WikiLeaks – Sz. Bíró Zoltán: a magyar politikai elit leszerepelt

Sz. Bíró Zoltán történész a WikiLeaks Magyarországra vonatkozó irataival kapcsolatban az MTI-nek pénteken azt mondta: a magyar politikai elit leszerepelt, mert magas poszton levő emberek olyan dolgokat mondtak el amerikai diplomatáknak, amelyeket nyilvánosan nem vállaltak, és olyan szerepben próbáltak feltűnni, amely méltánytalan a politikai elithez.

A magyar politikai osztály egészének tagjai “elzarándokolnak” az amerikai nagykövetségre, és időnként hihetetlen dolgokat mondanak el egymásról, politikai szövetségesekről és ellenfelekről – mondta az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, aki az orosz-magyar kapcsolatokat értékelő sajtóbeszélgetésen vett részt a budapesti Kossuth Klubban.

Az Oroszország-szakértő kifejtette: a WikiLeaks-táviratok Magyarországgal kapcsolatos 2007-2008-as anyagai erőteljesen foglalkoznak azzal az akkori emlékezetes vitával, amely a Nabucco és a Déli Áramlat gázvezeték melletti elköteleződés körül folyt. A magyar energetikai ügy láthatóan roppantul érdekelte az amerikai diplomáciát.

Sz. Bíró Zoltán figyelmeztetett: nem biztos, hogy ami titkos, az igaz is. “Attól, hogy ezek iratok titokban, nem a nyilvánosság számára készültek, messze nem biztos, hogy megfelelnek az igazságnak, a tényeknek” – mondta.

Azt is kifejtette, hogy a táviratokat szövegkörnyezetükben érdemes vizsgálni, politikai oldaltól függetlenül. Indokolt a távolságtartás, az iratok kritikai kezelése, mivel több fontos elem hiányzik egy-egy jelentés megértéséhez.

A magyar és az orosz vonatkozású anyagokat, a budapesti, illetve a moszkvai amerikai nagykövetség jelentéseit összehasonlítva szerinte kiderül, mennyire eltérően viselkedik egy nagy, illetve egy kis ország elitje.

Kifejtette: a moszkvai jelentésekből az derül ki, hogy a legmagasabb rangú amerikai diplomaták, beleértve a nagykövetet is, el vannak zárva az orosz politikai elittől. Ahhoz a 30-50 emberhez, akik mértékadóan formálják az orosz politikát, nincsen személyes, informális “hozzáférésük”. Az amerikai diplomácia Moszkvában – a hatalmas nagykövetség, több mint ezer munkatárssal  – lényegében három forrásból tájékozódik az orosz ügyekről: a rendkívül szűk ellenzéki politikusi garnitúrától, az ellenzéki újságíróktól, valamint az akadémiai értelmiség azon tagjaitól juthat információkhoz, akik hajlandók velük szót váltani.

“Ehhez képest a magyar politikai egésze elzarándokol az amerikai nagykövetségre, tagjai időnként hihetetlen dolgokat mondanak el egymásról, politikai szövetségesekről és ellenfelekről” – mondta a történész, amely szerinte a magyar politikai osztályt minősíti.

Meggyőződése szerint egy politikai közösség elitjének vannak olyan titkai, amelyeket méltatlan akár egy szövetséges állam vezető diplomatáinak “kikotyogni”. Ez “kisállam-szindróma” – mondta, hozzátéve: “nem vesszük észre, hogy ennek a nyeresége kisebb, mint a kockázata”. Jó színben, információforrásnak, fontosnak feltűnni a politikai osztály egyes szereplői számára értékesebbnek tűnik, mint a politikai közösség egészének az az érdeke, hogy bizonyos lépéseket nem kell feltétlenül bármely hatalom tudtára adni – magyarázta.

Azt mondta, nemcsak az Egyesült Államokról van szó, ez a magatartás érvényes bármilyen nagyhatalommal való kapcsolattartásra. Megvan annak a varázsa, amikor egy nagyhatalom képviselőivel érintkezik időről időre az ember, és ezzel a maga fontosságát igyekszik újra és újra alátámasztani. Ez emberileg valahol talán érthető, de a politikai elitnek ennél fegyelmezettebbnek kellene lennie – mondta a történész.

A magyar elitnél az orosz politikai osztály csúcsa körültekintőbb, és például a francia vagy német politikai osztály is feltehetően óvatosabb, akár a szövetséges Egyesült Államok tekintetében is. Egy nagy állam méltósága, önbecsülése tükröződik a politikai osztályban – mondta.

Sz. Bíró Zoltán a gázvezetékek ügyében megjegyezte: helyes volt annak idején a Déli Áramlat projektből nem kihátrálni, és a vasat a tűzben tartani nem csak a Nabucco esetében. Annak ellenére, hogy a Déli Áramlat sorsa elég bizonytalan, a magyar energiaszerkezetből következően igenis magyar érdek volt 2007-2008-ban az amerikai nyomás dacára úgy dönteni, hogy Magyarország fenntartja érdekeltségét a Déli Áramlatban – jelentette ki az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa.