Szeptember 11. – A CIA tíz év alatt félkatonai “gyilkoló gépezetté” alakult

Félkatonai szervezetté, “gyilkoló gépezetté” alakult át 2001. szeptember 11. óta a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA): noha a kémszervezet továbbra gyűjti és elemzi az információkat, figyelmét és forrásait egyre inkább a terrorelhárításra, ezen belül pedig a célszemélyek elfogására vagy megsemmisítésére összpontosítja – írta pénteki számában a The Washington Post.

Az átmenet fokozatosan ment végbe, de a támadások 10. évfordulóján, amikor már David Petreaus ex-tábornok, az iraki és az afganisztáni csapatok volt parancsnoka áll majd az ügynökség élén, a változások a kiindulási ponthoz képest szembetűnőek lesznek .

Egy névtelenséget kérő volt CIA-tisztségviselő szerint az egykor csak “pöfögő” ügynökséget pokolian hatékony “gyilkoló gépezetté” alakították át.

A drónháború például, amely egy évtizeddel ezelőtt még futurisztikusnak tűnt, mára már annyira rutinszerű, hogy ha nem az al-Kaida valamelyik vezetőjét semmisítik meg, a közvélemény már tudomást sem vesz róla. A pilótanélküli repülőgépek 2001 óta több mint 2000 militánst és polgári személyt öltek meg, ami hatalmas szám egy olyan ügynökség esetében, amely hagyományosan  nem közvetlenül ölt a konfliktusokban, hanem szövetséges erőket pénzelt erre a feladatra.

A CIA Terrorelhárító Központjának (CTC) létszáma, amely a támadáskor még csak 300 volt,  mára túllépte a 2000-et, ami több, mint az al-Kaida központi szervezetének tagsága. A CIA állományának 10 százalékát kitevő CTC “ügynökség az ügynökségben”, amely gyakorlatilag minden külföldi állomáshelyen jelen van. Még a CIA elemző ágazatának mintegy egyötödét is CTC-nek való célkeresés köti le, vagyis az, hogy megtalálja azokat a személyeket, aki beszervezhetők, letartóztathatók vagy likvidálhatók.

Fran Moore, az CIA-elemzők vezetője ezzel szemben azt állította a The Washington Postnak, hogy az analitikusok túlnyomó többsége “nem azonosítja magát a katonai célok támogatásával”. Mint mondta, a hírszerzés munkája több területen, így a fegyverek elterjedése és az energiaforrások kérdésében bővült és javult.

Bírálói szerint a CIA új típusú, “kinetikus” műveletei eltérítették az ügynökséget a hagyományos hírszerzési feladatától és meggyengítették azt a képességét, hogy értelmezze az olyan nemzetközi folyamatokat, mint az “arab tavasz”. Emberi jogvédő csoportok szerint a CIA kívül működik az elszámoltathatóság határain, ami pedig az Egyesült Államokban történelmi követelmény a fegyveres szolgálatokkal szemben.

“Már gyorsabb ütemben öljük ezeket a kurafikat, mint ahogy újakat tudnak kinevelni” – jelentette ki a CTC a lap által meg nem nevezett parancsnoka – akiről csak annyit árult el, hogy nyers modorú, dohányzik és a munkája iránt fáradhatatlanul elkötelezett – a CIA egy (ugyancsak névtelen) veteránjának.

Az embervadászat központja a CTC-n belül a Pakisztáni-afgán Osztály (PAD) (amelyhez hasonlót tavaly jemeni és szomáliai fókusszal is létrehoztak). A PAD-nak  mintegy 30, a légierő pilótái által üzemeltetett Predator és Reaper drónja van, amelyek egy olyan országban állomásoznak, amelyet a lap a CIA-vel való megállapodása alapján nem kívánt megnevezni.

A CIA tisztségviselői azt állították, hogy a dróncsapások – amelyekből csak tavaly 118-at hajtottak végre – csak a töredékét jelentik a terrorelhárítási kampánynak. Az ügynökség szerint sokkalta többször fordul elő, hogy a CIA a külföldi partnereihez fordul segítségért, vagy “nem halálos” eszközöket alkalmaz.

Az Obama-kormány felszámolta ugyan a CIA titkos börtönrendszerét, ugyanakkor  egyes gyanúsítottak elfogásával kapcsolatban továbbra is a külföldi partnereihez – egyebek között Szomáliához – fordul. A CIA szoros kapcsolatban áll az amerikai összfegyvernemi különleges műveleti parancsnoksággal is. Így, Oszama bin Laden megsemmisítést a haditengerészet SEAL-kommandósai hajtották ugyan végre, de a CIA irányítása alatt, a CTC által szerzett adatok és az ügynökség langleyi központjában kidolgozott akcióterv alapján.

A lap által idézett nyilatkozók szerint a CIA és a fegyveres erők közötti összefonódás egyes külföldi bázisokon annyira erős, hogy nehéz különbséget tenni a CIA emberei, a katonák és a fegyveres szerződésesek (zsoldosok) között. Ilyen “ómegának”, vagy “keresztmátrixnak” nevezett, a hírszerzés és a katonai műveletek közötti senki földjén tevékenykedő  hibrid csoportokat Irakban, Afganisztánban és Jemenben is bevetettek. Az ilyen akciók többnyire a CIA titkos műveleteihez tartoznak, így a kongresszus szakbizottságai aligha tudnak tiszta képet alkotni róluk.

Bin Laden megölése előtt a fegyveres erőknek a CIA-val együttműködő különleges egységei legkevesebb öt alkalommal hatoltak be pakisztáni területre. A 2002 és 2006 között végrehajtott akciók során azt gyakorolták, hogy a pakisztáni hatóságok által észrevétlenül mozogjanak az országban.

A CIA 9/11 utáni arzenáljához tartoznak a félkatonai Különleges Tevékenység Osztálya által kiképzett és irányított afgán elit milíciák is. A Terrorelhárító Vadászcsapatok tevékenysége annyira homályos, hogy még vezető amerikai kormánypolitikusok sem tudják pontosan, mi a dolguk. Van, aki szerint ezek az egységek csak önvédelemből tüzelhetnek, de akad olyan is, aki az állítja hogy feladatuk inkább a likvidálás, mit az elfogás. Egyes különítmények állítólag taposóaknákat is bevetettek. Egyes értesülések szerint két ilyen egységet téves támadás nyomán szélnek eresztettek, mások szerint ilyesmi nem történt.

Az amerikai lap rámutatott, hogy az ügynökség, amelynek feloszlatását  a szeptember 11-vel és az iraki háborúval kapcsolatos baklövései miatt sokan sürgették, mára kiharcolta a “nélkülözhetetlen terrorelhárításai eszköz” státuszát.