Október 6. – Megemlékezések a nemzeti gyásznapon

Budapesten és országszerte is megemlékezéseket tartanak október 6-án, az aradi vértanúk napján, amelyet 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánított a kormány.

A Parlament előtti Kossuth Lajos téren 8 órakor félárbocra engedik a nemzeti lobogót; a tiszteletadáson  részt vesz Schmitt Pál köztársasági elnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára és Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára.

Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a Fiumei úti nemzeti sírkertben emlékezik meg, és helyez el koszorút a Batthyány-mauzóleumnál.

A fővárosban több kerületben, így a II. és a IV. kerületben is megemlékezéseket tartanak az önkormányzatok, a XXII. kerületben a Baross Gábor Telepi Polgári Kör tart rendezvényt.

Országszerte több városban lesznek hivatalos programok; koszorúzást és megemlékezést tartanak Kecskeméten, Nagykanizsán, Lőkösházán, Hévízen, Szentendrén, Salgótarjánban, Keszthelyen, Miskolcon, Veszprémben és Kaposváron is.

A szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét.

Batthyányt még 1849 januárjában tartóztatták le, s végül az olmützi törvényszék ítélte – felsőbb utasításra – kötél általi halálra. Esetében a bíróság a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozott, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. Haynau október 5-én erősítette meg az ítéletet.

Aradon 13 tábornokot és egy ezredest szeptember 26-án ítélték halálra felségsértés és lázadás miatt.

A kivégzéseket október 6-ra, a bécsi forradalom évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, ezért nem lehetett felakasztani. Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. Előbb a vár északi sáncában a golyó általi halálra “kegyelmezett” Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt lőtték agyon, majd a többi kilencet akasztották fel a vártól délre, egy sebtében összetákolt bitófára.

Az ellentmondó statisztikák szerint a megtorlás során mintegy ötszáz halálos ítélet született, s körülbelül száztízet hajtottak végre.