Esterházy-domborművet lepleztek le Dunaszerdahelyen

Esterházy János-domborművet avattak csütörtökön este, a vértanúk napján a dél-szlovákiai Dunaszerdahelyen.

A dombormű Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész munkája, akinek Dunaszerdahelyen több történelmi vonatkozású szobra is látható. Az alkotást, amelynek költségeit közadakozásból fedezték, Dunaszerdahely központjában a Városi Művelődési Központ melletti épület falán helyezték el. Az ünnepséget a Pázmáneum Polgári Társulás és az Esterházy János Társulás szervezte.

Az Esterházy-dombormű leleplezése előtt Duray Miklós egyetemi tanár, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) volt alelnöke mondott ünnepi beszédet a szép számban megjelentek előtt. Duray méltatta Esterházy életét és munkásságát; hangsúlyozta, hogy Esterházy életműve példaértékű, s mához szóló üzenete van.

A több órás ünnepi műsor utolsó pontjaként a helyi Vermes-villában Siposhegyi Péter Hantjával sem takar című, Esterházy János gróf életéről készült monodrámáját mutatták be Boráros Imre előadásában. Az előadás előtt Csáky Pál, az MKP országos vezetőségének tagja mondott ünnepi köszöntőt.

A Pázmáneum Társulás gyűjtést szervezett, ebből a pénzből készült el az Esterházy-dombormű. A kiemelt támogatók között volt mások mellett a Pázmány-család, Fenes Iván, Bős község önkormányzata, a Kántor K.K.C. Kft., Fekete György, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke.

A felvidéki magyar közösség egykori politikai vezetője az idén már két emlékművet is kapott Szlovákiában. A Nyitrához közeli Nyitraújlakon, Esterházy szülőfalujában a helyi katolikus templomban márciusban egy háromnyelvű – magyar-szlovák-lengyel – emléktáblát lepleztek le tiszteletére, míg nem sokkal később Kassán Esterházy-mellszobrot avattak fel.

Esterházy János a két világháború közti Csehszlovákia legjelentősebb magyar politikusa volt. Bár a második világháború alatti szlovák parlamentben ő volt az egyetlen képviselő, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott, a háború után előbb kiadták a szovjet titkosszolgálatoknak, majd a szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. A szovjet hatóságok 1949-ben visszaadták Esterházyt a csehszlovákoknak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglani büntetést kapott. Csehszlovákia több börtönében raboskodott, majd 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében meghalt. A börtönparancsnok nem adta ki hamvait a családnak.

Szlovákia és Csehország máig nem rehabilitálta Esterházyt, s mindkét országban hivatalosan továbbra is háborús bűnösként tartják nyilván. Esterházy személyisége éles magyar-szlovák viták tárgya.