Szakértő: nagyon kicsi az esélye, hogy lakott területre zuhan az amerikai műhold

Csak nagyon kevés esélye van annak, hogy szárazföldre és azon belül lakott területre zuhanjon annak az amerikai műholdnak valamelyik darabja, amely a következő napokban lép be a bolygó légkörébe – mondta Ferencz Csaba, az ELTE űrkutatási csoportjának vezetője szerdán az MTI-nek.

A szakértő szerint ha a viszonylag nagyméretű műhold darabkái el is találnak egy várost, mire leérnek a légkör alacsony régióiba, már annyira elégnek, hogy nem okoznak kárt.

Mint kifejtette: a Föld körül több ezer műhold van, és a hamarosan megsemmisülő, Upper Atmosphere Research Satellite (UARS) nevű tudományos műhold már hat éve kering némán a bolygó körül. A pályája csak most került olyan közel az atmoszférához, hogy – a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal bejelentése szerint – hamarosan elég a bolygó légkörében.

Ferencz Csaba felidézte, hogy a legnagyobb ember építette tárgy, amely eddig visszatért a Föld légkörébe, a 140 tonnás Mir űrállomás volt. Ez nem égett el teljesen, néhány darabja az óceánba zuhant. A problémát az jelenti a mostani, szintén nagyméretű műholdnál, hogy míg a Mir zuhanását a szakemberek képesek voltak koordinálni, addig a műhold pályáját már nem tudják befolyásolni – fűzte hozzá.

Amit a mostani esetnél biztosan ki lehet jelenteni: a tárgy felépítése és a részeinek szerkezete azt valószínűsíti, hogy csak nagyon kicsi darabok úszhatják meg a légkörbe való belépést; esetleg az akkumulátor, az alumíniumváz vagy a nyomtatott áramkörök bizonyos alkatrészei nem égnek el teljesen – mondta.

A szakemberek hangsúlyozzák: 1 a 3200-hoz az esélye annak, hogy bárkit is megsebesítene a becsapódó részelemek valamelyike. Az űrkorszak több mint fél évszázados története alatt még nem történt olyan baleset, amelynek következtében egy földre zuhanó űreszköz darabja emberi sérülést okozott volna.

A becsapódást korábban inkább október elejére várták, de az élénk naptevékenység miatt a földi légkör kissé kiterjedtebb lett, így az előzetesen számítottnál hamarabb fékeződött le a pályafutása végét járó műhold.

A műholdat 1991 szeptemberében a Discovery űrrepülőgép szállította a világűrbe, és állította Föld körüli pályára. Az UARS 2005 decemberében fejezte be aktív működését. A műhold feladata a földi felső légkör összetételének és a Napból érkező ultraibolya és látható fénysugárzásnak, valamint az ózonrétegnek a vizsgálata volt. Éveken keresztül szolgáltatott értékes adatokat a kutatóknak.

A műhold küldetésének időtartamát a tervezők három évben adták meg, de hat műszere egészen 2005-ig működőképes maradt, így a tervezett három évből 14 év és 91 nap lett. Miután befejezte tudományos küldetését, a 600 kilométeres magasságban lévő munkapályájáról jóval alacsonyabb parkolópályára szállították le, és a végszakaszban 205-225 kilométeres magasságban kering a Föld sűrű légkörébe belépni készülő műhold.