korábban már működtek ilyen létesítmények.