HVG Adózóna – Egyszerűen és véglegesen meg lehetne oldani a devizahitelesek helyzetét

Létezik egy egyértelmű, gyors és végleges megoldás a devizahitelesek számára: október 1-jétől minden devizaalapú lakáshitelesnél automatikusan életbe kellene léptetni a 180 forintos árfolyamgátat, a bankok pedig a gyűjtőszámlán felhalmozott összegeket minden évben leírhatnák a bankadóból annak összegéig – írta Angyal József adószakértő, matematikus kedden a HVG Adózónában. Az adószakértő megmagyarázza azt is, miért keletkezik extra profit a devizaalapú hitelezésen.

Már a kormány is jobb híján azt javasolja, hogy minél többen vegyék igénybe a törlesztő részlet 180 forintos svájci frankon rögzítését. Ám, ha valaki azonnal lép, az is leghamarabb októbertől vehetné igénybe az enyhítést, ráadásul ugyanolyan tortúrán kellene keresztül mennie, mint a hitelfelvételkor. Angyal József adószakértő szerint létezik egy egyszerűbb és véglegesnek tűnő megoldás.

A cikk szerint 260-270 forintos svájci frank árfolyamig a bankadó összege fedezné az árfolyamgát miatti banki veszteséget. A bankadót meghaladó banki veszteséget pedig a bankok költségként leírhatnák adóalapjukból, ami csak extrém esetben, svájci frank – euró paritás felett következne be.

A javasolt megoldással a cikk szerint végleges megoldás jönne létre. A 180 forintos árfolyamon befagyasztás talpra állíthatná az egyre nehezebb helyzetbe kerülő több százezer fizetőképes hitelfelvevőt, így ez a növekvő fogyasztás révén a gazdaságra is pozitívan hatna. Az eddigi intézkedések – a bankadó, a 180 forintos árfolyamgát, a gyűjtőszámlák – 
nem vesznének kárba, sőt utólag igazolást nyerhetnének – írja az adószakértő.

Angyal József a cikkben azt is kifejti, miért keletkezett extra profit a devizaalapú hitelezésen. Mint írja, amikor évekkel ezelőtt, a devizaalapú hitelek térnyerésével visszaszorultak a forinthitelek, az a bank, amelyik versenyben akart maradni, a forint megtakarításokat is devizaalapú hitelként helyezte ki inkább. Az első kérdés, ami tisztázandó a devizaalapú hiteleknél az, hogy ezeknek a forint forrásai a bank által svájci frankban felvett hitelek vagy hazai forint megtakarítások voltak – mutat rá.

Az adószakértő azzal a feltételezéssel él, hogy egy bank 15 millió forintos hazai forint megtakarítást helyez ki devizaalapú hitelként, s a folyósításkor egy frank 150 forintba kerül. A 15 millió forintot azonban a bank átszámítja deviza(frank)alapú hitelre, ennek alapján az ügyfél – papíron – 100 ezer frank devizaalapú hitelhez jutott, de valójában 15 millió forint hazai megtakarításból származó hitelt kapott. A törlesztés is forintban történik, de átszámítják svájcifrank-alapra.

Feltételezve, hogy az eredeti havi törlesztő részlet 150 ezer forint (1.000 svájci frank), 250 forintos frank árfolyamon átszámolva (1.000×250) már 250 ezer forint. Az eredeti tőketartozás pedig 15 millióról 25 millió forintra (100.000×250) emelkedett, pedig a bank valójában 15 millió forint forrást helyezett ki.

A havi törlesztő részlet úgy emelkedett csaknem 70 százalékkal, hogy ez a devizaalapú hitel “nem is látott” svájci frankot, mégis indokolatlanul kihat a törlesztő részletre a frank egyre emelkedő árfolyama. A svájci frank csak egy korábban divatos átszámítási metodikához kellett – írja Angyal József.

Ezeken a forint kihelyezéseken a bankoknak elképesztően nagy extraprofitja keletkezett/keletkezik az adószakértő szerint, aki úgy véli: e hiteleket minden további nélkül át lehetne számítani a folyósításkori árfolyamon svájcifrank-alapú hitelről forintalapúra.

A “klasszikus” devizahitelezés, amikor a bank a lakáshitelezéshez svájci frank hitelt vesz fel, amit átvált forintra, ezt adja a hitelfelvevő magánszemélynek, és amikor az törleszt, visszaváltja (a már magasabb árfolyamon) a forintot svájci frankra saját törlesztéséhez. De még ebben az esetben is vannak olyan költségek, amelyek forintalapúak, mint például a kezelési költség, a folyósítási jutalék, s ezeken is nyer – nem is keveset – a bank a svájci frank árfolyamának emelkedésével. Ezeket a forintköltségeket is átszámítja ugyanis svájci frankra, pedig ezekhez nem volt svájci frank forrás bevonás – mutat rá Angyal József.

Nagyon nehéz lenne megmondani, hogy melyik devizaalapú hitelt nyújtották svájci frank forrásból, és melyeket hazai forint megtakarításból; az adósok között nem lehet diszkriminálni, egységes megoldás kell – írja az adószakértő.