Valóra vált fegyencálom – A korrupció és a brutalitás örvényében

Mintha egy gonosztevő álma vált volna valóra: ebben az uráli Nyizsnyij Tagilban működő börtönben minden rab korábbi rendőrtiszt, ügyész, adóellenőr, vámtisztviselő vagy bíró. Mintegy kétezren vannak. A nap nagy részében komor arccal, rabruhában lődörögnek.

Az egyetlen, ami az ide került rendőrök korábbi foglalkozására utal, az a körükben szokásos, rövidre vágott tüskehaj. A büntetés-végrehajtásért felelős orosz hatóság nemrég látogatást szervezett újságíróknak a börtöntáborba azzal a ki nem mondott szándékkal, hogy megmutassa: a rabokkal nem kivételeznek.

Bizonyos mértékig sikerült is elérni a céljukat. Ami az elhelyezést illeti, a börtön ugyanolyan rossz hely, mint az összes hasonló az országban. A festetlen betonlapokból készült kerítésen belül szögesdrót osztja fel az udvart két részre, amelyek közül az egyik a súlyos, a másik az enyhébb bűncselekményt elkövetőké. És akárcsak az általuk rács mögé juttatott férfiak és nők, a korábbi rendőrök is hevenyészett téglabarakkokban laknak, börtönműhelyben dolgoznak, főtt hajdinakását és krumplit esznek.

A börtönben, a 13-as büntetőtáborban tett látogatás azonban azt is megerősítette, amit a hatóságok nem feltétlenül akartak hirdetni. Nevezetesen azt, hogy a rabok többségét munkavégzés közben elkövetett – megvesztegetési pénz elfogadásától gyanúsított megtámadásáig terjedő – törvénysértésért ítélték el.

Andrej Sumilov volt nyomozó, aki kihallgatás közben ököllel megvert egy gyanúsítottat, elmesélte a The New York Timesnak, hogy “egy bűnügyben nyomoztam, de magam is elkövettem bűncselekményt”. Halkan, igazolásként még hozzátette, hogy az illetőnek csak “horzsolásai lettek”.

A tíz, korábbi rendőröknek és más, a jogszolgáltatás területén dolgozó személyeknek fenntartott börtön annak a sztálini korszak utáni reformnak az eredménye, amely enyhített valamelyest a büntetés-végrehajtás durvaságán, szigorán. Azokban a börtönökben, amelyekben sok rabot zsúfoltak be a cellákba, az egykori rendőrök gyakran estek áldozatul a hatóság embereit gyűlölő rabtársaik bosszújának.
    A rendőröknek szánt börtönökben manapság zajló élénk tevékenység a hatóságok szerint annak bizonyítéka, hogy Dmitrij Medvegyev államfő valóban fel akarja számolni a korrupciót. “Ebben a büntetőtáborban például 78-cal több elítélt van, mint amennyire tervezték, és körülbelül ötszázzal több, mint öt évvel ezelőtt” – mondta Szergej Szvalkin börtönigazgató.

A szövetségi börtönhatóság tájékoztatása szerint a tíz intézményben összesen 9023 rab volt tavasszal, míg 2008-ban még csak 8046.

Az orosz büntetőjogi rendszer bírálói szerint azonban a börtönök zsúfoltsága elsősorban a jogszolgáltatási rendszer dolgozói és a kormánytisztviselők körében elterjedt korrupció növekedéséről tanúskodik, és nem a megoldás irányába történt előrelépésről. Felhívják a figyelmet egyebek mellett arra, hogy az ügyészek ritkán oldanak meg politikailag kényelmetlen, fontos ügyeket, mint például Szergej Magnyickij ügyvédnek a rendőrségi korrupcióra vonatkozó vallomása után, de még a nyilvános tárgyalás előtt a börtönben bekövetkezett halála.

Még Rasid Nurgalijev belügyminiszter is elismerte egy parlamenti bizottságban lezajlott meghallgatásán, hogy sok rendőrtiszt szerzett megmagyarázhatatlan módon drága ingatlant. Tájékoztatása szerint a korrupcióellenes bizottság által megvizsgált vezető beosztású rendőröknek több mint egyharmada – 94 a 250-ből – nem tudott elfogadható választ adni a testület tagjainak kérdéseire. Elismerte, hogy közülük soknak van külföldön ingatlanja, annak ellenére, hogy a fizetésükből erre nem tellett – mondta.

“Korábban nem volt tudomásunk erről” – közölte a törvényhozókkal az Izvesztyija beszámolója szerint. A vizsgálóbizottság egyik tagja pedig felfedte a lapnak, hogy az ingatlanok “egyszerű lakásoktól kolosszális objektumokig” terjednek, és a világ legkülönbözőbb részein találhatók.
Az alacsony fizetés a probléma gyökere

Függetlenül attól, hogy mit mondanak az elítéltek, a 13-as büntetőtábor némi rálátást kínál arra, hogy milyen súlyos problémákkal küzd az orosz büntetőjogi rendszer.

A korábbi rendőrök tárgyszerűen beszéltek arról, ami szerintük a legfőbb oka annak, hogy korrupttá vagy hatalmukkal visszaélőkké váltak. Ez pedig az alacsony fizetés, ami frusztrációt szül, és örömmel fogadott bérpótlékká teszi a csúszópénzeket. Néhányan mintha még mindig csodálkoztak volna azon, hogy olyasmiért büntették őket, amiről úgy gondolták, hogy széles körben elfogadott.

Sumilov, a korábbi rendőr, aki hétéves büntetését tölti azért, mert – saját megítélése szerint – néhány horzsolást okozott, azzal érvelt, hogy csak egy autótolvaj bandát akart felszámolni.

A 46 éves Alekszej Busujev volt közlekedési rendőr állítása szerint annyi kenőpénzt fogadott el, amennyi rendőrségi Ladája karbantartásához kellett, egy rubellel se többet.

Dmitrij Ruszanov, aki a szamarai rendőrség századosa volt, feltárta, hogy 10 ezer rubel – vagyis mintegy 68 forintnyi – megvesztegetési pénzt kapott 2006-ban egy állatorvostól azért, hogy ne vegye fel a nevét a kábítószerrel visszaélők rendőrségi adatbázisába. A havi fizetése akkor 8 ezer rubel volt. “Az ember nem aggódik egy olyan állás elvesztése miatt, amely ilyen keveset jövedelmez” – magyarázta, és megvonta a vállát.

Georgij Azbarov, a KGB utódjának, a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak a századosa, aki 2003-ban bérgyilkosság megszervezése miatt került börtönbe, leszögezte, hogy nyilvánvaló az alacsony fizetés és a munkavégzés közbeni brutalitás közti kapcsolat. “Egy fiatalembert rendőrnek neveznek, de olyan kevés fizetést kap, hogy nem tudja eltartani a családját. Másra se tud gondolni, csak arra, hogy mennyit kell fizetnie az élelmiszerboltban. Ugyanakkor hatalma van, különböző jogosítványai. Ez a probléma” – fejtette ki.

Azbarovnak külön elmélete van a magas szinten előforduló korrupcióra. Szerinte az ügyészek nem követnek minden nyomot, a moszkvai hatóságok sokszor hagyják a helyi bürokratákat, hadd keressenek egy kis mellékest, és csak azokra csapnak le, akik politikailag keresztezik a Kreml útjait.

Ebben az értelemben sok barátja és fogolytársa azon kívül, hogy jogosan ítélték el korrupcióért, egyben politikai fogoly is – mutatott rá.

Igazából semmi sem változott

A korrupció elterjedtségére vonatkozó becslések változóak.

Az orosz belügyminisztérium egyik 2010-ben közzétett jelentése szerint orosz hivatalos személyek 6,3 billió (6,3 ezer milliárd) forintot kitevő megvesztegetési pénzt fogadtak el az előző évben. A minisztérium szerint az átlagos megvesztegetési összeg 23 ezer rubel (hozzávetőleg 150 000 forint) volt.

Egy, az elnök kezdeményezésére februárban elfogadott, a rendőrségre vonatozó új törvény részben a fizetések növelésével kívánja visszaszorítani a korrupciót. Alkalmassági felülvizsgálatot ír elő, amely húsz százalékkal csökkenti majd a rendőrség létszámát, és akik maradnak, azok legalább 33 ezer rubeles havi fizetést kapnak.

A lényegesebb változtatásokat az orosz parlament azonban visszautasította. A javaslatok között szerepelt annak megtiltása, hogy a rendőrök házkutatási parancs nélkül belépjenek valakinek az otthonába, illetve annak tilalma, hogy a nőket utcai tüntetések alatt gumibottal verjék. A törvényhozók az utóbbit hosszasan megvitatták, és végül elutasították, mondván, hogy diszkriminálná a férfiakat.

A jogi szabályozásban végrehajtott egyéb változtatások csupán kozmetikai jellegűek. A szovjet korszakból örökölt milícia nevet például rendőrségre változtatták. A 13-as büntetőtáborban lévő egykori rendőrtisztek különösen szkeptikusak abban a tekintetben, hogy a névváltoztatás lényegi különbséget eredményez.

“Korábban milícia voltunk, most rendőrség vagyunk. Igazából semmi se változott” – húzta alá Ruszlan Aszlanov, a cseljabinszki rendőrség korábbi munkatársa, aki azért került börtönbe, mert egy letartóztatás során megrepesztette a gyanúsított lépét.

facebook:

0 Komment